A magyar kormány soha nem fogja beismerni, de szép lassan ráállt arra a járványkezelési modellre, melyet Svédország követ már a koronavírus megjelenése óta. Ennek főként az az oka, hogy beigazolódni látszik a skandinávok elmélete, mely szerint a vírus ellen leginkább az immunitás megszerzése a legjobb védekezés, így a veszélyeztetett korosztályok fokozott védelme mellett a munkaképes és iskolás korú generációk mozgását és tevékenységét alig korlátozzák. Kérdés, hogy a magyar mentalitásra és egészségügyi viszonyokra átültethető-e a svéd modell?

Fotó: ezalenyeg.hu

Az Orbán-kormány hagyományosan nem barátkozik szívesen a skandináv országokkal. A svédeknek, dánoknak, norvégoknak, finneknek, no és az izlandiaknak ugyanis az a mániájuk, hogy egy demokratikusan megválasztott európai kormánynak üldöznie kell a korrupciót, fontos segítenie az üldözötteket, támogatnia a társadalom elesettjeit, őrködnie kell a sajtó és a szólás szabadsága fölött, ugyanakkor minden segítséget meg kell adnia olyan civil szervezeteknek, melyek terheket vesznek le az állam válláról, így például egészségügyi, szociális és oktatási feladatokat látnak el.

Orbán Viktor azonban inkább Vlagyimir Putyinnal, Tayyip Erdogannal, az éppen a bukás szélére sodródott Alekszandr Lukasenkával, valamint a Türk Tanács tagországainak diktátoraival szeret haverkodni. Ezek az országok ugyan nem jeleskedtek a koronavírus-járvány elleni védekezésben, de vezetőik legalább szabadságjogokat vonnak meg a saját polgáraiktól, üldözik, sőt olykor likvidálják saját politikai ellenzéküket, és természetesen saját oligarcháik társaságában folyamatosan növelik vagyonukat.

Nem csoda hát, hogy nem veri nagy dobra a Nemzeti Együttműködés Rendszere, hogy a járvány második hullámának idején elsősorban a svédek tapasztalatait felhasználva igyekeznek megőrizni a gazdaság működőképességét, az oktatás folyamatosságát, illetve a minimumra csökkenteni a veszélyeztetett korosztályok kitettségét. A svédek ugyanis tavasszal nem követték a világ országainak többségét abban, hogy az emberi érintkezések radikális csökkentésével igyekeztek megálljt parancsolni járványnak, hanem az úgynevezett nyájimmunitás minél hamarabbi elérésével próbáltak túllendülni a nehézségeken. Ez praktikusan annyit jelentett, hogy minél előbb fertőződik le a lakosság fiatalabb része, annál gyorsabban ér véget koronavírus veszélye. Emellett persze óvták az idősebb generációkat, így radikális korlátozó intézkedések nélkül értek el a járvány második hullámához.

Az őszi számok úgy tűnik, igazolják a modell helyességét, melyet Anders Tegnell főepidemiológus dolgozott ki. Amíg ugyanis a világ legtöbb országában szeptemberben csúcsokat döntenek a fertőzési adatok, addig Svédországban stagnálnak a megbetegedések, július közepe óta pedig egyetlen nap se volt, amikor tíznél több halálos áldozatot követelt volna a kór. A svéd elképzelés szerint amíg nincs védőoltás a koronavírus ellen, addig legjobb „természetes úton” immunitást szerezni, vagyis elkapni a betegséget, majd miután felgyógyulunk, már nem jelent ránk veszélyt a környezetünk, és mi magunk se veszélyeztetünk senkit.

Tudomásul kell venni, hogy ez nem Svédország, ahol az egészségügyi ellátórendszer felkészülten várta a járvány kiteljesedését, ugyanakkor ezt nem a más betegségekben szenvedők kárára tették a szakemberek és a politikusok.

 

Ennek az eljárásnak persze vannak veszélyei, hiszen erős nyomás alá helyezték a svéd egészségügyet a legnehezebb hónapokban. A krónikus betegségekben szenvedők, illetve a gyengébb immunrendszerrel bíró idősek védelme nehéz egy ilyen tömeges átfertőződés időszakában, de a svédek bíztak a saját betegellátásukban, így bátran kockáztathattak. A magyar egészségügy azonban fényévekre van a skandinávokétól, így Orbánnak főként az okoz fejtörést, hogyan kommunikálja a kormánya, ha a túlterhelés következtében a kórházak nem bírják a nyomást.

Márpedig ennek már most láthatók a jelei. A legnagyobb probléma a szakképzett egészségügyi dolgozók alacsony létszáma, így például hiába van több tízezer lélegeztető gépünk, ha nem áll rendelkezésre a működtetésükhöz elegendő szakember, a hajunkra kenhetjük a méregdrágán beszerzett műszereket. A helyzetet csak nehezíti, hogy a kórházakban dolgozó orvosok és szakápolók fokozottan ki vannak téve a fertőzés veszélyének, így amennyiben tömeges megbetegedések miatt karanténban kerülnek a betegellátásban dolgozók, akkor nem lesznek olyanok, akik a helyükre léphetnek.

Orbán Viktor persze azt mondja, hogy olyan kapacitások „vannak lezsírozva”, melyek tuti megoldást kínálnak minden helyzetre. A miniszterelnök azonban sokkal inkább előremenekül az ilyen kijelentésekkel, mint megoldást kínál olyan problémákra, melyeket főként saját kormánya idézett elő. Ha ugyanis hónapokig napi ezer fő körül lesz az új fertőzöttek száma, akkor a magyar egészségügy csakis a koronavírusra tud majd koncentrálni, más akut betegségekkel pedig csak szőr mentén tudnak majd foglalkozni a kórházakban. Tudomásul kell venni, hogy ez nem Svédország, ahol az egészségügyi ellátórendszer felkészülten várta a járvány kiteljesedését, ugyanakkor ezt nem a más betegségekben szenvedők kárára tették a szakemberek és a politikusok.

Fotó: portfolio.hu

A magyar kormány az ország működőképességének megőrzésére hivatkozva vette át a svéd modellt, ám hiába járnak majd iskolába a gyerekek, és hiába működnek a gyárak, ha a kórházak nem bírják a rájuk rótt terheket. Igazi hazardírozás az, amit most az Orbán-kormány művel, hiszen a maszkhasználat szigorításával próbálja megnyugtatni az ország polgárait, ugyanakkor a szakemberek szerint ez csak a járvány felületi kezelésére elegendő. Ki kellett volna használni a nyári időszakot az egészségügy megerősítésére, és akkor most bátran lehetne kísérletezni a svéd modell átvételével. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem szégyen ellesni másoktól az új lovaglási technikát, de ahhoz, hogy ne ess le, jó ló is kell.”