Kiderült, hogy a király meztelen. Amikor Szabó Tímea Orbán Viktor arcába sípolt, idegesen reagált a miniszterelnök, vagyis zavarba lehet hozni őt is. A lenézett, partvonalra száműzött ellenzék miniforradalmat robbantott ki a parlamenti padsorokban, ami aztán kiterjedt előbb Budapest, később a vidéki nagyvárosok utcáira is. Ahogy az autokratikus rendszerek esetében lenni szokott, a hatalom mereven tartja hadállásait, és nem hajlandó még egy tapodtat sem átengedni saját területéből. Még mindig a téli fagyokban és a karácsonyi bejgliben bíznak ahelyett, hogy ünnepi gesztusként legalább a rabszolgatörvényt beáldoznák a társadalmi béke érdekében.

Fotó: Szegedi Kattintós

Akaratlanul is 1989 decembere jut az ember eszébe a mostani budapesti tüntetések láttán. Akkor egy ismeretlen magyar református pap generálta a temesvári tüntetéseket, majd az elégedetlenség átterjedt egész Erdélyre, majd Romániára, végül a mindig oly magabiztos Ceausescu rémülten próbált menekülni a nép haragja elől. Soha nem tudott beköltözni a Nép Háza névre keresztelt grandiózus épületbe, noha ezt szánta országlása csúcspontjának. A romániai forradalmat kirobbantó lelkészt egyébként Tőkés Lászlónak hívják, aki most Orbán Viktor rendszerének elkötelezett híve. Az analógiák nemcsak ezért hagynánk abba. Hasonló forgatókönyvre ugyanis ma Magyarországon nem lehet számítani, hiszen Orbán Viktor minden valószínűség szerint januárban a Karmelita kolostor felújított épületében kezdi meg a munkáját. Ettől még sok minden megváltozott a magyar közéletben néhány viharos nap után.

A közbeszéd témáit lényegében tíz éve meghatározó Fidesz így veszítette el egyik pillanatról a másikra a kezdeményezés előnyét, hiszen most lényegében kullog az események után.

Egyrészt - kissé késve -, de végre egymásra találtak az ellenzéki pártok, és a kormányváltást akaró magyar választópolgárok. Tulajdonképpen április 8-a letargiában, részleges bénult állapotban voltak a Fidesz ellenzékét képező politikai erők, ám a tavasszal kormányváltásban bízó választók még ennél is rosszabb hangulatban várták, hogy valami végre történjen a közéletben, ami reményt adhat a Fidesz gőzhengerének megállításához, esetleg visszafordításához. Nagyon úgy tűnt, hogy a kormánypárt szokása szerint az év utolsó parlamenti ülésnapjaira időzítve ismét olyan jogszabályokat erőltet át a törvényhozáson, melyek tovább erősítik a Fidesz hatalmát, ugyanakkor gyengítik az ellenzéket, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a magyar munkavállalók tömegeit. Ez meg is történt, de úgy látszik ez már tényleg sok volt az embereknek. 

A csuklóból szívatás csúcspontja az úgynevezett rabszolgatörvény, mely azért válthatott ki a politikai ellenzékből és a magyar polgárokból egyaránt elemi erejű tiltakozást, mert lényegében az egész társadalmat hátrányosan érintette. Ezért nem működött a Fidesz korábbi taktikája, melynek lényege, hogy egymás ellen játssza ki a különböző társadalmi csoportokat, így atomizálja a munkavállalók különböző csoportjait, egyúttal letöri az ellenállásukat.

A közbeszéd témáit lényegében tíz éve meghatározó Fidesz így veszítette el egyik pillanatról a másikra a kezdeményezés előnyét, hiszen most lényegében kullog az események után. A kormány hatalmas médiaholdingja kiegészülve a propagandagépezetté alakított közszolgálatinak csúfolt MTVA-val lényegében képtelen kilépni korábbi szerepéből, ezért válik nevetségessé, hogy arról a tüntetésről sem számol be a köztévé, amelyik a kapui előtt zajlik. Amíg a kormányzati sajtóholding elmerül a sorosozás és migránsozás ingoványában, addig az ellenoldal valós problémákra, kézzelfogható társadalmi feszültségekre hívja fel a figyelmet.

A kivéreztetett, megcsonkított, megfélemlített ellenzéki, illetve független sajtó most abból profitál, hogy csak ők vannak az események forgatagában, az ő tudósítóiktól tudjuk meg, hogy mi zajlik ma Magyarországon. Ha valaki a köztévét nézi, a közrádiót hallgatja, olyan hírportált olvas, mely a kormány kommunikációs szócsöve, akkor előbb tudja meg, hogy két afgán menekült összeverekedett egy boszniai menekülttáborban, mint azt, hogy jövőre a túlórákat csak három éven belül köteles kifizetni a munkáltató. Teljesen abszurddá vált Magyarországon a tömegtájékoztatás, hiszen lényegében kettészakadt a sajtó: A kisebbik rész igyekszik az újságírás normáihoz tartani magát, és tájékoztatni a polgárokat az őket érintő eseményekről, a másik egy alternatív valóságot igyekszik teremteni, amely a valós problémákról igyekszik elterelni a figyelmet.

Fotó: Magyar Hang

Az ellenzék részéről ezért volt okos gondolat a köztévé épülete elé vezetnie az elégedetlen polgárokat. Amit ma a gigantikus közpénzből fenntartott MTVA művel, méltatlan a szakmához, az országhoz és annak polgáraihoz attól függetlenül, hogy melyik politikai oldalt támogatják. Ideje, hogy azok is jelezzék, nem lehet sem birkának, sem áldozati báránynak nevezni őket, akik idén áprilisban bíztak a Fideszben. A saját hatalmától megrészegült kormánypárt ugyanis most a rabszolgatörvénnyel odavág mindenkinek, még azoknak is, akik jóvoltából ismét kétharmados többséggel hozhatnak törvényeket. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig jár a birka a kútra, amíg bele nem pillant a vízbe, és egy birka néz vissza rá.”