Orbán Viktor most azt a pénzelosztási rendszert kezdte szidni, amelyik eddig nagyon bőkezűen osztotta a támogatásokat a kelet-európai országok kormányainak. Tudjuk, ez a kommunikáció is a saját táborának szól, ám nem árt tisztázni: Magyarország hihetetlen összegekhez jutott az előző költségvetési ciklusokban, ám ez a mézes bödön nem lesz mindig csurig számunkra. Vannak ugyanis leszakadó régiók a régi, nyugati tagországokban, és számukra létfontosságú, hogy a lemaradásuk ne folytatódjon tovább. Orbán persze másként magyarázza az arányok megváltoztatásának igényét, szerinte ugyanis a bevándorlást szorgalmazó erők bosszúja ez a migránsellenes kormányokkal szemben.

Fotó: 24.hu

Orbán Viktornak végre el kéne döntenie, hogy Magyarország az EU gazdaságának motorja, vagy egy szegény kis kelet-európai állam. Ha ugyanis az érdekei úgy diktálják, akkor a magyar gazdasági csodáról szónokol, ha pedig a pávatánc úgy alakul, akkor szegény kis megtűrt keleti rokonai vagyunk a nagy és gazdag nyugati államok számára. Nem is olyan rég a klímaváltozás elleni küzdelem kapcsán nyilatkozta azt, hogy a gazdag államok olyan kis szegény országokkal akarják megfizettetni a globális felmelegedés elleni harcot, mint Magyarország.

Most is úgy hozta a sors, hogy a kuncsorgó kis szegény rokon bőrébe bújva bírálja az EU-t. Orbán ugyanis nagyobb szeletet szeretne kihasítani a költségvetési tortából, mint amekkora az előzetes tervekben szerepel. „Tisztességes alapokra kell helyezni az új uniós keretköltségvetést, mert az a szegényebb országok felől a gazdagok felé csoportosítja át a pénzeket” - mondta Orbán, miután az Európai Tanács elnökével, Charles Michellel tárgyalt.

Orbán azt felejti el, hogy a felzárkóztatási pénzeket elsősorban a gazdasági mutatók, a régiók egymáshoz viszonyított fejlettségi adatai alapján számolják ki, így ha ezek a déli államok leszakadását jelzik, a pénzek jelentős hányadát át kell csoportosítani oda.

Ezzel persze azt is állította, hogy eddig nem volt tisztességes az elosztás, amit egy nyugati ország politikusától el is fogadnánk, hiszen a nettó befizető kormányok elég nehezen tudják letolni saját polgáraik torkán, hogy van annak ésszerű magyarázata, ha a felzárkózó országokat kitömik pénzzel. Pláne akkor nehéz ezt ésszerű döntésként aposztrofálni, ha arról olvasnak a gazdagabb országok választói, hogy a keleti kormányok a támogatások jelentős részét finoman szólva se arra költik, amire eredetileg kapták.

A korrupt kelet-európai kormányokról szóló sajtóhírek szinte már megszokottak nyugaton, épp ezért lehet irritáló egy német, osztrák vagy francia polgár számára, ha azt hallja, hogy Orbán Viktor a jelenleginél is több pénz elköltésére kér felhatalmazást. Az EU-s támogatások persze mindig jól jönnek, és mi magyar állampolgárok is abban vagyunk érdekeltek, hogy ezek az összegek továbbra is bőségesen álljanak rendelkezésünkre, hiszen van még mit behoznunk a nyugatiakhoz képest, ám be kell látnunk, hogy a források végesek, és van rájuk jelentkező bőven máshol is.

Ha a számok mögé nézünk, akkor Orbán állításával szemben az előző hétéves költségvetési ciklus nagy nyertese volt régiónk, Magyarország pedig különösen sokat profitált a közös büdzsé akkori elosztási elveiből. Európai Bizottság adatai szerint ugyanis 2014 óta az összes magyarországi beruházás 43 százalékának megfelelő összegű forrás érkezett az európai adófizetőktől. A pénzbőség azonban nem mondható el olyan térségek esetében, melyek fejlett uniós országok régiói, mégis erősen leszakadtak az utóbbi évtizedben.

Főként olyan déli államok jártak rosszul, ahol országon belül is nagyok a különbségek gazdasági fejlettség területén. Főként Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália fejletlenebb régiói itták meg a levét annak, hogy az új belépők a felzárkóztatási pénzek nagy hányadát vitték el az előző két költségvetési ciklusban. Orbán azt felejti el, hogy a felzárkóztatási pénzeket elsősorban a gazdasági mutatók, a régiók egymáshoz viszonyított fejlettségi adatai alapján számolják ki, így ha ezek a déli államok leszakadását jelzik, a pénzek jelentős hányadát át kell csoportosítani oda.

Fotó: 24.hu

Orbán persze ilyenkor a szegények közé sorolja hazánkat, mert így jobb tárgyalási pozícióra számíthat, ám ebben az esetben is igaz a mondás: a számok makacs dolgok. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy olyan populista barátai, mint például az olasz Matteo Salvini szintén körömszakadtáig fog küzdeni azért, hogy országa leszakadó régiói több pénzhez jussanak. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Egy bölényről nagy bőrt lehet lenyúzni, de ha sok a vadász, sok felé kell majd darabolni.”