Ritkán szoktunk a szeka.blog.hu korábbi bejegyzéseire hivatkozni, de ezúttal ez elkerülhetetlen. Közvetlenül az új Orbán-kormány hivatalba lépése előtti bejegyzésünkben ugyanis elég pontosan megjósoltuk, milyen megszorító intézkedésekkel indítja tevékenységét a kabinet. Az is figyelemre méltó, hogy az olvasók szavazatai alapján is egyértelmű volt, hogy a magyar lakosság jelentős része tisztában volt azzal: nagy a baj. A kormány pedig úgy viselkedik, mint a Bourbunok: Semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek.

Gotó: koronavirus.gov.hu

Visszatértünk 2010-hez, vagyis a második Orbán-kormány megalakulásához. Az első hadüzenetet az államadósságnak küldték, de a két és féléves küzdelem eredménye több mint lehangoló volt. El is feledkeztek erről e nemes célról a kormány vezetői, inkább más, legyűrhető ellenfeleket kerestek maguknak. Például a multikat, a bankokat, energetikai cégeket, vagy a nagy médiavállalatokat. Ugye ismerős! Sokkal egyszerűbb volt megsarcolni az akkor még többségében külföldi tulajdonú cégeket, mint ésszerű, kiszámítható, és főként takarékos gazdaságpolitikát folytatni.

Most, hogy ismét hatalmas rés tátong a költségvetésen, a régi módszert vette elő pártunk és kormányunk. A profitéhes szolgáltató vállalatok lettek a fő ellenségek, őket kell megkopasztani ahhoz, hogy fenntartható legyen a rezsicsökkentés, ami amúgy teljesen fenntarthatatlan. Az indok ezúttal is faék egyszerűségű: háború dúl a szomszédunkban, ugyanakkor itthon újra meg kell vívni a rezsiharcot. Ezekkel csak az a baj, hogy épp a háborúból való kimaradással kampányolt Orbán Viktor még április 3-a előtt, a rezsiharc pedig régen elbukott, hiszen egy mesterségesen fenntartott posztszocialista képződmény.

Most valószínűleg hosszú alkudozások, diplomáciai erőfeszítések következnek, mert az adózásról szóló új jogszabályt úgy fogalmazták meg, hogy akár ki is lehessen kerülni a pénzelvonást, de rosszabb esetben le is lehessen csapni olyan piaci szereplőkre, akik eddig védettnek hitték magukat.

A megoldás inkább az lehetne, hogy a kormány belátja a magyarországi keresetek és a növekvő árak közötti különbség tarthatatlanságát, és egy fokozatos béremelési programmal orvosolja a drágább megélhetés okozta problémákat. Orbán Viktor terve, hogy mintegy 800 milliárd forintot bezsebeljen a kereskedelmi láncoktól, telekommunikációs szolgáltatóktól, bankoktól, biztosítóktól és egyéb piaci szereplőktől, ezért nem csak fantáziátlan megoldás, de káros is a magyar társadalom számára. A számlát ugyanis mindenképpen mi fizetjük, a fent említett cégek ugyanis át fogják hárítani a terhek legnagyobb részét, ne legyenek kétségeink.

Az, hogy a kormány már a hivatalba lépésének napján meghirdette a megszorításokat, azt jelzi, hogy nagy a baj. Az Orbán-kabinet ugyanakkor komoly hitelvesztéssel számolhat, ugyanis ezeknek a korábban is megszorongatott szektoroknak megígérte, hogy a továbbiakban nem sanyargatja őket. A kommunikációban mindig extrát nyújtó fideszes adminisztráció ezúttal is olyan bombasztikus szóhasználattal hergeli a magyar polgárokat e cégek ellen, mint az extraprofit. Ez amellett, hogy egy definiálhatatlan fogalom, alkalmas arra, hogy ismét erős antikapitalista érzelmeket szabadítson ki a frusztrált tömegekből.

Van azonban más baj is az extraprofit kifejezés démonizálásával. Épp a napokban dicsekedett azzal a kormányfő veje, hogy kimagaslóan nagy nyereséggel zárt a legnagyobb cége. Tiborcz István szó szerint ezt mondta egy interjúban: „Több, mint 12 milliárd forint adózás előtti eredménnyel zártuk a 2021-et. A jelentős növekedést a BDPST Zrt. mint holdingvállalat sikeres befektetési stratégiájának, a különböző részesedésein és befektetésein keresztül megtermelt eredményeinek köszönheti.” Ha ehhez hozzátesszük, hogy a becslések szerint Mészáros Lőrinc vagyona az elmúlt évben 480 milliárd forintra nőtt, azt kell mondanunk, hogy velük kéne kezdeni az extraprofit bevasalását.

Persze, nem vagyunk naivak. Őket maximum a biztosítási és banki szektorban meglévő érdekeltségeik alapján sarcolhatja meg a kormány, bár tudjuk, a kiskapuk telepítésében is nagyon innovatív szokott lenni Orbán Viktor. Most valószínűleg hosszú alkudozások, diplomáciai erőfeszítések következnek, mert az adózásról szóló új jogszabályt úgy fogalmazták meg, hogy akár ki is lehessen kerülni a pénzelvonást, de rosszabb esetben le is lehessen csapni olyan piaci szereplőkre, akik eddig védettnek hitték magukat.

Fotó:24.hu

Orbán Viktor nem hazudtolja meg magát: Először látványosan odacsap mindenkinek, aztán a szomszéd szobában, ahol senki se látja, alkudozik a piac szereplőivel. Régi módszer, egyszer már bejött, de ki tudja, nem unják-e meg azok, akik nyugodt befektetői környezetre vágynak. Orbánnak erre az esetre is van forgatókönyve: Ha valaki elhagyja a magyar piacot, mindjárt ott terem egy élelmes hazai üzletember, aki természetesen a miniszterelnök szűkebb környezetéből jelentkezik a koncért. De lehet ezt a végtelenségig csinálni? Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Könnyebb egy lovat elásni a hátsó kertben, mint minden nap hazudni minden ismerősünknek.”