Régi trükkjét alkalmazza Orbán Viktor az Európai Néppárttal folytatott vitájában. Ennek lényege, hogy tudatosan összezavar mindent kívül és belül, ő figyel, nem nyilatkozik egyértelműen, de nyugalmat és elszántságot sugároz. A végén pedig - bármi is történjen – azt a látszatot kelti, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy ő szerette volna. Orbán évek óta abból él, hogy elhiteti a választókkal: egyedül ő uralja a káoszt, csakis ő tud rendet teremteni olyankor, amikor az értékek súlytalanná válnak. A jelenlegi helyzetre lefordítva ez azt jelenti, hogy akár kizárja pártcsaládja a Fideszt, akár nem, ő győztesnek fogja kikiáltania magát. Főleg, ha a néppártiak is asszisztálnak ehhez. A mi dolgunk pedig az, hogy ezt a trükköt ne vegyük be újra és újra.

Fotó: 24.hu

Bár nagy újdonságokat ritkán hallunk Orbán Viktortól szokásos péntek reggeli rádiós monológjában, most, hogy forr a levegő a Fidesz és az Európai Néppárt között, sokan kerestek iránymutatást a miniszterelnök aktuális mantrájában. Csalódniuk kellett, hiszen jól elmaszatolta a dolgokat. Többek között a következőt mondta az éleződő konfliktus kapcsán: „Ha úgy alakul, hogy nekünk valami új dolgot kell indítanunk Európában, és lehet, hogy ennek a vitának ez lesz a vége, hogy a helyünk végül is nem a Néppártban van, hanem azon kívül. Bár én inkább a Néppárt átalakítását, megreformálását szeretném elérni, például hogy helye legyen benne a bevándorlásellenes erőknek is, mint amilyenek mi vagyunk, de ha valami új dolgot kell kezdeni, akkor nyilván az első hely, ahol tárgyalni fogunk, az Lengyelország.”

A „Nesze semmi, fogd meg jól!” tipikus esete persze nem lephet meg bennünket. Ezúttal is csak az volt a lényeg, hogy Orbán önmagát állítsa középpontba. Egy ízig-vérig pragmatikus politikusként úgy nyilatkozik, mintha a Fidesz állna stabil elvi alapokon, a néppárti gyülekezet pedig mindig az érdekeinek megfelelő választ adja a magyar testvérpárt provokációira. Pedig éppen fordítva van. Az EPP meglehetősen következetesen szólítja fel (legalábbis az utóbbi időben) a Fideszt arra, hogy tartsa tiszteletben azokat az értékeket és elveket, melyeket a kereszténydemokrata politikai erők vallanak szerte Európában, ugyanakkor a fenti Orbán-idézetből is kiviláglik, hogy a magyar kormánypárt meglehetősen lazán értelmezi ezeket a kritériumokat.

„A rossz házasságnál csak egy dolog lehet megterhelőbb: egy rossz válás.”

Ha ugyanis Orbán maga is bevallja, hogy kettős játékot űz, vagyis tárgyal a szélsőjobbos, populista erőkkel is, miközben egyértelművé teszi, hogy csak a neki tetsző Európai Néppártban maradna hosszú távon, akkor egyszerűen nem érthető, miről folyik még az alkudozás a pártcsalád és a Fidesz között? Miután Orbán kiteregette a lapjait, miért gondolja bárki is, hogy rejteget még valahol az ingujjában egy ászt? Talán azért, mert jól ismerik, és tényleg lehet még nála egy nyerő lap, de az is lehet, hogy egyszerűen nem merik elengedni a kezét. Tudják ugyanis, hogy rengeteg kárt tehet kívül is, azt pedig megtapasztalták már a néppártiak, hogy belül pedig elég hatékonyan bomlaszt.

Egyszóval, ha Orbánnak az volt a célja, hogy teljesen tönkretegye az uniós választások kampányát, akkor tökéletesen sikerült neki. Az általa gerjesztett konfliktus segítségével fontos szereplőjévé vált a nyugati országokban folyó kampánynak is, ami nem tesz jót a tradicionális politikai erők pozícióinak. Orbán ugyanis fontosabbnak tudja mutatni magát ezáltal, mint amekkora normál esetben lehet egy kis közép-kelet-európai ország vezetője. Számára a negatív reklám is jó, vagyis elhiteti az európai polgárokkal, hogy komoly tényező a kontinens politikájában. Ilyen szempontból nagyon jó neki az elhúzódó konfliktus, ám azt ne gondoljuk, hogy számára csak kedvező lehet a politikai harc végkimenetele.

Fotó: hvg.hu

Talán ezt érzi Manfred Weber is, aki az EPP listavezetője. Ezért próbálja úgy beállítani a Fidesz kizárásáról folyó vitát, mintha maga a Fidesz farolna ki a pártszövetségből, és nem ők ebrudalnák ki onnan. Ez valószínűleg Orbánnak is jobban tetsző forgatókönyv, mintha egyszerűen kiszavaznák őket, mint egy feleslegessé vált szereplőt egy valóságshow-ból.  Úgy lehetne ezt lefordítani a hétköznapi nyelvre, hogy mindkét fél érdeke az, ha közös megegyezéssel távozik a magyar párt a kereszténydemokraták közösségéből. Ez jó lehet az EPP számára, mert elkerülik az igazán nagy veszekedést, illetve a sportszerűtlen utánrúgásokat, a Fidesz pedig megússza azt a hercehurcát, amit a Sargentini-jelentés elfogadása után kellett elszenvednie. Mert, ahogy egy ősi dakota bölcsesség tartja: „A rossz házasságnál csak egy dolog lehet megterhelőbb: egy rossz válás.”