Sok magyar választópolgár valószínűleg akkor értesült az úgynevezett „modellváltó” egyetemek alapítványi kuratóriumainak létezéséről, amikor az Európai Bizottság jelezte, hogy ezekben a testületekben nem szívesen látják a politikusokat. Hogy ne csak üres fenyegetőzésnek vegye a magyar kormányt az uniós szervek aggályoskodását, mindjárt komoly szankciót is alkalmazott az ügyben. Az Erasmus+ program pénzeinek felfüggesztése hatalmas érvágás a magyar középiskolák és felsőoktatási intézmények számára, ami a kormány kommunikációjával ellentétben nem az oktatási intézmények elleni támadás, hanem azt szolgálja, hogy a magyar közoktatást végre tisztítsák meg a politikai komisszároktól.

Fitó: hirnavigator.hu

Orbán Viktor arra használta legutóbbi rádiós szereplését, hogy teljesen félrevezesse a magyar polgárokat az Erasmus+ program felfüggesztésével kapcsolatban. Megtehette ezt egyrészt azért, mert a tények elferdítésében már igen komoly gyakorlatot szerzett, másrészt, mert magáról a programról igen kevesek rendelkeznek pontos információkkal. Az Erasmus+ ugyanis főként a felsőoktatási intézmények csereprogramja, melyet hallgatók és oktatók egyaránt igénybe vehetnek. A partnerországok ugyanakkor nem csak fogadnak magyar oktatókat és diákokat, de küldenek is ide tanárokat, valamint hallgatókat.

Ennél persze összetettebb a dolog, hiszen többek között kutatási programokat is finanszíroz az Európai Unió, melyek a hírek szerint most szintén leállnak, ha a magyar kormány nem teljesíti azokat a feltételeket, melyeket egyébként már korábban is egyértelművé tettek az Európai Bizottság illetékesei. Csak becslések vannak arról, mekkora összegtől esnek el a magyar oktatási intézmények az uniós döntés értelmében, de a konkrét számok ismerete nélkül is biztosította a kormányfő az érintetteket arról, hogy a magyar költségvetés állja a kieső támogatásokat.

Csakhogy nem lesz mit pótolni, ugyanis a felfüggesztés nem azt jelenti, hogy a csereprogramok tovább zajlanak, csak más fogja azokat finanszírozni, hanem azt, hogy ki sem írják ezeket a pályázatokat, így a magyar diákok és tanárok nem utazhatnak külföldi oktatási intézményekbe, amennyiben a kormány nem írja át az összeférhetetlenségi törvény szövegét. Ide viszont továbbra is jöhetnek külföldről, akiknek a költségeit az EU továbbra is állja.

Ezek ismeretében különösen hatásvadász és félrevezető Orbán nyilatkozata, mely egy bosszúálló, kicsinyes EU-t tesz felelőssé a történtekért: „Akinek van gyermeke, az azért azt mondja, hogy miféle emberek ezek? Lehet, hogy van egy vita Magyarország meg Brüsszel között, meg nem értünk egyet. Micsoda ember az, aki bosszút áll más ember gyerekén vagy a fiatal nemzedéken? Micsoda dolog ez? Hát, ilyen emberek vannak Brüsszelben. Képzelje ezt el! Egy politikai vitát úgy akarnak lerendezni, hogy bosszút állnak a magyar fiatalokon. Hát persze, hogy nem fogjuk hagyni.”- mondta a kormányfő pénteken.

Emiatt trükköztek az EU kérésére megalkotott törvénnyel is, bízva abban, hogy a brüsszeli bürokraták nem veszik észre a turpisságot.

Arról viszont nem beszélt Orbán, hogy miért is fontos számára, hogy a miniszterei, államtitkárai, bizalmasai ott üljenek a felsőoktatási intézmények kuratóriumokban. Az egyetemi autonómia eszményének megcsúfolásaként ugyanis alaposan megszállták az alapítványokba kiszervezett felsőoktatási intézmények kuratóriumait. Csak néhány példa ezekre: Szijjártó Péter külügyminiszer havi bruttó 1,5 millió forintért tagja a győri egyetemet fenntartó vagyonkezelő alapítványnak (Széchenyi István Egyetemért Alapítvány), Tarlós István volt főpolgármester pedig egymillióért vezeti a felügyelőbizottságot. Az igazságügyi tárcát vezető Varga Judit és Varga Mihály pénzügyminiszter is úgy döntött a nyáron, hogy a továbbiakban nem ingyen ül a neki jutó egyetemi kuratóriumban. Mindez abból az új típusú vagyonnyilatkozatból derült ki, melyet augusztusban adtak le a képviselők. Varga Judit így 1,4 millió forint havi javadalmazásban részesül, amit a Miskolci Egyetem fizet neki.

Az egyetemi kuratóriumokba bekerült kormánypárti politikusoknak ráadásul korlátlan időre szól a megbízatásuk, tehát egy esetleges kormányváltás után is megtarthatnák ezt a jövedelemforrásukat. Ez azért fontos tény, mert korábban külföldi példákkal próbálta igazolni ezt a gyakorlatot a kormány. A parlamenti vitában például elhangzott, hogy a Yale Egyetem testületének tagja az állam kormányzója, a Humboldt Egyetem kuratóriumának pedig Berlin polgármestere is. Csakhogy mindkét említett egyetemnél a kuratórium tagja hivatalból az állam mindenkori kormányzója és Berlin mindenkori polgármestere, függetlenül attól, melyik párt tagjai.

A másik nagy hazugság, amit a kormány igyekezett elhinteni a köztudatban, hogy Brüsszel korábban nem jelezte azt az igényét, mely szerint ki kéne cserélni a fideszes politikusokat a kuratóriumokban más, független szakemberekre. Ezt maga a kormány cáfolta meg jogalkotási gyakorlatával, hiszen még októberben először úgy módosított egy törvényt, hogy korábbi szándékai ellenére mégis távozniuk kellene a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumaiból a minisztereknek, az államtitkároknak és még Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának is, majd amikor a párt észrevette, mi történt, gyorsan korrigált, és gyorsab módosított a törvényalkotási bizottságon keresztül.

Ez a változtatás azt jelentette volna, hogy 14 miniszternek, illetve államtitkárnak kellett volna lemondania a zsíros fizetéssel járó megbízatásokról, melyek ráadásul nem is jártak túl sok munkával. De nem ez a legfontosabb szempont, hiszen ezt a pénzt máshogy is becsatornázhatták volna a kormány embereihez. A fő szempont a politikai felügyelet fenntartása a felsőoktatási intézményekben, vagyis a kontroll állandósítása akár egy új kormány hivatalba lépése után is. Emiatt trükköztek az EU kérésére megalkotott törvénnyel is, bízva abban, hogy a brüsszeli bürokraták nem veszik észre a turpisságot.

Foto: szfe.hu

De észrevették. Az Európai Bizottság azt kifogásolta most, hogy a korábbi vállalások ellenére az egyetemeknek juttatott állami vagyont kezelő alapítványok kuratóriumait a kormány továbbra is a saját politikusaival tölti fel. A kormány hiába alkotott tehát összeférhetetlenségi szabályokat, a legfontosabb vállalását mégsem tartotta be, sőt, most Orbán van leginkább felháborodva. Az utóbbi 13 év tehát arra mindenképpen jó volt, hogy az EU tisztségviselői megtanulták, soha nem szabad bízni Orbán Viktorban és embereiben. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Csak akkor hidd el egy sziúnak, hogy megadta magát, amikor már az örök vadászmezőkön lovagol.”