Újabb nemzeti konzultációs „kérdőív” landol rövidesen a magyar polgárok postaládáiban, ami azt jelzi, hogy a kormány szükségét érzi saját propagandagépezetének turbó fokozatba kapcsolásának. Eltelt ugyanis néhány hónap, amikor inkább egymással torzsalkodó kormánypárti politikusokról szóltak a hírek, mint újabb gazdasági sikerekről, és csendesebb lett a migránsozás is azok után, hogy a kabinet a külföldi állampolgárságú embercsempészek szélnek eresztéséről döntött. Ennek az időnek azonban vége, hiszen az újabb konzultáció felmelegíti ezt a témát is.

Fotó: 24.hu

Nehéz időszakon van túl Orbán Viktor, hiszen lengyel szövetségese vereséget szenvedett a parlamenti választáson, kitört a háború a Hamász és Izrael között, ráadásul Pekingben sem tudta elérni legfőbb célját, hogy a kínai fél hozzájáruljon a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházás kivitelezési szerződésének módosításához. Az infláció pedig továbbra is fojtogatja a pénztárcánkat, a magyar gazdaság pedig tartós recesszióba süllyedt. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Természetesen meg kell hirdetni az újabb teljesen értelmetlen és haszontalan nemzeti konzultációt.

A hírt maga a miniszterelnök jelentette be a közszolgálatinak csúfolt rádióban szokásos péntek reggeli monológja legfőbb üzeneteként. Az indoklás a szokásos: kell a választók támogatása a Brüsszel elleni szabadságharchoz. Nem mintha az EU döntéshozóit bármiben is befolyásolná az, hogy a magyar kormány milliárdokat költ teljesen felesleges kérdések feltételére, ráadásul ezeket általában úgy fogalmazza meg, hogy ne is lehessen más választ adni rá, mint amilyet a kormány elvár a polgároktól. A valódi cél természetesen az, hogy a Fidesz továbbra is dominálja a közbeszédet, és elterelje a figyelmet olyan valós problémákról, mint az oktatás reménytelen helyzete, vagy a gazdasági visszaesés.

Orbán Viktor pénteki bejelentése óta a részletek is körvonalazódtak, így megtudtuk Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőtől, hogy a migrációs helyzet mellett a rezsicsökkentésről, a kamatstopról és az extraprofitadóról is megszondáztatják a népet. Miután mind a négy kérdésben meglehetősen egyértelmű a kormány álláspontja, nincs sok értelme most arról faggatni a polgárokat, hogy egyetértenek-e a multik megadóztatásával, vagy a banki kamatok szinten tartásával. De lelkük rajta, lehet majd lobogtatni Brüsszelben a kimutatásokat arról, mennyire nem akarnak a magyarok rosszabbul élni, mint négy éve.

A homogén etnikumú, kultúrájú és vallású államról tehát ugyanúgy le kell mondania Orbánéknak, mintha menekülteket fogadnának be.

Az igazán fontos üzenet azonban a migrációval kapcsolatos. A kérdés aktualitását az adja, hogy Orbán elvesztette lengyel szövetségesét, a Jog és Igazságosság párt által vezetett jobboldali koalíciót. Így most egyedül kell akadályoznia azt a folyamatot, amit a migrációtól leginkább sújtott déli frontországok szorgalmaznak, vagyis, hogy a menekültek ügyében a szolidaritás elve alapján osszák meg a terheket a tagországok. Ez nem jelentene túl nagy kihívást Magyarország számára, de Orbán kormánya rendszeresen összemossa a terrorizmus és a bevándorlás kérdését, amivel jó pontokat szerez a hazai szavazók előtt.

Pedig Magyarország is több százezer vendégmunkás befogadására készül, ami lényegében alig különbözik a bevándorlástól. Orbánék azonban a hazai akkumulátor gyárakba toborzott ázsiai munkaerőt teljesen más kategóriába sorolják, mint azokat, akik az éhség és a polgárháborúk elől menekülnek Afrikából vagy a Közel-Keletről. Pedig lényegében ugyanúgy más kultúrájú és vallású emberek érkeznek ide, akiket ugyanolyan jogok illetnek meg majd nálunk, mint a hazai munkavállalókat. A homogén etnikumú, kultúrájú és vallású államról tehát ugyanúgy le kell mondania Orbánéknak, mintha menekülteket fogadnának be.

Fotó:444.hu

Ha ugyanis valaki az Európai Unió területén kap munkát, legyen az helyben született, uniós polgár, vagy más kontinensről ide érkező ember, a munkakörülményeket, a fizetést és a munkavállalói jogokat illetően nem lehet különbséget tenni a dolgozók között. Hamis tehát az a kép, mely szerint izolálni lehet majd a vendégmunkásokat a helyben élőktől, és 1-2 évente cserélni fogják őket, nehogy eszükbe jusson Magyarországon letelepedni. Ha a nemzeti konzultáció arra kérdezne rá, hogy a magyar lakosság a gazdasági fejlődés érdekében szívesen venné-e vendégmunkások nagy számban való foglalkoztatását, annak bizony volna értelme. Ettől azonban ne féljünk, hiszen az Orbán-kormány olyan idegengyűlölő propagandát folytatott az utóbbi években, hogy biztos lehetne az elutasításban. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha részegen a kocsmában felejted a puskádat, ne csodálkozz, ha a következő sarkon azzal rabolnak ki.”