Már régóta egyértelmű, hogy Orbán Viktor fügefalevélként használja a kereszténydemokrácia eszmeiségét annak érdekében, hogy minél több ideig élvezhesse az Európai Parlament legnagyobb frakciójának védelmét. Ha a jövő héten az uniós képviselők kétharmada megszavazza a holland képviselőnő által előterjesztett jelentést, ez a védőburok szétpukkan, és nagy valószínűséggel a Fidesz oda kerül, ahová egyébként régóta tartozik, vagyis a szélsőséges, euroszkepticizmust hirdető, javarészt populista pártok padsoraiba ülhetnek a képviselői. A sors úgy hozta, hogy az Európai Parlament egésze dönthet a legnagyobb frakciója sorsáról, ugyanis, ha a képviselők elfogadják a magyar kormányt elmarasztaló jelentést, nem igazán lesz más választása az Európai Néppártnak, mint búcsút inteni a magyar kormánypártnak.

Fotó: 24.hu

Nem csupán Magyarország, és különösen regnáló kormánya számára lesz hatalmas jelentősége annak, hogy elfogadja-e az Európai Parlament az úgynevezett Sargentini-jelentést, hanem a Fidesz pártcsaládja számára is egy olyan igazodási pontot jelent majd, amely évekre meghatározhatja az európai kereszténydemokrácia irányát. Magát az Európai Néppártot ugyanis már évek óta megosztja a frakcióhoz tartozó Fidesz hazai és uniós politikája, az európai értékek sorának elutasítása. Azt szinte minden néppárti képviselő látja, hogy a magyar kormánypárt nem az uniós alapelvek szellemében viszonyul a jogállamisághoz, a sajtószabadsághoz, a humánum fogalmát pedig egyszerűen kiirtotta a közbeszédből éles menekültellenes retorikájával.

A kereszténydemokratáknak épp ez utóbbi jelenséggel lehet legtöbb fenntartásuk, hiszen a pártcsalád egyik legfontosabb alapelve abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy mindenkin segíteni kell, aki bajba kerül. Ez nem annak a kérdése, hogy befogadnak-e az uniós országok menekülteket, hanem, hogy milyen stílusban beszélünk olyanokról, akik polgárháborús övezetekből vagy természeti csapások miatt élhetetlenné vált régiókból érkeznek. Orbánék retorikája nem véletlenül kanyarodik vissza mindig a terrorizmushoz, az erőszakos migránsok tetteinek hangsúlyos bemutatásához, hiszen így el tudják kerülni azt, hogy menekültprobléma lényegéről, a megoldások alapfundamentumairól kelljen beszélniük.

Vagy ő válik a néppárti közösség meghatározó politikusává, vagy elhagyja a pártszövetséget, és új, populista, menekültellenes pártokkal szövetkezve politikai ellenfelükké válik.

A keresztény gyökereket oly szívesen hangsúlyozó magyar kormány ugyanis komoly ellentmondásba keveredne önmagával, ha csak egy kicsit is változtatna a menekültpolitikáján, melynek lényege, hogy mindenki maradjon ott, ahol született, aki pedig már elvándorolt, térjen vissza a saját országába. Ezzel nem csupán az a baj, hogy sokaknak nincs hova visszatérniük, ugyanis vagy lebombázták a városukat, vagy teljesen elsivatagosodott az a régió, ahol megszülettek, hanem, hogy a hazájukat ideiglenesen vagy véglegesen elhagyó magyarok helyzetét is igen nehéz ilyen álláspontból megmagyarázni. Orbán Viktor viszont nem megoldani akarja a menekültkérdést, hanem politikai hasznot kíván belőle kovácsolni.

Ezért létkérdés az Európai Néppárt számára, hogy az olyan, populizmust pragmatizmussal vegyítő, lényegében valós ideológia nélküli pártokat kivesse magából, melyek ellen azért nem lehetett eddig hatékonyan fellépni, mert maga a néppárti vezetés jobban félt a frakció szakadásától, mint a kereszténydemokrácia szellemiségét megtagadó politikusoktól. A pártérdekek és az ideológiai viták nem is fedték egymást eddig, ugyanis csak enyhe nyomást gyakoroltak a Fideszre, és azzal áltatták magukat a néppárti vezetők , hogy ez majd megolvasztja majd a jeget Orbán Viktor szívében, és nem támad rá a civilekre, nem próbálja kivéreztetni a CEU-t, és nem árasztja el a kormányzati médiabirodalom segítségével EU-ellenes propagandával az egész országot. A közelgő uniós választások fényében a néppártban meghatározó szerepet játszó német kereszténydemokratáknak is rá kell döbbenniük, hogy a magyar miniszterelnök csak két opciót tart lehetségesnek: Vagy ő válik a néppárti közösség meghatározó politikusává, vagy elhagyja a pártszövetséget, és új, populista, menekültellenes pártokkal szövetkezve politikai ellenfelükké válik.

Ha ebből az alaphelyzetből indulunk ki, akkor a kétharmados többséghez szükséges német néppárti szavazatoknak támogatniuk kell a Sargentini-jelentést, hiszen ez az első lépés Orbán Viktor veszélyesebb forgatókönyvének megakadályozásához. Vagyis, ha a néppártiak ezek ellenére megmentik a magyar kormányt a 7-es cikkely beélesítésétől, akkor könnyen találják magukat jövő tavaszi választások után olyan frakcióban, melyben a magyar kormányfő osztja a lapokat. Ez pedig azt jelentené, hogy maga a kereszténydemokrata ideológia épp úgy csak üres lózung lehetne számukra, ahogy a magyar kormány már most is csak praktikus okokból próbálja ezzel a nagy hagyományokkal bíró eszmével elfedni alapvetően illiberális politikáját. Ez a politikai korrektség teljes felszámolását jelentené a mérsékelten jobboldali pártszövetségen belül.  

Fotó: iszolnok.hu

Nyilván ennek a dilemmának a feloldására szolgálna a tartózkodó szavazat, ami azonban fából vaskarika, hiszen ha ez nem számít nem szavazatnak, akkor tulajdonképpen nem közvetlenül a hezitáló kereszténydemokrata képviselőkőn múlik a szavazás végkimenetele. Ugyanis, ahhoz, hogy a jelentés átmenjen, el kell, hogy nyerje a szavazó képviselők kétharmadának a jóváhagyását. Minél kevesebb szavazatot adnak le összesen, annál alacsonyabb lesz a kétharmados küszöb is. Az alacsony küszöb a jelentés támogatóinak kedvez. A Fidesz most ebbe a kiskapuba kapaszkodik, hiszen, ha a tartózkodásokat nem tekintik szavazatnak, nehezebben bukik meg a Sargentini-jelentés. Ha azonban sikerülne elérniük, hogy a tartózkodókat a jelentés elleni szavazatok közé sorolják, akkor jobb esélyük lenne a végszavazásnál. Ez azonban már nem pusztán az Orbán-kormány elítéléséről szól, hanem a kereszténydemokraták színvallásáról is, így az eredeti szabályozás csak egy lavírozó kisebbség számára elfogadhatatlan. Ismerős ez a fideszes időhúzó taktika, ami itthon működik, de majd meglátjuk, hogy az Európai Parlamentben mennyi hasznát veszik. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha túl sokat agyalsz azon, hogy milyen választ adj egy fogas kérdésre, azt fogják hinni, hogy néma vagy.”