Mintha lassan kezdenék áthangolni a magyar diplomácia hangnemét az orosz-ukrán háború kapcsán. Ennek legegyértelműbb jele Novák Katalin kijevi látogatása, és az ott tett kijelentései. A köztársasági elnök vizitjével szinte egyszerre jelentettek be egy nagy összegű magyar pénzügyi támogatást Ukrajna számára, ráadásul lecserélték hazánk ottani nagykövetét is. Orbán Viktor persze nem fordított teljesen hátat Vlagyimir Putyinnak, de az érdekei most azt diktálják, hogy gesztusokat tegyen Ukrajna irányába.

Fotó: korona.ro

Nehéz megmondani, mi indította el a magyar diplomácia közeledését a kijevi vezetés felé, de valószínűleg a V4 országok vezetőinek csütörtöki találkozója nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország gesztusokat tegyen Ukrajna felé. Sok információ nem szivárgott ki a szlovák, lengyel, cseh és magyar miniszterelnökök megbeszéléseiről, az viszont egyértelmű, hogy alaposan megszorongatták Orbán Viktort egykori szövetségesei.

Nem pusztán az Orbán nyakában a minap feltűnő nagy-magyarországos sál miatt fenték a fogukat a kormányfőre a visegrádi országok vezetői, hanem azért is, mert rendszeresen akadályozta az Oroszország ellen hozott szankciók elfogadását az EU-s intézményekben. Orbán eddig úgy használta a szankciók bírálatát és bojkottját, mint olyan kényszerítő eszközt, melynek segítségével kiharcolhatja a Brüsszel által befagyasztott uniós pénzek felszabadítását, de inkább azt érte el, hogy elmélyült az ellentét Magyarország és az EU-s országok többsége között.

Különösen fájdalmas ez a fejlemény a visegrádi országok esetében, hiszen ezek a közép-európai kormányok igen hatékonyan léptek fel egymás érdekeiért mindaddig, amíg ki nem tört idén februárban az orosz-ukrán háború. Míg a szlovák, lengyel és cseh diplomácia teljes támogatásáról biztosította Ukrajnát az agresszorral szemben, addig Magyarország olykor nyíltan, olykor pedig közvetve az orosz érdekek szolgálatába állt, így lényegében szétesett a V4-ek szövetsége. Orbán Viktor a háború kilenc hónapja alatt egyszer sem nevezte agresszornak Vlagyimir Putyint, és úgy kezdeményezett békét a két fél között, hogy nem tette egyértelművé, ez csak az orosz csapatok Ukrajnából történő kivonulása esetén képzelhető el.

Eddig nem volt egyértelmű Orbán Viktor számára, hogy kevesebb haszna van Putyin támogatásából, mint amennyi kára származik belőle?

Közben viszont egyre égetőbb kérdés lett Magyarország számára a jogállami problémák miatt blokkolt uniós forrásokhoz való hozzáférés. Ugyanakkor Magyarország zsarolásra épülő szankciós magatartása nem érte el a célját. Valószínűleg mostanra érett meg a helyzet arra, hogy a szlovák, lengyel és cseh vezetők Orbán értésére adják, az Oroszországot támogató kormánya nem igazán számíthat a brüsszeli bürokraták jóindulatára a jogállamiság helyzetének magyarországi megítélésében.

Persze, ez túl egyszerű annak, hogy az Orbán dublőrjének számító köztársasági elnök éppen most ült fel a kijevi vonatra, és találkozott Volodomir Zelenszkij ukrán elnökkel. Az viszont tény, hogy nem hozott sokat a magyar kormány konyhájára az eddigi különutas politika. El lehetett terelni a figyelmet a belpolitikai problémákról, hibáztatni lehetett a szankciókat a magas inflációért és a forint gyengüléséért, de az oroszok részéről azon kívül, hogy nem zárták el a Barátság kőolajvezetéket és nem állították le a gázszállításokat, nem sok jele volt a hálának.

Nyilván nem a Fidesz stílusának megfelelő reakció erre a helyzetre, hogy a kormány beismeri a tévedését, ám a diplomáciai nyitás Ukrajna felé elég egyértelművé teszi, hogy a visegrádi országok nyomást gyakoroltak Orbánra, és valószínűleg megígérték neki, segítenek majd neki hozzáférni a brüsszeli pénzekhez. Felmerül azonban egy fogas kérdés ebben a helyzetben: Eddig nem volt egyértelmű Orbán Viktor számára, hogy kevesebb haszna van Putyin támogatásából, mint amennyi kára származik belőle?

Fotó: rtl.hu

Nem először téved a magyar kormányfő a világpolitikai folyamatok megítélésében, hiszen például Donald Trump vagy Jair Bolsonaro szövetségesének lenni sem igazán kifizetődő magatartás napjainkban, de ő sokszor a személyes szimpátiát és a világnézeti hasonlóságokat előrébb helyezi a praktikus megfontolásoknál. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy Zelenszkij elnök sem lett a szíve csücske, és szívesebben ücsörögne Putyin hatalmas asztala végén, minthogy Novák Katalinnal kimondassa, hogy Oroszország az agresszor ebben a háborúban, ám a szükség most nagy úr. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Soha nem fogja elengedni az adósságodat az az uzsorás, akinek a hátába lövöd a nyiladat, mert a rokonai úgyis be fogják hajtani a pénzt.”