Ha lassan is, de kezdenek ráébredni a nyugat-európai kormányok arra a szomorú tényre, hogy a volt szovjet befolyási övezet országaiban nagyon másként mennek a dolgok, mint az EU régi tagországaiban. Mifelénk ugyanis történelmi hagyománya van az alakoskodásnak, a kétszínűségnek, és nem utolsó sorban a közpénzek gátlástalan lenyúlásának. A keleti országok politikai elitje pedig azzal védi ki a nyugati kritikákat, hogy náluk sem ritkaság az elvtelen politizálás, no és a pénznek a világ boldogabb felében sincs szaga. Ettől még nem menti semmi Orbán Viktort és csapatát, amely szinte tökélyre fejlesztette azt a rendszert, mely az egyik kezével üti Nyugatot, a másikkal pedig tartja a markát a bőkezű támogatásokért.
Fotó: 24.hu
Amit már régen tudunk – hiszen mi vagyunk az elszenvedői -, azt nyugaton most kezdik felfogni. Az EU kohéziós támogatásai ugyanis sokkal inkább az államszocializmus egy modernebb változatának felépítését szolgálták, mint a gazdasági hátrányban lévő új, keleti tagországok felzárkóztatását. A német közszolgálati televízió minap bemutatott riportfilmjében három ország példáján mutatták be, hogy lényegében a hibridrezsimek kiépítését támogatták a nettó befizető nyugati országok azzal az irtózatos mennyiségű pénzzel, amit a szovjet tömbből kiszakadó államok kormányainak juttattak az új tagországok kormányainak.
A közelgő EP-választások különös hangsúlyt adnak ennek a felismerésnek, hiszen a nyugati kormányok pártjainak kampányában fontos szerepet játszhat ez a téma. Voltak előzményei a közös szennyes kiteregetésének, hiszen Manfred Weber, a német kereszténydemokraták (és az Európai Néppárt) listavezetője már kampányolt azzal, hogy büntetni kell azokat a politikai erőket, melyek nem arra használják fel a nekik juttatott forrásokat, amire szánták azokat. Itt nem pusztán az intézményesített korrupció elleni harc meghirdetéséről van szó, hanem arról a szomorú (és késői) felismerésről, hogy az ellopott pénzből a demokratikus jogállamok leépítését egyre nyíltabban felvállaló kormányokat finanszíroznak.
Kisvasút, Pancho Aréna, Mészáros Lőrinc, itt minden és mindenki megtalálható, amit a NER pénzesője éltet.
Magyarországról például egyenesen azt állítja a ZDF riportfilmje, hogy Orbán Viktor a pénzből csinál politikát. Az uniós forrásokon terpeszkedő állami gépezet ugyanis szinte kizárólag a Fidesz köreihez köthető vállalkozókat hozza helyzetbe, elősegítve ezzel azt, hogy megerősödjön egy diktatórikus rendszert támogató és kiszolgáló vállalkozói kör. Nem túl bonyolult dolog kimutatni az összefüggést a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, és az unós források egyenlőtlen felhasználása között.
Az EU hiába törekszik arra, hogy ellenőrizze a támogatások elköltésének folyamatát, hiába fenyeget szankciókkal, a kormányok, és a hozzájuk ezer szállal kötődő oligarchák így is komoly zsákmányra tesznek szert, sőt a belügyekbe való beavatkozásként értékelik Brüsszel dorgáló szavait, ami jó táptalajt teremt ahhoz a nacionalista retorikához, amely jellemzi a cseh, magyar és román kormányt. Nem csoda, ha olykor kinyílik a bicska olyan nyugati polgárok zsebében, akik előteremtik ezeket a pluszforrásokat, és eddig abban a hitben éltek, hogy egy igazán nemes ügy érdekében adnak sok-sok pénzt a nettó befizető országok az elmaradottabb régióknak.
Persze, igazán érzékletesen úgy lehet bemutatni ezt a rendszert, ha a kirakatban lévő ügyeket tárják a nézők elé. Ezért ment el a német tévés stáb Felcsútra, ahol minden megtalálható, ami ezt a rendszert jellemzi. Kisvasút, Pancho Aréna, Mészáros Lőrinc, itt minden és mindenki megtalálható, amit a NER pénzesője éltet. Ha azonban a magyar polgárok nem értik meg, hogy az EU-tól érkező támogatások épp olyan közpénznek számítanak, mint a központi költségvetésből helyi kiskirályoknak juttatott források, akkor a német nézők hiába háborodnak fel egy ilyen riportfilm láttán, az a párt fogja fölényesen megnyerni a májusi EP-választást nálunk, amely ténykedésével rengeteget rontott az ország jövőbeli kilátásain.
Fotó: 168ora.hu
Hiba tehát abban reménykedni, hogy a nyugati országok szavazópolgárai megnyerik majd a választásokat a mérsékelt politikai erőknek, így az Európai Parlamentben kisebbségbe szoruló populisták elől elzárják majd a pénzcsapokat. A Fidesz kormánya, és a hozzájuk hasonló keleti hibridrezsimek hatalmas tartalékokat halmoztak fel, ugyanakkor bebiztosították a gazdasági hátterüket olyan diktatúrák támogatásával, mint Oroszország, Kína, Azerbajdzsán, vagy Kazahsztán. Addig tehát, amíg idehaza nem győzi le az ellenzék Orbán Viktor pártját, ne is számítsunk arra, hogy érdemben javulhat a jogállamiság helyzete hazánkban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha áthívod a szomszédot, hogy verje meg a haragosodat, hiába ad neki egy sallert, attól te továbbra is félni fogsz az ellenségedtől.”
