Ha Putyin bukik, valószínűleg Orbánnak is mennie kell. Ez a kijelentés néhány hete még erősen túlzónak tűnt, mostanra viszont egyre reálisabb opció ez a forgatókönyv. A magyar miniszterelnök híres arról, hogy a pragmatikus szempontokat általában az ideológiák elé helyezi, ebben az esetben azonban mintha kötött pályán mozogna. Oroszország ukrajnai inváziójának kezdete óta ugyanis nem hajlandó tudomásul venni azt a tényt, hogy Putyin katonái rendkívüli módon alulteljesítenek ebben a háborúban. Orbán azzal, hogy egyértelműen az agresszor győzelmére fogadott, és álláspontján azóta sem változtat, azt kockáztatja, hogy az orosz elnök esetleges bukásával ő maga is rendkívül sebezhetővé válik.

Fotó: index

Az ukrán erők előre nyomulnak a keleti és déli fronton is, és egyelőre nem látszik az offenzíva vége. Egy hónapja még kevesen gondolták, hogy ilyen látványosan megroppan az orosz megszállók harci gépezete, az általános vélemény szerint ugyanis a tél közeledtét inkább az ukránok várták, mert a hideg hónapokban legalább nem veszítenek több területet a támadó haderővel szemben. Ehelyett szeptember elején egy olyan erős és jól előkészített offenzívával rukkoltak elő a honvédő csapatok, ami nem csak az orosz parancsnokokat, de a világ közvéleményét is meglepte.

Ma már egyértelmű, hogy az ukránok átvették a kezdeményezést a harctéren, így a politikusok hangvételén is lemérhető, valami nagyon megváltozott az orosz-ukrán konfliktusban. Amíg az ukránok egyre magabiztosabb kijelentéseket tesznek, addig az oroszok csak fenyegetőznek, ugyanakkor egymás torkának esnek a legfelsőbb vezetés tagjai. A sebtében lezavart népszavazás a négy elcsatolni kívánt ukrán megyében csak olaj volt a tűzre, hiszen az ukránok még elszántabban támadtak, az oroszoknak és helyi csatlósaiknak pedig még pezsgőbontásra sem volt idejük, máris ki kellett üríteniük néhány olyan területet, melyek papíron már az Oroszország részei voltak.

Miért olyan fontos fejlemény ez számunkra? Ha Orbán Viktor nem tette volna egyértelművé, hogy az uniós tagállamok vezetői közül egyedül ő ügyködik az oroszok győzelméért, az ukrán sikerek nem vetítenének előre egy olyan komoly hangulatváltozást, mint amilyen bekövetkezhet idehaza, ha Putyin elveszíti a háborút, netán megbuktatják a sajátjai. Ha kiderül, hogy Orbán a vesztes oldalán állt, ezért komoly politikai és gazdasági károkat szenved el az ország, akkor a Fidesz szavazóiban is felötlik néhány kérdés. Például az, hogy vajon az általuk tévedhetetlennek tartott miniszterelnök miért nem látta előre Putyin vesztét?

Orbán persze nem aggódik, ő inkább nemzeti konzultációt rendez az oroszok ellen hozott szankciókról, esze ágában sincs tiltakozni a minden nemzetközi jogi normát szembe köpő ukrajnai népszavazás miatt, sőt hitelbe újabb földgázszállítmányt veszünk az agresszoroktól. A dolog pikantériája persze a részletekben található, melyeket biztosan nem fedezhetünk majd fel a nemzeti konzultációs kérdésekben. Az Orbán szerint visszafelé elsülő szankciókat ugyanis sorra megszavazza a magyar kormány, ugyanakkor az általa legkárosabbnak tartott kőolajra és földgázra vonatkozó rendelkezések meg sem születtek, illetve életbe se léptek.

Persze, erre a kampányra is milliárdokat szór el Rogán Antal minisztériuma, ugyanakkor ez a pénz jól jönne például olyan vállalkozásoknak, melyek önhibájukon kívül most komoly bajba kerültek.

Ha a kormányfő lavírozása azt eredményezné, hogy a háborús helyzet változását követve kissé eltávolodna Moszkvától, még csak megérthetnénk ezt a politikát, de az energiaválság miatti kommunikációs kampány nem engedi eltéríteni a mostani iránytól. Orbán ugyanis mindenképpen az EU szankciós politikáját és az ukránok hajthatatlanságát kárhoztatja amiatt, hogy elszabadultak az árak, és sem önmagát, sem Moszkvát nem hajlandó felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Pedig komoly felelőssége van a 13 éve kormányzó Fidesznek abban, hogy a magyar gazdaság ennyire kiszolgáltatott helyzetbe került az energiapiacon, illetve szinte semmit sem tett a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázásáért.

Azért is vállalnia kellene a felelősséget a kormánynak, hogy semmit sem tett a magyar gazdaság szerkezetének átalakításáért, pedig a pénzügyi szakemberek figyelmeztettek, hogy egy válság igen érzékenyen fog érinteni bennünket, mivel rendkívül védtelenek vagyunk a külső piaci hatások ellen. Ehelyett a kormány kibontakozóban lévő kommunikációs kampánya megint arról szól, hogy lényegében mindenki hibás a gazdasági bajokért, a magas inflációért, a forint romlásáért, csak a regnáló kormány nem az. Persze, erre a kampányra is milliárdokat szór el Rogán Antal minisztériuma, ugyanakkor ez a pénz jól jönne például olyan vállalkozásoknak, melyek önhibájukon kívül most komoly bajba kerültek.

Fotó: hvg.hu

Kérdés, mit tesz akkor Orbán Viktor, amikor számára is egyértelművé válik, hogy Putyin sem legyőzhetetlen, és az a kampány, amelyet az orosz elnök ellenségeinek lejáratására épített fel, már azelőtt elveszítette a szavatosságát, mielőtt kitenné a kirakatba? Ki lehet-e elegánsan, arcvesztés nélkül hátrálni az orosz diktátor mögül? Egyelőre talán még koraiak ezek a kérdések, hiszen az orosz hadsereg még nem omlott össze Ukrajnában, és talán Putyin belső ellenfelei csak a Kreml valamelyik félreeső sarkában sugdolóznak. Az viszont biztos, hogy az orosz elnöknek most nagyobb szüksége van Orbán támogatására, mint valaha. De megéri-e utolsó szövetségesként feltenni mindent egy lapra? Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a törzsfőnök elkártyázott már száz lovat, ne itassál vele tüzes vizet, mert felteszi a maradék százat is a következő körre.”