Orbán Viktor valószínűleg jobban tenné, ha elengedné a Sargentini-jelentést, de ő igyekszik belőle belpolitikai ügyet kreálni. Nem veszi észre, hogy minél jobban belemászik ebbe a történetbe, annál inkább elszigetelődik az európai politikai színtéren, azok pedig, akik most a hátát lapogatják, nem tudnak majd többet nyújtani neki, mint elvi támogatást a kirekesztő, a liberális demokráciát pocskondiázó politikájához. Pedig Orbán rendszerének nem üres szavakra, hanem pénzre van szüksége, amit csakis az EU tud biztosítani számára olyan mennyiségben, mint amennyire szüksége van a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fenntartásához.
Fotó: Borsod24
Arról már korábban értekeztünk, hogy a vártnál jobban zokon vette Orbán Viktor azt, hogy a Sargentini-jelentés kétharmados elfogadásával lényegében kiközösítette pártját és kormányát az a brüsszeli politikai közösség, amely ellen évek óta szabadságharcot vív. Az még benne volt a pakliban, hogy egy darabig majd rugózik a témán a kormányfő, de az, hogy most a magyar parlament kétharmadával akar nekimenni a brüsszeli kétharmadnak, egyenesen ostoba lépés, amit nyilván személyes sértettsége miatt nem képes elkerülni.
Pedig jól tenné, ha ezúttal nem az érzelmeire, hanem az értelmére hallgatna. A jövő év tavaszi uniós választáson és a várhatóan ősszel sorra kerülő önkormányzati voksoláson kívül most semmilyen szorító tényező nem indokolja, hogy a szélsőjobbos jelszavakra ugró szavazótáborát mozgósítsa. A Parlamentben megszavaztatni kívánt határozat már a címében is azt sejteti, hogy Orbán azt igyekszik megetetni a sajátjaival, amiben maga sem hisz igazán.
„Lovaglás közben néha nézz oldalra, és ha egy idő után csak olyan figurákat látsz, akiket nem kedvelsz, rá fogsz jönni, hogy rossz ügyért harcolsz.”
A "Magyarország szuverenitásának megvédéséről és a Magyarországgal szembeni rágalmak visszautasításáról" címet kapott előterjesztés ugyanis azt sugallja, hogy az Orbán-kormány egyetlen bűne az, hogy nem akar beengedni az ország területére menekülteket, az Európai Parlament ezért hirdetett politikai hadjáratot ellenünk. Orbán igyekszik EU-ellenes hangulatot kelteni itthon, ugyanakkor azt is be akarja bizonyítani a híveinek, hogy ő nem sértette meg semmilyen területen az uniós normákat. Ez a szavak szintjén most még sikerülhet neki, de amikor csökkennek a következő költségvetési ciklus kohéziós forrásai, vagy teljesen elapadnak a központi támogatások, akkor az mindenkinek fájni fog itthon, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti.
Orbán jól tudja, hogy sem hazai, sem külföldi politikai ellenfelei nem veszik komolyan az ilyen próbálkozásokat, saját szavazóit ugyanakkor skizofrén helyzetbe hozza. Ha ugyanis a magyar kormány tiszteletben tartja a jogállam intézményeinek függetlenségét, nem sérti a sajtó- és szólásszabadságot, nem harapódzott el idehaza a korrupció, ha nem üldözi a civil szervezeteket, akkor miért csak Putyin, Erdogan, Farage és Salvini bratyizik a magyar kormányfővel, és miért határolódik el még a német kereszténydemokraták többsége is tőle és pártjától?
Orbán nyilván teszteli saját szavazóbázisát is amellett, hogy a migráció kérdésének felszínen tartásával igyekszik harci lázban tartani az övéit. Ha a Fidesz hívei továbbra sem tudják, vagy nem akarják feloldani azt az ellentmondást, hogy az önmagát kereszténydemokratának, sőt már-már keresztes lovagnak kikiáltó Orbántól miért távolodik el látványosan az a politikai közösség, amely nem kifejezetten bevándorláspárti, ugyanakkor meglehetősen elnéző volt a magyar kormánnyal éveken keresztül, akkor a stratégiája a további jobbra tolódás lesz a következő hónapokban is.
Nyilván sok konzervatív politikus számolt ezzel a ténnyel korábban is, ezért adtak mindig egy újabb esélyt Orbánnak, hátha a kereszténydemokraták nagy családja képes lesz rábírni Orbánt, hogy ne törjön-zúzzon a demokrácia elegáns épületében, hanem konszolidálja valamennyire a rendszerét. Azzal, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is támogatta a Sargentini-jelentést ez az illúzió szállt el végleg.
Fotó: Népszava
Orbánban valószínűleg tudatosult, hogy innen már nincs visszaút, így most teljes erőből halad tovább azon az úton, melynek végén Putyin, Erdogan vagy talán maga Nijazov a Türménbasi vár rá. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Lovaglás közben néha nézz oldalra, és ha egy idő után csak olyan figurákat látsz, akiket nem kedvelsz, rá fogsz jönni, hogy rossz ügyért harcolsz.”
