Ma már egyértelmű, hogy az októberi választási fiaskót követően sem a kormányzati politika átstrukturálását, sem a központi kommunikáció súlypontjainak átrendezését nem tartja hatásos válságkezelésnek Orbán Viktor. Ismét a legegyszerűbb, ugyanakkor a legtöbb haszonnal kecsegtető taktika mellett tette le a voksát, de komoly feszültségeket is generál ezzel itthon és külföldön. Az alig burkolt rasszizmus elemeinek bevetésével tényleg gyorsan vissza lehet szerezni a Fidesz dominanciáját a politikai küzdőtéren, ám egy érzelmileg túlhevült társadalmi légkörben olyan előre nem látható események is bekövetkezhetnek, melyek akár a Fideszt is kellemetlenül érinthetik.
Fotó: hvg.hu
Nem okozott meglepetést azzal Orbán Viktor, hogy a legkockázatosabb, ám komoly politikai haszonnal kecsegtető eszközhöz nyúlt azok után, hogy három hónapig emésztette a tavaly októberi önkormányzati választás után bekövetkezett népszerűségvesztést. Nem csupán az rémítette meg, hogy komoly nagyvárosok, és maga a főváros is ellenzéki vezetésű lett, de saját táborában is nyilvánvaló lett a bizonytalanság, felerősödtek a kritikai hangok, sőt a pártsajtót is belengte az őszinteség eddig ismeretlen fuvallata.
A kormányfőnek ezért gyorsan új ellenségek után kellett néznie, és olyan témákat vinnie a közbeszédbe, melyek kommentálásában az ellenzéknek nehéz dolga lesz. A romák, a bűnözők és az ügyüket felkaroló civil szervezetek elleni roham kitűnő eszköznek tűnik kommunikációs szempontból, hiszen Magyarországon általában politikai hasznot hozott volt a cigányokkal szemben megütött kemény hang. Orbán igyekszik koherens világképet rajzolni azok számára, akik komolyan veszik, hogy az országra törő Soros György pénzéből olyan civilek pereskednek az állammal, akik bűnözők és/vagy romák számára járnak ki ingyen pénzt.
A kialakult helyzetben Orbán úgy viselkedik, mint akit már nem kötnek a külső kötöttségek, a politikai etikett pedig csak a moralizáló értelmiségiek számára szolgálna némi iránymutatásul, a döntéshozók viszont akár a bírósági ítéleteket is figyelmen kívül hagyhatják, ha az érdekük ezt diktálja.
Az összeesküvés-elméleteket magas szinten gyártó és fazonírozó kormányzati kommunikációs gépezet tehát megkapta a kormányfői felütést ahhoz, hogy telekiabálja a világot olyan szlogenekkel, mint például: „a társadalmat két igazságtalanság tartja izgalomban.” A Jobbik legdurvább időszakaira hajazva uszítja sajátjait azok ellen a romák ellen, akik egyébként inkább számítanak a Fidesz támogatóinak, mint ellenségeinek. De nem is ez a lényeg, hiszen a kiszolgáltatottak szavazatai mindig könnyebben megszerezhetők, mint azé a középosztályé, amely kezdett elbizonytalanodni a Fidesz korrupciós ügyeinek láttán.
Orbán húzása azért is arcátlan, mert pártja meghatározó alakjai (Kósa, Kövér) nemrég nácizták le azokat a jobbikos politikusokat, akikre szerintük még a zsidók is szavaztak, ha az ellenzéki összefogás azt kívánta. Már ezekből a megnyilatkozásokból is jól kirajzolódott, hogy nincs semmi visszatartó erő a Fidesz háza táján, ami megakadályozná, hogy a párt etnikai alapú uszítással kezdje visszacsábítani a tőlük elcsatangolt, rasszista felhangokra azonnal rezonáló választókat. Orbán úgy indította ezt a durva támadását a cigányság és a zsidóság ellen, hogy egyszer sem ejtette ki a száján a két etnikum nevét, ám egyértelmű utalásokat tett arra, hogy valahol mindkét csoport a magyarság érdekei ellen dolgozik.
A kormányfő ezt annak tudatában teszi, hogy lényegében már eldőlt, a Fidesz nem marad az Európai Néppárt tagja, ugyanakkor közeledik a győri időközi polgármester-választás, amely élet-halál kérdése a kormánypárt számára, hiszen ha egy újabb megyei jogú várost bukik el, azt már igen nehezen lehetne megmagyarázni a belső kritikusok előtt. A kialakult helyzetben Orbán úgy viselkedik, mint akit már nem kötnek a külső kötöttségek, a politikai etikett pedig csak a moralizáló értelmiségiek számára szolgálna némi iránymutatásul, a döntéshozók viszont akár a bírósági ítéleteket is figyelmen kívül hagyhatják, ha az érdekük ezt diktálja.
Fotó: index.hu
Biztos lesznek olyanok, akik honorálni fogják a kormánypárt alig burkolt rasszista hangvételét, ám nagyon kockázatos a szellemet kiengedni a palackból. Orbán ugyanis most nem arról papol, hogy nem szabad beengedni az országba a más vallású és kultúrájú menekülteket, hanem, hogy a törvények felülírásával is harcolni kell olyanok ellen, akiknek hátrányos helyzetük miatt a bíróság kártérítést ítélt meg. A történelmi példák arról tanúskodnak, hogy a belső ellenség elleni hadüzenet sokkal kockázatosabb, mint a külső erők elleni küzdelemre buzdítani. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a saját szomszédodat vádolod lopással, sokkal többet kockáztatsz, mintha a szomszéd falu lakót gyanúsítod meg azzal, hogy beosontak a sátradba.”
