A szombati szlovákiai választások azt jelzik, hogy egy fontos szövetségest elveszített Orbán Viktor. Fura módon egy baloldali erő bukása és jobbközép párt győzelme jelentheti a magyar kormány pozícióinak gyengülését a visegrádi négyek együttműködésében. Robert Fico pártjának ugyanis rendkívül jó kapcsolatai voltak a Fidesszel, ami nem mondható el Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) kapcsán. Ráadásul egyik magyar párt sem jutott be a szlovák törvényhozásba.

Fotó: alfahir

Korábban már hosszasan értekeztünk a Fidesz sajátos külpolitikai koncepciójáról, melynek az a lényege, hogy csak ritkán hangoztatnak nacionalista, revizionista jelszavakat, cserébe a szomszédos államok támogatják a magyar kormányt azokon az európai fórumokon, melyeken igyekeznek szankciókkal megfékezni Orbán Viktor törekvéseit a jogállamiság leépítésére. Szlovákia kiváló partner volt ebben, hiszen Robert Ficonak nem igazán hánytorgatta fel a magyar kormányfő, hogy miért nem engedi a kettős állampolgárságot az ottani kisebbségeknek, cserében sokszor együtt üzentek hadat Brüsszelnek.

Nagyon sok a hasonlóság a most vesztes Smer és a Fidesz utóbbi évtizedekben befutott pályája között. A nevében szociáldemokrata, ám valójában inkább populista baloldali szlovák tömörülés 2006 óta vezette a pártok népszerűségi listáját, ami a Fideszre is igaz körülbelül 15 éve. A Smer is egy meghatározó befolyással bíró vezetővel volt sikeres odahaza, hiszen Fico két évvel ezelőtti kényszerű lemondása után (Ján Kuciak oknyomozó újságíró és élettársának meggyilkolása miatt) Peter Pellegrini nem tudta sikeresen menedzselni a válságba jutott pártot. Orbán számára tehát akár megerősítés is lehet a Smer példája, hiszen jó oka van feltételezni azt ezek után, hogy a Fidesz is elbukná a következő választást, ha nem ő vezetné csatába a narancsos sereget.

Ukrajnával pedig kifejezetten ellenséges a viszony, hiszen az orosz érdekek szolgálatába szegődő magyar külpolitika a lehető legtöbb területen gáncsolja szomszédja törekvéseit.

Van azonban ennél fontosabb üzenete is a szlovákiai parlamenti voksolásnak. Az eddig ellenzékben lévő pártok megerősödése mellett figyelemre méltó jelenség az is, hogy érdemben nem tudott megizmosodni a szélsőjobb, ami sokadik figyelmeztetés Orbán számára, mely szerint a jobboldali populizmus finoman szólva is egy helyben toporog az ő korábbi jóslataihoz képest. Orbán pávatáncának fontos eleme ugyanis, hogy a szeme sarkából figyeli az európai erőviszonyok mozgásait, és amennyiben úgy látná célravezetőnek, azonnal csatlakozna egy szélsőjobbos, populista pártcsaládhoz.

Az igazi gond mégis az Orbán számára, hogy kezd elfogyni a levegő körülötte a nemzetközi porondon. A szlovák változások mellett Andrej Babis pozíciója sem túl acélos mostanában Csehországban, Ausztriában a kereszténydemokraták a zöldekkel alkotnak koalíciót, Szlovénia és Horvátország tekintetében sem beszélhetünk kifejezetten baráti kapcsolatokról, Szerbia vezetése pedig hiába együttműködő Orbánnal, még nem tagja az EU-nak. Románia esetében olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy a magyar diplomácia nem igazán tud folyamatos kapcsolatokat kiépíteni az ottani politikai vezetéssel. Ukrajnával pedig kifejezetten ellenséges a viszony, hiszen az orosz érdekek szolgálatába szegődő magyar külpolitika a lehető legtöbb területen gáncsolja szomszédja törekvéseit.

Fotó: Magyar Hang

Ha ránézünk a térképre, akkor pont az ellenkezőjét látjuk, mint amit Orbán Viktor jövendölt az utóbbi években. A populista pártok a közvetlen környezetünkben lévő országokban jó esetben is csak tartani tudják a pozícióikat, a korrupció és politikai demagógia ellen fellépő erők viszont folyamatosan erősödnek. Nem mellékesen a zöldmozgalmak is egyre befolyásosabbak, amire Orbán csak nagyon lassan és rendkívül kényszeredetten reagált az utóbbi hónapokban. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha kitartasz amellett, hogy a Föld lapos, akkor ne tarts otthon földgömböt.”