Ugyan a Fidesz egyre nagyobb szeletet hasít ki a magyar médiapiacból, a pártpreferenciák változását vizsgálva nem tűnik igazolhatónak az a feltételezés, hogy ez népszerűségnövekedést is hoz a kormánypártnak. Ha ez így van, akkor a kormány feleslegesen vállal belföldi konfliktusokat és kínos diplomáciai csatározásokat. Ha azonban csak az erőfitogtatás a cél, akkor elég hatásos eszköz újságok bedarálása, szerkesztőségek ellehetetlenítése, ugyanakkor az erőfölényt csak az akarja ilyen látványosan demonstrálni, aki nem teljesen biztos a dolgában.

Fotó: index.hu

Komoly kockázatot vállal az a szerkesztőség, amelyik mély sebet ejt a NER testén egy-egy leleplező cikkel, televíziós vagy rádiós tudósítással. A Népszabadság felvásárlására, majd az azt követő rapid bezárására például azután került sor, hogy a lap megírta Rogán Antal családjának helikopterezését. Az Index többször nyúlt olyan témákhoz, melyek kellemetlenül érintettek kormányzati embereket, illetve a NER-hez szorosan kötődő vállalkozókat. Legutoljára a pedofil képeket a saját gépén tároló perui nagykövet ügyét tárták a nyilvánosság elé azok után, hogy a kormány mélyen hallgatott az ügyről, és már haza is csempészte a diplomatát.

Nem biztos, hogy éppen a Kaleta-ügy verte ki végleg a biztosítékot a kormány illetékeseinél, de tény, hogy az Index bedarálása régóta szerepel Orbán Viktor bakancslistáján. Mint korábban megírtuk, a mostani kormányzati ciklus felénél járva időszerű volt előhúzni valami látványosat a bűvészkalapból, ha már a kormányzati médiakolhoz (KESMA) nem tudja sablonos propagandájával a Fideszhez édesgetni se a bizonytalanokat, se az ellenzéki érzelmű szavazókat. A dolog szépséghibája viszont az, hogy a korábbi példák azt bizonyítják, hogy a független vagy ellenzéki sajtóorgánumok lenyúlásával nem lehet új szavazókat szerezni. Sőt...

Ezért fontos számára, hogy először a pénzcsapokra tegye rá a kezét, és ha a gazdasági fenyegetés nem elég, akkor küldi a végrehajtóit, akik úgymond „rendet tesznek” a szerkesztőségben.

Az Orbán-rendszer lényegéből adódik, hogy csak a folyamatos expanzióban képes önmagát meghatározni, így a képzelt valós ellenfelektől elvett javak, területek, szellemi termékek azt a látszatot keltik, hogy a NER folyamatosan erősödik. Pedig ez nem feltétlenül igaz, ha azt látjuk, hogy a TV2, az Origó, a Figyelő, a Napi Gazdaság megszerzése, a Hír TV és Magyar Nemzet visszavétele, vagy a Népszabadság megszüntetése nem hozta a kormányoldal földindulásszerű erősödését. Ha hozzátesszük ehhez azt, hogy a kedvenc médiáitól megfosztott ellenzéki szavazók dühe még elementárisabb lett a kormány erőszakosságát látva, akkor inkább kontraproduktív ez a nyomulás.

De valószínűleg nem is a kormányzati agymosás felületeinek kitágítása a legfőbb célja ezeknek az akcióknak. Orbán inkább nyomás alatt igyekszik tartani azokat az orgánumokat, melyek kritikus hangvételt engednek meg maguknak vele szemben. Érzékeltetni szeretné, hogy mindennek van következménye az ő világában, így ha egy szerkesztőség a szakmaiságot előbbre valónak tartja a lojalitásnál, az lakolni fog, akár a kormány pénzeli, akár a hirdetők tartják el. Ezért fontos számára, hogy először a pénzcsapokra tegye rá a kezét, és ha a gazdasági fenyegetés nem elég, akkor küldi a végrehajtóit, akik úgymond „rendet tesznek” a szerkesztőségben.

Fotó: index.hu

Ismerjük jól Orbán mentalitását, aki régebben is csak nagy önuralommal tűrt meg maga körül olyanokat, akik nem mindenben értettek egyet vele. Ma ez a paranoia odáig jutott, hogy a kritikus hangot megütő médiumoknak is fel kell készülniük a megtorlásra, ha a miniszterelnök tyúkszemére lépnek. Ez már nem a józan megfontolás, az ügyes taktikázás időszaka, hanem a kíméletlen bosszúé, ezért ne gondoljuk, hogy az Index kivégzése mögött hűvös számítás húzódik meg. Orbán Viktor most belső késztetésből üt, és nem is gondol arra, hogy talán több szavazatot veszít ezzel, mint amennyit megszerez. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Ha jól esik valakit jó pofán vágni a kocsmában az vagy annak a jele, hogy szeretsz verekedni, vagy annak, hogy iszonyatosan berúgtál.”