Amikor a közös bajt arra használja valaki, hogy a saját pecsenyéjét sütögesse, a közösség tagjainak össze kell fogniuk, és kiközösíteniük az illetőt. Ez lenne logikus lépés az EU részéről is, amikor a tagállamok vezetői azt látják, hogy Orbán Viktor a kormánya ellen folyó jogállamiságot vizsgáló eljárás lezárásához köti a gazdasági mentőcsomag megszavazását, ám nem lehetünk biztosak abban, hogy sikerül megakadályozni a magyar kormányfőt terve végrehajtásában.

Fotó: MTI

A magyar kormány számára a lehető legrosszabbkor vette át az EU soros elnöki posztját Németország, hiszen több olyan forró téma is nehezíti az elvileg szövetséges országgal való együttműködést, melyekben nehéz lesz kompromisszumot elérni a felek között. Ilyen például a Magyarország ellen folyó hetes cikkely alapján indított jogállamisági eljárás, mely kezd egyre kínosabb lenni Orbán Viktor számára. A kormányfő ügyes taktikusként tisztában van azzal, hogy akár a maga javára is fordíthatja a helyzetet. Ha ugyanis úgy szűnik meg a kormánya ellen folyó eljárás, hogy érdemi kompromisszumot nem sikerül elérnie az Európai Unió vezetésének, vagyis Magyarországon továbbra is egy hibrid rezsim kénye-kedve szerint alkotnak törvényeket, üldözhetnek el egyetemeket, hozhatnak lehetetlen helyzetbe civil szervezeteket, tüntethetnek el független sajtótermékeket, akkor győztesnek érezheti magát.

Ha Orbánnak zsarolással sikerülne elkerülnie a felelősségre vonás meglehetősen hosszú és kellemetlen procedúráját, azzal felbátoríthatná európai szövetségeseit, akik alig várják, hogy lemásolhassák Orbán rendszerét a saját országukban. A magyar kormányfő olyan éket próbál verni a különböző felfogású, ám az uniós értékek tekintetében alapvetően egyetértő politikai erők közé, mely nem feltétlenül az ideológiák mentén jönne létre. Orbán ugyanis egyaránt barátkozik szélsőjobboldali és kommunista vezetőkkel Európában, ha az érdekeik közösek. Ilyen például a fékek és ellensúlyok rendszerének kritikája, így nem csoda, ha Orbán nagy csodálói közé tartoznak a cseh kommunisták és a német neonácik is.

A ravasz magyar kormányfő mindig is nagy élvezettel ugrasztotta egymásnak a földrajzilag és ideológiailag is rendkívül sokszínű uniós frakciókat. Most éppen Antonió Costa, baloldali portugál kormányfővel próbál megegyezni, mert tudja, hogy Európa dél-nyugati csücskében nagyon nagy szükség lenne a koronavírus-járvány miatt megtépázott gazdaság pénzügyi megsegítésére. Ha a Costához hasonló politikusok kényszerből támogatják Orbán alkuját, akkor az EU legfőbb fegyverét hatástalanítják, mellyel valamennyire kordában lehetett eddig tartani a populistákat.

Amennyiben ugyanis az uniós forrásokat a jogállamiság állapotához kötik, akkor féken lehet tartani a lengyelországihoz és magyarországihoz hasonló autoriter rendszereket, ám amennyiben továbbra is külön kezelik a gazdasági és a politikai kérdéseket, akkor az a gyakorlat folytatódik, mely lényegében az ilyen rezsimek finanszírozását eredményezi. Németországnak tehát nagyon résen kell lennie, ha a jogállamiság legfőbb védelmezőjeként akarja vezetni a következő fél évben az EU-t. Meg is üzenték Orbánnak, hogy vége annak a gyakorlatnak, amikor a közösség elveit semmibe vevő országok vezetői voltak a leghangosabbak azokon a tárgyalásokon, amikor az uniós pénzügyi forrásokról döntöttek.

Fotó: napi.hu

Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy igazán komoly tétje lesz a pénteken kezdődő uniós csúcsnak. Amennyiben ugyanis Orbánnak nem sikerül zátonyra futtatnia azokat a reformokat, melyek jogállami feltételekhez kötnék az uniós támogatások folyósítását, akkor elég kemény üzenetet küldenének a mérsékelt politikai erők azoknak a populistáknak, akik csak arra várnak, hogy Orbán kikaparja nekik a gesztenyét. Fordított esetben viszont Orbán megdicsőülne, és ezzel egyértelművé tenné, hogy érdemes elmenni a falig, az EU vezetői az utolsó pillanatban úgyis mindig visszavonulót fújnak. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valakivel elszívod a békepipát, utána pedig rátámadsz, mondd azt, hogy te csak azért pipáztál, mert erős dohányos vagy.”