Közös akolba tereli saját sajtóorgánumait a Fidesz, ezzel minden eddiginél nagyobb és agresszívebb agymosó gépezetet szabadít rá a magyar polgárokra. A közös hazugságok ezzel még eddigieknél is nagyobbak lesznek, ráadásul a közpénzeket pedig nem kell szétaprózni a különböző médiumok között. Valójában visszatértünk a rendszerváltás előtti sajtóstruktúrához, amikor az országos és megyei napilapok mellett a rádiók és televíziók is ugyanattól a pártközponttól kapták az utasításokat. Vannak persze olyan oligarchák, pártkatonák, újságírók, akik mégsem felhőtlenül boldogok az átszervezésre kiadott parancstól.
Fotó: 24.hu
Két fontos elemzés jelent meg hétfőn a nyomokban még meglévő független magyar sajtóban. Az egyik szerint szép apránként - mondhatni suttyomban – beismerte a kormánysajtó, hogy ordas hazugságokkal etette a választási kampányban a magyar polgárokat. Az igazságszolgáltatás fáziskésése miatt ma már nincs jelentősége annak, hogy ellenzéki politikusok szájába adtak olyan mondatokat, melyek soha nem hangoztak el, olyan plakátokkal árasztották el az országot, melyeken azt sugalmazták, hogy ha nem a Fidesz nyeri a választásokat, leomlik a déli határon emelt kerítés, és menekültek milliói árasztják el az országot.
Ezek olyan állítások, melyeket nem lehet szakmai hibaként értelmezni, de lényegében nem is töri magát Orbán Viktor propagandagépezete, hogy bocsánatot kérjen a megtévesztett választóktól. Közpénzből kifizetik a bíróságokon kiszabott pénzbüntetést, illetve jól eldugott helyen lehozzák a helyreigazítást, és ahogy a miniszterelnök szokta mondani: Oszt’ jó napot!
Talán ennél is fontosabb hír azonban, hogy újra átszervezik a kormányhoz közelálló, vagy egyenesen a kormány propagandaminisztériumából kinövő sajtótermékeket. Ezúttal nem az évekkel korábban összevont közszolgálati orgánumokról van szó, hanem a Simicska-birodalom szétrobbanása után diverzifikált tévék, rádiók, napilapok, internetes portálok valamiféle médiakonszernbe szervezése a cél. Ez első hallásra meglepőnek tűnik annak fényében, hogy Orbán nagyon megégette magát azzal, hogy korábban egyedül Simicska Lajosra bízta a párt pénzügyeit és sajtóbirodalmát. A lázadó oligarcha ugyanis hatalmas darabot szakított ki távozásával a Fidesz gazdasági háttérországából és pártmédiájából.
A valódi ok inkább az lehet, hogy hihetetlenül elharapózott a magánzsebre dolgozás bizonyos médiacégeknél, ami egyrészt túllépte azt a határt, amit Orbán még elnéz, másrészt egymással is torzsalkodni kezdtek a Fidesz médiamoguljai.
Jelenleg Mészáros Lőrinc (ki más?) viszi a legtöbb kormányhoz közel álló sajtóterméket, de Andy Vajna is jó nagy szeletet hasít ki a médiatortából, ugyanakkor Matolcsy Ádám, Schmidt Mária, Habony Árpád és a kormányzati propagandafőnök Rogán Antal is részesül az üzletből. A probléma tehát nem az, hogy a fenti névsorból valakik esetleg áruláson törnék a fejüket, hanem, hogy nem elég hatékony az így felaprózott portfólió. A jelek szerint ismét előtört a miniszterelnök alaptulajdonsága, miszerint nem szívleli a sokszínűséget, vagyis, azt a gyakorlatot, hogy a kormány üzeneteit különböző erővel, hangvétellel, sőt talán más-más meggyőződéssel közvetítik ezek az orgánumok a választók felé. Orbán kifejezetten vonzódik a pártállami megoldásokhoz, vagyis semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a megyei napilapoktól az országos kiadású újságokon át a kereskedelmi rádiók érintésével a bulvármédiáig minden szerkesztőséget ugyanaz a központ irányítson.
Így persze épp oly érdektelenné, sőt unalmassá válik a kormánysajtó, mint amilyen a szocializmus éveiben volt, ám Orbán fő bizalmasain keresztül lényegében közvetlenül irányíthatja gigantikus médiabirodalmát. Hogy ez hatékonyabb lesz-e a meggyőzés frontján, még nem teljesen bizonyos, de gazdaságilag egészen egyértelmű, hogy nyerhetnek az átszervezéssel. Azonban a közpénzek elköltésében visszafogottságot soha nem tanúsító Orbán-kormány a közszolgálati médiakonszern (MTVA) létrehozásával sem spórolt, sőt, így most jóval többe fáj e propagandagépezet fenntartása a választópolgárnak, mint amikor még az MTI, a Magyar Rádió, a Duna TV és a Magyar Televízió külön-külön kapott támogatást az államtól.
Az egységesítésnek jó indoka lehet tehát, hogy olcsóbban és hatékonyabban lehet majd kampányolni a kormány mellett, ám ez a magyarázat legfeljebb félig igaz. A valódi ok inkább az lehet, hogy hihetetlenül elharapózott a magánzsebre dolgozás bizonyos médiacégeknél, ami egyrészt túllépte azt a határt, amit Orbán még elnéz, másrészt egymással is torzsalkodni kezdtek a Fidesz médiamoguljai. Vannak párhuzamosságok például az Echo TV és a visszafoglalt Hir TV között, ami nem csupán gazdaságtalan, de szakmai rivalizáláshoz is vezet. Vannak olyan tulajdonosok is - mint például Mészáros Lőrinc felesége, (Echo TV) -, akik komolyan gondolják, hogy meghatározhatják saját csatornájuk stílusát, szellemiségét, vagyis az ő megregulázására kiválóan alkalmas lesz az új sajtókonszern.
Nem repes persze az örömtől az a Habony Árpád sem, aki egyedül szereti sütögetni a pecsenyéjét. Orbán Viktor kedvenc tanácsadója talán meg is teheti, hogy kimarad a nagy közös propagandagépezetből, ám ahol egy kivétel van, ott a többiek is joggal hisztiznek, hogy neki miért szabad elkerülnie azt, amit másoktól kötelezően elvárnak. Az érdekeltségébe tartozó Lokál napilap, a Lokál Extra, és a 888.hu finoman szólva sem zászlóvivői a kormánymédiának, ám ha Orbán kivételt tesz Habonnyal, az megbosszulhatja magát, és a belső ellentétek ereje megsokszorozódhat.
Fotó: mno.hu
Van még egy feszítő problémahalmaz, amelyen lazíthat a mostani átszervezés. Andy Vajna érdekeltségei ugyanis néhány hónapja látványosan kilógnak a kormányhoz közeli média-portfólióból. A filmügyi biztost és kaszinópápát ugyanis a pénz mostanában jobban motiválja, mint a politikai hűség. Orbán amellett, hogy mélyebb elkötelezettséget várna el az egykori filmproducertől, attól is tarthat, hogy Vajna lapjai, tévéi és rádiói egyszer fiatal felesége tulajdonába kerülnek, akkor pedig semmi sem garantálja, hogy Tímea asszony úgy táncol, ahogy a kormányfő fütyül. Ha a Vajna-birodalom is betagozódik az új médiakonszernbe, az utódlás kérdését is rendezni kell. Más kérdés, hogy ehhez mit szól a Vajna-házaspár. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne a távol lovagló apacsra célozz, hanem kicsit elé, mert bármilyen gyors a golyó, idő kell neki, amíg odaér.”
