Most látszik csak igazán, mekkora kockázata van annak, amikor egy társadalomban a jövedelmek drasztikusan elszakadnak egymástól. Most, hogy a megélhetés mindenkinek nehezebbé válik, kiszolgáltatottá válnak azok, akik számára a költségek kigazdálkodása eddig is problémát okozott, ugyanakkor a gazdagabbaknak elég néhány luxuskiadásról lemondaniuk. Ettől függetlenül a harag és kétségbeesés minden társadalmi csoportban erősödik. Más kérdés, hogy a szolidaritás hiánya meddig segíti a kormányt az elégedetlenség elfojtásában.

Fotó: szeretlekmagyarorszag.hu

Egyre valószínűbb, hogy a magas infláció, a gyenge forint mellé rövidesen nyakunkba kapjuk a gazdasági recessziót is. E tényezők együttes hatása semmi jót nem tartogat a magyar háztartások számára, a kormány pedig törheti a fejét azon, hogyan védekezzen e három kedvezőtlen tendencia ellen egyszerre. Az mindenesetre egyértelmű, hogy felélte a kormány a kedvező gazdasági folyamatok idején keletkezett állami többletet, mivel ezeket a forrásokat jól tudta hasznosítani a politikai céljai megvalósításában.

Orbán Viktor azonban hiába nyerte meg újabb kétharmaddal az idei parlamenti választásokat, politikai túlsúlyának most kevésbé veszi hasznát, mint a korábbi időszakokban. Stabil többsége ugyanis most csak arra jó, hogy a kormány a válságos helyzetben érdemi vita nélkül, rapid gyorsasággal verje át az országgyűlésen a kapkodva meghozott, sokszor felelőtlen és értelmetlen döntéseit. A növekvő felelősség terhe alatt meghozott döntések problémás elemeit ezért egyelőre elfedi a Fidesz kétharmada, de megoldást nem kínál ezek kiküszöbölésére.

Érdemes megvizsgálni, milyen gazdaságpolitika vezetett odáig, hogy lényegében egy hónap alatt átfordult az egzisztenciánk stabilitásáról alkotott nézetünk egy hirtelen felerősödő pánikreakcióba. A kormány az elmúlt 12 év alatt folyamatosan azt hangoztatta, hogy a magyar gazdaság stabil, és a kilátásai sokkal jobbak, mint az EU nyugati felében található „elfáradó” demokráciákban. A mutatók nem is néztek ki rosszul, hiszen az emelkedő GDP, a mérséklődő államháztartási hiány, valamint az államadósság nagyon lassú, ám folyamatos csökkenése azt mutatták, hogy a jogállami problémák és a korrupció ellenére is stabil életszínvonal-emelkedésre számíthatunk.

Egy darabig lehet a háborút okolni minden rosszért, ami váratlanul a nyakunkba szakadt, de tény, hogy viszonylag rövid idő alatt le kell mondaniuk az embereknek a korábban megszokott kedvezményekről, és amikor havi 80-100 ezer forint pluszköltsége jelentkezik egy családnak, akkor már nehéz elhitetni az érintettekkel, hogy minderről az ukránok és az USA és az Európai Unió tehetnek.

Igen ám, de ennek alapja a mesterségesen alacsonyan tartott fizetések és nyugdíjak voltak, miközben nem hajtottak végre jelentős reformokat sem az egészségügyben, sem az oktatásban, sem az államigazgatásban. Közben az alacsony béreknek és a magas állami támogatásoknak köszönhetően jöttek a nyugati befektetők, és ezzel a kormány azt a látszatot keltette, hogy a régió kiemelkedő gazdaságává varázsolta a magyart. Közben, hogy ne vegye észre a lakosság a fejünk felett gyülekező felhőket, olyan szociális intézkedésekkel tartotta kábulatban a magyarokat, mint a rezsicsökkentés, a különböző termékekre kivetett árstop, vagy a kamatstop.

Ezek az intézkedések azonban az egyre kedvezőtlenebb világgazdasági körülmények között fenntarthatatlanok, mivel az államnak egyre többe kerül a hatósági díjszabás fenntartása. Egy darabig lehet a háborút okolni minden rosszért, ami váratlanul a nyakunkba szakadt, de tény, hogy viszonylag rövid idő alatt le kell mondaniuk az embereknek a korábban megszokott kedvezményekről, és amikor havi 80-100 ezer forint pluszköltsége jelentkezik egy családnak, akkor már nehéz elhitetni az érintettekkel, hogy minderről az ukránok és az USA és az Európai Unió tehetnek.

Fotó: hvg.hu

A magyar családok többségének költségvetése eddig is igen szoros volt, ezért szinte megoldhatatlan képlet minden számlát befizetni úgy, hogy a fizetések nem emelkednek jelentősen. Így nem csak az állam adósodik el, hanem a polgárai is, ami nagyon kedvezőtlen folyamatokat vetít előre. A kormány még mindig nem tett le az asztalra egy olyan szociális intézkedési tervet, amely a válság miatt lehetetlen helyzetbe került háztartásokon segítene. Inkább megpróbálja megpumpolni azokat a multicégeket, melyek természetesen a lakosságra hárítják a pluszköltségeiket. Akárhogy csavarja a kormány a kommunikációját, tény, hogy az elmúlt évek felelőtlen gazdaságpolitikájának árát a magyar polgárok fizetik meg. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ahhoz, hogy a szakács levest tudjon főzni, nem csak zöldség és hús kell, hanem valakinek el kell mennie a patakhoz vízért.”