Orbán Viktor ismét bebizonyította, hogy a törvények nem szabhatnak gátat az akaratának. Kormánya ugyanis tovább folytatja azt a bújócskát, melynek segítségével kicselezheti a törvényeket, felülírhatja a különböző ellenőrző szervezetek feladatait. Ami most a kormányzati médiakolhoz (KESMA) körül zajlik, az nem csak a jogállamiság megcsúfolása, de egyben a sajtószabadság lábbal tiprása is.

Fotó: seenpm.org

Többször foglalkoztunk már a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) névre keresztelt kormányzati szörnyszülött körüli anomáliákkal, de bármennyire is abszurd, hogy a lakájmédia közel 500 sajtótermékét egyetlen cégben egyesítik, Orbán Viktor és csapata továbbra is úgy érzi, hogy a részben általuk hozott törvények úgy hajlíthatók, ahogy nekik tetszik.

Most, hogy a Fővárosi Törvényszék megsemmisítette azt a hatósági bizonyítványt, amellyel a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jóváhagyta a KESMA tulajdonszerzését azokban a cégekben, amelyeket kormánypárti üzletemberek egyszerre ajánlottak fel az alapítvány számára 2018. november 28-án, még mindig úgy gondolják kormányzati körökben, hogy az általuk teremtett birodalmi lépegető továbbra is törvényesen működik, és hinti a Fidesz központi propagandáját.

Azt, hogy számítottak a számukra kedvezőtlen bírósági döntésre, az is bizonyítja, hogy az ítélet kihirdetését követő órákban máris közleményben reagált a Kormányzati Tájékoztatási Központ a fejleményekben. Indoklásuk természetesen olyan jogi csűrcsavar, amit ember legyen a talpán, aki megért. Lényeg, hogy szerintük a bíróság nem arról döntött, hogy jogszerűtlenül egyesítették a magyar médiapiac közel ötszáz sajtótermékét, előidézve ezzel egy olyan torz hirdetési piacot, melyben behozhatatlan hátrányba kerülnek a független és ellenzéki termékeket kiadó cégek.

A hivatal a saját hatáskörének hiányára hivatkozva lezárta az eljárást, és igazolta, hogy nem áll fenn olyan körülmény, ami miatt vizsgálatot kellene lefolytatnia az összefonódás előtt.

Ez csak a gazdasági vetülete a KESMA létrehozásának, ám a szakmai károkról ritkán esik szó. E kormányhoz hű médiakolhoz összetákolásával ugyanis az alapítványhoz tartozó szerkesztőségekben lényegében csak a szervilizmus mértéke különbözteti meg a különböző sajtótermékeket. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy már a látszatra sem ügyelnek a Fidesz propagandistái, számukra ugyanis csak az számít, hogy a központilag kiadott direktívákat szajkózza minden KESMA-s termék, így téve tönkre azokat az egyesülés előtt még nyomokban fellelhető szellemi műhelyeket, melyek olykor még megütöttek egy-egy eredeti, netán kritikus hangot. Egyébként maga Orbán Viktor is célzott arra az elbukott önkormányzati választások után, hogy a KESMA nem hozza azt az eredményt, amit elvárna tőle.

Van a történetnek egy olyan aggasztó vetülete is, amellyel nem igazán lehet mit kezdeni addig, amíg nincs érdemi párbeszéd a politikai oldalak között, az állami szerveket pedig arra használja a kormány, hogy törvényesítsék a törvénytelenségeket. A GVH ugyanis azután adott zöld utat a KESMA tulajdonszerzésének, hogy a kormány egy rendeletben nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette az üzletet, kizárva a versenyjogi vizsgálatot. A hivatal a saját hatáskörének hiányára hivatkozva lezárta az eljárást, és igazolta, hogy nem áll fenn olyan körülmény, ami miatt vizsgálatot kellene lefolytatnia az összefonódás előtt.

           Fotó: hvg.hu

Ez egy olyan precedenst teremthet, ha a mostani bírósági döntést követően sem áll vissza a törvényes rend, amelynek következtében a kormány simán átgyalogol mindenféle jogszabály fölött olyan értelmezhetetlen indoklásokkal, minthogy (az egyébként törvényt sértő döntés) nemzetstratégiai jelentőségű. Olyan feloldhatatlan ellentmondás keletkezik ezzel, amit egyetlen bíróság sem tud majd orvosolni, a választópolgárok pedig kezdik úgy érezni, hogy a törvények csak bokréták Orbán Viktor kalapján. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A törzsfőnök nem azért van, hogy saját törvényeket hozzon, hanem, hogy betartassa a közösen meghozott törvényeket.”