Nagy bűvészmutatványra készül az Orbán-kormány, hiszen a felszínen meg kell őriznie harsány nyugatellenes és csendes oroszbarát kommunikációját, miközben szinte minden szankciót megszavaz, melyeket az EU kiszab az agresszorral szemben. Az utolsó nagy próbatétel a gáz- és olajembargó kérdése, melyet Magyarország a kezdetektől fogva olyan hangosan ellenez, hogy azt Moszkvában is meghallják. A német álláspont megváltozása azonban úgy tűnik, fordulópontot jelent a magyar külpolitikában is, így elképzelhető, hogy az Orbán-kormány ezúttal (is) cserben hagyja Moszkvát.

Fotó: hvg.hu

Mióta Orbán Viktor hatalomra jutott 2010-ben, a magyar külpolitika mindig a német irányvonalat követte. Ez részben abból következett, hogy Németországhoz kötődik legerősebben a magyar gazdaságilag, másrészt az Európai Unió legbefolyásosabb hatalmaként mindig egy erős szövetségest tudhatott maga mellett Orbán, amikor konfliktusba került más tagországokkal. Ez az irányvonal megmaradt akkor is, amikor a magyar kormányfő látványosan közeledni kezdett Oroszországhoz és annak mindenható urához, Vlagyimir Putyinhoz.

Ekkortól viszont az Orbánra oly jellemző hintapolitika részeként a német és orosz érdekek közt egyensúlyozott a kormányfő. Ezt a veszélyes kötéltáncot mindaddig sikeresen el lehetett adni Keleten és Nyugaton egyaránt, amíg ki nem tört az orosz-ukrán háború. Innentől kezdve ugyanis a felektől való egyenlő távolságtartás (Orbán szóhasználatával stratégiai nyugalom) egyre fenntarthatatlanabb lett. Régóta sejteni lehetett, hogy az igazi törést a fosszilis energiahordozókra vonatkozó embargó fogja előidézni.

Amíg ez csak egy opció volt az uniós tagországok szankciós listáján, a Szijjártó Péter bátran harsoghatta, hogy ezt nem bírná ki a magyar gazdaság, és egyébként is, ne a magyar emberek fizessék meg mások háborújának árát. Igen ám, de ez meglehetősen álságos álláspont. Egyrészt nem Magyarország az egyetlen EU tagország, amelynek gazdasága nagyban függ az orosz gáztól és olajtól, mégis hajlandók ezek a kormányok erre az áldozatra annak érdekében, hogy Putyinnak komoly gondot okozzanak. Másrészt nem igazán vitatható, hogy az orosz háborús gépezet elsősorban az energiafronton kell megállásra kényszeríteni, mert a fegyverek egyelőre nem alkalmasak erre.

Magyarország nem küzdhet magányos harcosként a nemzetközi színtéren egy olyan történelmi helyzetben, amikor semmi esély sem látszik arra, hogy Oroszország és az uniós országok között belátható időn belül normalizálódnak a kapcsolatok.

Az Európai Unió hatodik szankciós csomagja tehát csak akkor lehet igazán hatékony, amennyiben komoly csapást mér az orosz gazdaságra, így megfosztja Putyint attól a biztos bevételi forrástól, amivel finanszírozza a háborút. Ezt nyilván jól tudják Magyarországon is a döntéshozók, ám Orbán mindeddig arra játszott, hogy az oroszok részben vagy egészben megnyerik a háborút, és ő elnyeri méltó jutalámát azért, mert akadályozta a nyugati szankciók bevezetését. Most azonban úgy néz ki, hogy Putyin csak látszatgyőzelmet arathat, Németország pedig igen elszánt abban a kérdésben, hogy az oroszokat csak erős gazdasági szankciókkal lehet jobb belátásra bírni.

Ha hinni lehet a ZDF információinak, Orbán Viktor belátta, hogy nincs értelme ellenállni a német szándéknak, így Magyarország is meg fogja szavazni a hatodik szankciós csomagot, melynek része lesz a gáz- és olajembargó részleges kivetése is. Bár a kormány egyelőre továbbra is azt állítja, hogy nem tervezi megváltoztatni az álláspontját, a német irányvonalnak továbbra is meghatározó szerepe lesz az orbáni politikában, így valószínűleg a kisebbik rosszat választva végül beadja a derekát a magyar diplomácia.

Ez a lépés persze nagyon nem fog tetszeni Moszkvának, ám a háború kitörése óta amúgy sem volt túl sok haszna az oroszok barátságának. A magyar külpolitika enélkül is teljesen elszigetelődött, hiszen megindult a jogállamisági mechanizmus az ország ellen, ráadásul a harcos orosz-ellenességével kitűnő Lengyelország esetében ezt a lépést egyelőre nem tette meg az EU. Magyarország nem küzdhet magányos harcosként a nemzetközi színtéren egy olyan történelmi helyzetben, amikor semmi esély sem látszik arra, hogy Oroszország és az uniós országok között belátható időn belül normalizálódnak a kapcsolatok.

Fotó: vg.hu

Orbán Viktornak tehát nincs más választása, mint részben konszolidálni a rendszerét, amire igen jó alkalom, hogy új kormányt alakíthat, így akár a külvilág felé is demonstrálhatja a kompromisszumkészségét. Ezek a gesztusok persze elég idegenek a kormányfőtől, így valószínűleg a kommunikációs szinten továbbra is megmarad az a harcias attitűd, ami eddig jellemezte az Orbán-kormányokat. A mélyben azonban minden bizonnyal megmozdul valami. Ha más nem is változik, de legalább új földgáz- és kőolaj beszerzési lehetőségek után néz a kormány. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha valaki egy üveg whiskyvel akarja megtartani a hűségedet, ideje új barátok után nézned.”