Ha ököllel kezded ütni a szomszédod arcát, ne csodálkozz, ha téged is eltalál néhány egy-két saller. Ez ugyan nem dakota közmondás, de azért ajánljuk a Fidesz propagandistái figyelmébe. Az állampárt agytrösztjében ugyanis azt gondolták, hogy amennyiben ütni-vágni kezdik az ellenfeleiket, akkor abból csak jól jöhetnek ki. A politikai csatározások eldurvulása miatt azonban már szinte senki sem érez késztetést arra, hogy betartsa az írott, illetve az íratlan szabályokat, így aztán kormánypárti politikusok is elszenvedik a közbeszéd eldurvulását. Aki nem hiszi, kérdezze meg Borkai Zsoltot.
Fotó: index.hu
Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ha szinte minden megengedett az egyik fél számára, ott a másik fél sem fogja vissza magát. A mostani önkormányzati választási kampányt az tette rendkívül visszataszítóvá, hogy a Fideszben sokan úgy érezték, ellenfeleik lejáratásához szinte minden eszközt bevethetnek. Nem csoda, ha az a képzetük támadt, hogy következmények nélkül ronthatnak rá az ellenzéki pártok jelöltjeire, hiszen vezérük folyamatosan azt sugallja, hogy az írmagját is ki kell irtani az ellenállásnak. És, hogy ezt minél eredményesebben hajtsák végre, igénybe vehetik az őket fedező állami intézmények, hivatalok hallgatólagos, vagy nagyon is nyílt támogatását.
Ha azt látják tehát a kormánypárti politikusok, hogy a választási bizottságoktól a kormányhivatalokon át egészen a rendvédelmi szervekig mindenki felsorakozik mögöttük, akkor nem csoda, ha a leggusztustalanabb módszereket sem szégyellik alkalmazni, mondván, hogy ezeknek sem jogi, sem etikai következménye nem lesz. De mégis lett, és nem azért, mert az állami szervek, illetve a kormányhoz dörgölőző sajtó kihátráltak volna mögülük. Egyszerűen, mert a másik oldal se volt hajlandó visszafogni magát a törvénytelennek tűnő lehallgatások, a titokban készült szexvideók nyilvánosságra hozatala után. Amikor durván a soraik közé pörkölt a kormány tüzérsége, az ellenzékiek ezúttal nem a sebeiket nyalogatták, hanem hasonló brutális ágyútűzzel viszonozták a mészárlást.
Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.
A közélet hangnemének ilyen brutális méretű eldurvulása két folyamatot erősíthet. Az egyik, hogy az elkötelezett szavazók még az eddiginél is elszántabban támogatják majd a sajátjaikat. A másik, hogy azok, akik eddig is távol tartották magukat a politikától, a botrányok láttán még jobban eltávolodnak majd a közélet ügyeitől. Hogy kinek jó az, hogy milliók maradnak majd távol a szavazóurnáktól, még nem lehet megjósolni, de a már most is végletekig megosztott magyar társadalom szellemi állapota ettől biztos, hogy jobb nem lesz. A választásig hátralévő néhány napban még előkerülhetnek újabb kompromittáló képek, hanganyagok, dokumentumok, videók, és az is biztos, hogy a felek egymásra fognak mutogatni, mondván, hogy a másik oldal kezdte a lejárató kampányokat.
Nem akarunk igazságot tenni, de belevilágítani a magyar politika legmélyebb pöcegödreibe azt jelenti, hogy a kampány nem érdemi kérdések mentén zajlik, vagyis egymás lejáratása annak a jele, hogy Magyarországon nincs érdemi párbeszéd a politikai oldalak között. És ez biztos nem az ellenzék bűne, hiszen az Orbán-rendszer módszeresen vezette ki a nyílt, érdemi vitákat a hazai politikai életből. A kormánypárti jelöltek épp úgy nem ülnek le vitatkozni kihívóikkal, mint ahogy Orbán se hajlandó közügyekről vitába szállni egyetlen vele szemben álló politikussal sem. Az indulatokat így a szőnyeg alá söprik évek óta, a közös ügyekről pedig annak a véleményét halljuk, akinek több tévéje, újságja és rádiója van. Nem kérdés, hogy ez a helyzet kinek az érdekeit szolgálja.
Fotó: 24.hu
De itt van néhány hangfelvétel, videó, dokumentum, melyek a hatalmas médiatúlsúly, az állami és kormányzati szervek hátszele ellenére is felháborítják a közvéleményt. Az állampárt belesétált abban a csapdába, hogy elbizakodottá, óvatlanná tette saját kádereit. Elhitette a saját táborával, hogy mindent szabad, és ha mégis nyilvánosságra kerül néhány szaftos részlet, akkor majd el lehet sikálni azt az általuk uralt párt- és állami apparátus hathatós közreműködésével. Nem szóltak Borkai Zsoltnak és a többi kompromittálódott kormánypárti politikusoknak, hogy létezik még ellenzék, és a polgárok zöme is igényli még a működő demokráciát. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha benézel a szomszéd sátrába, és egy idegen nőt látsz ott, jusson eszedbe, hogy ez a nő tegnap még a te sátradban aludt.”