Újabb teljesen felesleges nemzeti konzultáció zajlik napjainkban, de legalább nem kerül olyan sokba, mint a korábbiak. A mostani kérdések is némileg irányított válaszokra ösztökélik a polgárokat, de mivel csak online hirdették meg a konzultációt, ezúttal a válaszadók aránya várhatóan fiatalabb generáció irányába tolódik el. Abban azonban biztos hasonlítani fog ez a felmérés a korábbiakhoz, hogy a kormány a saját céljaira fogja használni a végeredményt, bárhogy is válaszolnak majd az emberek.

Fotó: telex.hu

Sokat foglalkoztunk eddig a nemzeti konzultációk céljaival, hiszen az Orbán-kormány ezt az eszközt tudja a legkomplexebb módon a saját érdekében felhasználni. Már a megnevezés is elég sokatmondó, hiszen nem is nemzeti, és nem is konzultál, legfeljebb felmér. Igazából a valódi társadalmi párbeszédet próbálja imitálni, amit lényegében teljesen kiölt a mindennapokból a kormányzat az utóbbi 10 évben.

A mostani konzultáció egy kritikus szituációban azt a célt szolgálja, hogy a kormány az emberek akaratára tudjon hivatkozni, bármit is tesz a járvány elleni védekezésben. Az „egyesek szerint” és a „vannak akik szerint” kezdetű mondatokat jól ismerjük a korábbi konzultációs ívekről, de most nem olyan egyértelmű, hogy a kormány milyen irányba kívánja terelni a válaszadókat a válaszokban.

Ilyen értelemben tényleg azt gondolhatnánk, hogy bele szólhatunk abba, hogy miként alakuljanak a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések. Igen ám, csakhogy nem nekünk kéne megválaszolni olyan szakmai kérdéseket, mint például: „...a rendezvények, koncertek, fesztiválok, illetve sportesemények látogatását meg kell engedni azoknak, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek. Mások szerint ezeket az eseményeket nem szabad megrendezni vagy látogathatóvá tenni, amíg a járvány véget nem ér.”

Nagyon valószínű például, hogy a viszonylag alacsony oltási kedvet azzal élénkítenék, hogy oltási igazolványt bocsátanak ki, és ezek birtokosai előnyöket élveznek majd azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ilyennel.

A polgár gondolhat az ilyen és hasonló dilemmákról akármit, a döntéseket mégis át kell adnia azoknak a járványügyi szakértőknek, akik a politikusoknál és az egyszerű polgároknál sokkal jobban tudják, mikor érdemes lazítani a korlátozásokon. Ha tehát azt kérdezték volna tőlünk, hogy egyetért-e azzal, hogy egy szakmai testület döntsön a korlátozások feloldásáról, megtartásáról vagy szigorításáról, akkor máris lenne egy pontja a konzultációnak, aminek van haszna. Ha ugyanis a választópolgárok rábízzák a döntést a szakma képviselőire, akkor a felelősséget is olyanok viselik, akiknek ezt fel kell vállalniuk.

A választópolgár viszont csak a vágyai és saját elvei szerint tud állást foglalni ezekben a kérdésekben, és ezekre nagy felelőtlenség lenne rábízni a járvány elleni védekezés stratégiáját. Mint már többször leírtuk, a járvány elleni küzdelem nagyon is valós problémákat vet fel, és ezek megoldását nem bízhatjuk rá egy kívánságlistára. Márpedig a nemzeti konzultációk azt sugallják, hogy a polgároknak csak kívánniuk kell valamit, a kormány pedig végrehajtja ezeket, ha elegen sorakoztak fel egy-egy óhaj mögé.

Arról még nem is szóltunk, hogy a kormánynak nem erőssége a nemzeti konzultációk eredményeinek publikálása, így jó eséllyel a most feltett hét kérdés mindegyikére olyan választ fog adni, amilyet jónak lát a saját szemszögéből, majd utána arra hivatkozik, hogy az emberek zöme is ezeket szeretné. Nagyon valószínű például, hogy a viszonylag alacsony oltási kedvet azzal élénkítenék, hogy oltási igazolványt bocsátanak ki, és ezek birtokosai előnyöket élveznek majd azokkal szemben, akik nem rendelkeznek ilyennel.

Fotó: portfolio.hu

Ezt alapozza meg a konzultációs ív második pontja, mely így szól: „Azok, akik beoltatják magukat vagy átestek a betegségen, védettségi igazolványt kapnak. Vannak, akik támogatják, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők felmentést kapjanak egyes korlátozó intézkedések alól. Ön mit gondol erről?” Ez egy meglehetősen aggályos intézkedés lenne, hiszen például lehetővé tenné, hogy az oltáson túlesett polgárok látogassanak bizonyos közintézményeket, melyekből lényegében kitiltanák azokat, akik nem akarják beoltatni magukat. Mindezt azokra hivatkozva tenné meg a kormány, akik visszaküldték a kitöltött konzultációs íveket. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „A legvadabb ló is a tenyeredből eszi a szénát, ha megérzi a karám melegét.”