Orbán Viktor elővette a legélesebb kését a fiókból, ami arra utal, hogy mindenképpen el akarja terelni a figyelmet a hazai járványhelyzetről. Akár beismerő vallomásnak is tekinthetjük ugyanis, hogy a miniszterelnök a koronavírus-járvány második hullámának berobbanásához időzítette újabb migránsellenes kampányának indítását. A rosszul kezelt krízis ugyanis komoly veszteségeket okozhat Orbánnak amennyiben a polgárok figyelmét nem sikerül elterelni saját ügyetlenkedéseiről. Soros, a migránsok, a háttérhatalmak eddig mindig kisegítették a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, de kérdés, hogy a csodafegyver most is elég hatékony lesz-e Orbán kezében.
Fotó:444.hu
A kormányzati kommunikációs élcsapat azonnal reagált arra a helyzetre, ami néhány napja alakult ki Magyarországon. Amíg ugyanis az ősz kezdetéig kifejezetten jó adatokat produkált az ország járványfronton, addig csak takaréklángon folyt a migránsozás a kormányzati sajtóorgánumokban. Később, amikor exponenciálisan emelkedni kezdett a regisztrált megbetegedések száma, a kormány illetékesei rájöttek, hogy a koronavírus elleni védekezés már nem egy sikertörténet, sőt valószínűleg elég komoly felelősség terheli őket a helyzet kialakulásáért, elkezdtek azon agyalni, hogyan tereljék el a figyelmet erről a nehézségekről.
Nem meglepő, hogy az eddig mindig komoly eredményeket hozó idegenellenes kampányra esett a választás. Némileg még összefüggésbe is hozható a járvány terjedésével a menekültek „áradata”, bár a hazai és külföldre irányuló turizmus igazoltan sokkal több megfertőződésért felelős, mint az illegális migráció. Nem is a logikai összefüggések szülik az Orbán-kormány kommunikációs stratégiáját, hanem az a jól bejáratott mechanizmus, mely az emberek félelmeit hatásosan elegyíti a magyar társadalom jelentős részében elevenen élő előítéletekkel.
Magyarán: Orbán inkább mutogat másokra, minthogy beismerje a hibáit, melyekért valószínűleg súlyos árat fizet majd az ország.
Azt, hogy precízen megtervezett elterelő hadműveletről van szó, az is bizonyítja, hogy Orbán a hivatalos kormánylapban adta meg az alaphangot a sokadik migránsellenes kampányhoz. „A politikai korrektség, vagyis a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik” - írta Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Nemzetben hétfő reggel megjelent írásában. Ez csak egy zavaros bevezető ahhoz a koherensként beállított világkép felvázolásához, amely minden baj forrását a Soros Györgyhöz kötődő eszmékben, szervezetekben, emberekben jelöli ki. Orbán szerint nyugaton „jól megfizetett és óraműpontossággal járőröző libernyák határőrökön” kell túljutnia annak, aki szabadulni akar ettől a beszédmódtól.
A magyar kormányfő olyan összeesküvés-elméletet vázol fel egy viszonylag nagy példányszámban megjelenő napilapban (amely a kormány legfontosabb szócsöve), amelyhez hasonlókon eddig inkább nevettünk, minthogy komolyan vegyük azokat. Most azonban nem babra megy a játék. Az egyik oldalon ott van egy nagyon komoly következményekkel fenyegető járvány, és az ahhoz kapcsolódó gazdasági válság, a másik oldalon pedig emberek millióit próbálják meg egy olyan akolba terelni, amelyben az ilyenkor oly fontos szolidaritás helyett a gyűlölködés jelszavai zengenek a leghangosabban. Magyarán: Orbán inkább mutogat másokra, minthogy beismerje a hibáit, melyekért valószínűleg súlyos árat fizet majd az ország.
Fotó: nyugat.hu
Orbán a parlamentben tovább építette ezt a stratégiát. Évadnyitó beszédében már azt vizionálta, hogy Nyugat-Európából rövidesen keresztények ezrei érkeznek, mert már nem lesznek képesek megmaradni azokban az országokban, ahol a főként muszlim vallású migránsok lesznek többségben. Nagyon tudatos hisztériakeltés ez, amely persze köszönő viszonyban sincs a valósággal. Arról nem is beszélve, hogy Orbán kifejezetten baráti viszonyt ápol több muszlim vallású politikai vezetővel és üzletemberrel. Ráadásul néhai barátja, az Interpol és FBI által is körözött Gaith Pharaon a közvetlen szomszédságában élt, és őt nagyon nem zavarta az sem, hogy a muszlim férfit terrorizmus támogatásával vádolták több államban is. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A törzsfőnök megteheti, hogy összevissza beszél, a lópatkoló azonban nem üthet mellé a szegnek.”
