Kétség kívül sikeresen védekezett az ország, nálunk jobb anyagi helyzetben lévő országokat is felülmúltunk – mondta a miniszterelnök szokásos péntek reggeli monológjában, amit a közszolgálati rádió rendszerint interjúnak álcáz. A melldöngetés egyáltalán nem idegen Orbán Viktortól, ám ezúttal ez a dicsekvés támasztotta alá azt a kissé meglepő döntését, hogy visszavonják a sok vitát (és bírálatot) kiváltott különleges jogrendről szóló döntést.

Fotó:portfolio.hu

A mindig percízen kidolgozott fideszes kommunikáció márciusban mindenáron el akarta hitetni a magyar polgárokkal, hogy a koronavírus elleni védekezés csak akkor lehet sikeres, ha különleges jogokat kap a kormányzat a veszélyhelyzet idejére, és aki ezt akadályozza, az a nép ellensége. A provokáció világos volt akkor is: ellenzék ugyanis természetesen nem üthette rá a pecsétet egy olyan jogszabályra, amely az amúgy is óriási túlhatalommal rendelkező Orbán kezébe újabb jogosítványokat ad, ám a kormányzati kommunikációs gépezetbe betáplálták azt az üzenetet, hogy az ellenzék számára nem fontos megvédeni az emberek életét.

Úgy tűnt akkor, hogy az egész csak cicaharc, hiszen Orbánnak a kétharmados parlamenti többség birtokában eleve olyan jogosítványai voltak, melyek segítségével szinte bármire felhatalmazást szerez járványon innen és túl. Az ellenzék egyetlen módosítást kért csak. Történetesen, hogy a különleges jogrend meghatározott időszakra szóljon, mert ugye demokráciákban elméletileg nem illik rendkívüli jogosítványokat korlátlan időre kérni, mert felvetődik az emberekben annak a gyanúja, hogy ezt a hatalmat nem szívesen adná vissza az, aki megkapta. Ez az aggodalom különösen indokolt Orbán Viktor esetében.

Nem mellékesen ezen a napon kellett volna számot adnia az Európai Parlament előtt arról, miért esett neki ismét csákánnyal a magyar demokratikus jogrendnek, illetve, mit kellene tennie annak védelmében.

Az EU azonban tőle szokatlan intenzitással kérte számon az erőszakkal áttolt rendelkezést a magyar félen, ezért egy újabb kommunikációs front alakult ki ebben a témában. Gondolhatnánk, hogy a magyar kormányfő ezeket a bírálatokat is lerázza magáról, mint kutya az esővizet, ám ez csak a látszat szintjén volt így. Komoly szankciók réme fenyegette a magyar kormányt, ráadásul a néppárti kollégák egy része is meglehetősen vehemensen követelte a Fidesz kizárását a pártcsaládból.

Orbán természetesen nem ismerhette be, hogy tart a következményektől, ezért olyan kommunikációs trükkel igyekezett elejét venni a nagyobb bajnak, melyhez hasonlókat korábban láttunk már tőle. Belgrádban ezért bejelentette: arra való hivatkozással, hogy nagyon sikeresen megoldottuk a járvány elleni védekezést, valószínűleg visszaadja a különleges jogokat. Nem mellékesen ezen a napon kellett volna számot adnia az Európai Parlament előtt arról, miért esett neki ismét csákánnyal a magyar demokratikus jogrendnek, illetve, mit kellene tennie annak védelmében.

Orbán tehát egyszerre úszott meg egy kínos tetemrehívást, és adott fricskát ellenfeleinek azzal, hogy Vuciccal, balkáni elvbarátjával folytatott megbeszélés után jelentette be a visszavonást. Ezt nevezhetjük profi kommunikációnak, de szerencsésebb inkább cinikus visszavonulásnak hívni az akcióját. A saját tetteit mentegető csomag része Kásler emberminiszter piedesztálra emelése is, hiszen a meglehetősen szerencsétlen intézkedéseiről és kijelentéseiről elhíresült harcostárs vállának veregetése is csak arra jó, hogy mindenkivel elhitessék: a járvány legyőzve, a különleges intézkedésekre már nincs szükség.

   Fotó: Déli Portál

Meglehetősen vékony jégen jár azonban Orbán, hiszen a járványnak még nincs vége, sőt, elképzelhető, hogy a védekezés java csak most jön a. És ha újra emelkedni kezdenek a fertőzöttségi számok, felvetődhet annak a lehetősége, hogy visszakérje a most visszaígért jogköröket. Ebben az esetben elég logikusnak tűnik majd az ellenzék márciusi kérése, mely szerint indokolt, hogy meghatározott időre adjanak ilyen jellegű felhatalmazást a kormánynak. Orbánt azonban most sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy miként tűnjön győztesnek, amikor egyébként elveszített egy fontos csatát az Európai Unió vezetőivel szemben. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha csak te életed túl a csatát, azt mesélsz róla, amit csak akarsz.”