Az éjszaka leple alatt vezette ki a kormány a benzinárstopot, ami valahol egy szimbolikus lépés az Orbán-érában. A suttyomban bejelentett hátraarc ugyanis rávilágít arra a tényre, hogy a 13 éve kormányzó Fidesz semmilyen döntéséért nem vállalja a felelősséget. Ezúttal is az EU szankcióit kárhoztatta azért, hogy mostantól piaci áron mérik az autósoknak a benzinkutakon az üzemanyagot. Pedig már hónapok óta figyelmeztettek a piaci szereplők arra, hogy nagy gond lehet a több mint egy éve fenntartott hatósági árból.

Fotó: facebook

Orbán Viktor ismét kiadta a piszkos munkát a beosztottjainak, így az ő imázsa nem csorbult azáltal, hogy egy újabb rezsiharcot kellett feladnia a kormányának. Szokás szerint Gulyás Gergely szenvtelen tájékoztatójából tudtuk meg, az Oroszország ellen hozott elhibázott szankciók tehetnek arról, hogy mostantól ismét piaci árat kell fizetni az üzemanyagért. Ezt a nótát kissé visszafogottabban fújta Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója is, ám azért tőle megtudtunk fontos szakmai részleteket is.

Fontos körülmény például az, hogy az import üzemanyag nélkül a hazai olajtársaság képtelen ellátni a benzinkutakat. A külföldi tulajdonú olajcégek azért vonultak ki a hazai piacról, mert a nagykereskedelmi ársapka miatt jelentős veszteségeket kellett volna elszenvedniük. Tulajdonképpen a MOL-nak sem kötelessége lenyelni a beszerzési ár és az eladási ár közti különbségből keletkező veszteséget, de a kormány úgy kezeli a nemzeti olajtársaságot, mintha többségi tulajdona lenne benne. Pedig az elérhető adatok szerint a MOL Nyrt-ben az állami tulajdon alig haladja meg a 15 százalékot.

A szociálisan rászorulóknak pedig támogatási programokat lehetne indítani, amivel túl tudnának lendülni a nehézségeken a kevesebb jövedelműek is.

Végül nem is az elszenvedett pénzügyi veszteségek vezettek az ársapka bukásához, hanem az az előre borítékolható probléma, ami az import áru hiánya miatt egyre kínosabb lett. A MOL ugyanis nem tudta kielégíteni a hazai piac igényeit, amit az is erősített, hogy a nemzetközi viszonylatban olcsó üzemanyagból jóval többet tankoltak az autósok, mintha piaci áron kapták volna az árut. Elég egyszerű közgazdasági mechanizmusok vezettek oda tehát, hogy pánikszerűen kellett visszaállítani a piaci viszonyokat a magyar üzemanyag ágazatban.

Orbán Viktor ezúttal is elment a falig, aminek most sem volt túl sok értelme. Paternalista szemlélete ugyan komoly politikai hasznot hoz számára, ám egyre sokasodnak az olyan fiaskók, melyek azt bizonyítják, hogy egy piacgazdaságban nincs helyük a hatósági áraknak, a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági rezsiszámláknak. Megfelelő szintre kéne emelni a fizetéseket az állami szektorban is (például megadhatnák a pedagógusoknak azt a bért, amit kérnek), és akkor a középosztálynak nem lenne szüksége rezsicsökkentésre és ársapkára. A szociálisan rászorulóknak pedig támogatási programokat lehetne indítani, amivel túl tudnának lendülni a nehézségeken a kevesebb jövedelműek is.

Fotó: nepszava.hu

Orbán Viktor felfogásától azonban idegen ez a szemlélet, hiszen ő személyes adományként kínálja a magyar polgároknak az ársapkás cukrot, étolajat, az államilag támogatott rezsiszámlát, valamint mindez idáig az olcsó benzint. A számlát azonban valakinek ki kell fizetnie, Orbán valahogy mindig úgy alakítja, hogy ez a valaki véletlenül se az állam legyen. A kormányfő úgy jótékonykodik, hogy a költségek java részét áthárítja állami vagy magáncégekre, sőt még külön adókat is kivet több szektorra, hogy legyen miből feltölteni a kasszát. Orbán a kádári gulyáskommunizmust szeretné megvalósítani a piacgazdaság keretei között, ami meglehetősen lehetetlen küldetés. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha a hideg időben beköltözöl a szomszédod sátrába, tavasszal ne dicsekedj azzal, hogy milyen kevés fát tüzeltél el télen!”