Orbán Viktor idei éve hemzseg az ellentmondásoktól, ami persze nem újdonság. A nemzetközi színtéren megkerülhetetlen politikusként definiálja magát, itthon pedig olyan autokráciát épített ki, ami akkor is biztosítja a hatalmon maradást, ha csökkenne pártja népszerűsége. Ugyanakkor kormánya kommunikációjában megjelentek olyan elemek, melyek már nem csúsztatásokon, elhallgatásokon, hanem nyílt hazugságokon alapulnak. Orbán főleg az oroszokhoz fűződő baráti viszonya és egyre erősebb nyugatellenessége miatt kénytelen például olyanokat mondani, hogy Ukrajnában nincs háború, mert nem előzte meg hadüzenet. Ilyen kijelentéseket még nem engedett meg magának 1998-ban amikor először kormányra került, de azóta nagyot változott a kommunikációja. Nagyon úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim egy olyan spirálba került, melyből nincs kiút, a rossz hír viszont az, hogy bennünket is magába szippant ez az abszurd energia.

Fotó: portfolio.hu

Eddig is elment minden esetben a falig Orbán Viktor, ám az EU vezetői igyekeztek kerülni a konfliktust a magyar kormányfővel, ezért a falat igyekeztek minél hátrébb tolni. Orbán alaposan ki is használta ezt a helyzetet, így nyílt zsarolása a végén mindig hozott valamilyen kézzelfogható eredményt számára. Az idén ezt a tili-tolit már nem akarta eljátszani az EU Orbánnal, így több uniós vezető azt szorgalmazta, hogy ne hátrafelé, hanem előre tolják azt a bizonyos falat. Ennek látványos megnyilvánulása volt az Ukrajnával megkezdődő csatlakozási tárgyalásokról szóló döntés, amikor Orbánt egyszerűen kiküldték kávézni a szavazás ideje alatt.

Nem túl bonyolult a magyar kormányfő módszere, mégsem tudott mit kezdeni vele az EU vezetése az utóbbi években. Ő ugyanis kihasználva azt a lehetőséget, hogy a legfontosabb döntések esetében teljes egyetértés kell a tagállamok között, a szavazatáért mindig boros árat kért, ráadásul ezzel támogatta a szövetségeseit, főleg Vlagyimir Putyin orosz elnököt. A magyar miniszterelnök így egyszerre több célját is el tudta érni, hiszen előnyöket, pénzt és figyelmet harcolt ki magának, ugyanakkor ráérzett a magyarok kurucos mentalitására, így ellenállásával itthon is erősítgette szavazói bázisát. Most már ott tart, hogy (orosz mintára) lényegében hazaárulónak minősíttethet olyan személyeket akik nem értenek egyet a politikájával.

Az orosz elnök most felhasználja Orbánt annak érdekében, hogy megtörje az EU-n belül az Ukrajna mögött álló szövetség egységét, ám azon kívül, hogy újévi jókívánságot küldött neki, sok hasznunk még nem volt ebből a szövetségből.

Orbán régóta dédelget olyan ambíciókat, melyek megvalósításához egyrészt nemzetközi szövetségesekre, másrészt olyan nemzetközi politikai környezetre van szüksége, melyben ő nem csak egy kis európai állam kormányfője, hanem egy globális ideológia első számú vezetője is. Minden lépését ennek a távlati célnak rendeli alá, így válik minden magyar akaratlanul Orbán ambícióinak eszközévé. Magyarország nevét ma kétségtelenül sokkal többet emlegetik, mint Bulgáriáét vagy Csehországét, ám ez kétes dicsőség. Orbán folyamatos akadékoskodásával ugyanis nem szolgálja országa érdekeit, hiszen Oroszország szövetségesének lenni akkor sem jó és kifizetődő dolog, ha Putyin esetleg megnyeri a háborúját.

Az, hogy váteszi figura vagy rosszul taktikázó pókerjátékos-e Orbán fél év múlva kiderül, hiszen a következő uniós parlamenti választások végeredménye kulcsfontosságú ebből a szempontból. Orbán már meg is adta az alaphangját a kampányának, hiszen a nemzeti konzultációnak nevezett hazugságprojekten keresztül azt üzeni, hogy el kell takarítani Brüsszelből a liberális demokrácia híveit. Más kérdés, hogy a nemzetállamok erősítésével az egész politikai és gazdasági szövetségi rendszert gyengítené, ami ugyan Putyinnak jó hír lenne, de az EU súlya a világban radikálisan csökkenne, ami a magyar polgárok számára sem biztat semmi jóval.

Orbán tehát utat tör magának, ám a távlati tervei továbbra is homályba vesznek. Mi a célja azzal, hogy Oroszországot támogatja? Ha Ukrajna elbukik, Putyin újabb országok területi integritását fogja fenyegetni, ami a politikai, gazdasági és katonai stabilitást ássa alá a kontinensen. Ez nem lehet érdeke Magyarországnak még akkor sem, ha Putyin szoros szövetségesei vagyunk. Az orosz elnök most felhasználja Orbánt annak érdekében, hogy megtörje az EU-n belül az Ukrajna mögött álló szövetség egységét, ám azon kívül, hogy újévi jókívánságot küldött neki, sok hasznunk még nem volt ebből a szövetségből.

Fotó: 444.hu

Sorsfordító hónapok előtt állunk tehát, hiszen az EP választások mellett még az amerikai elnökválasztás is vár ránk 2024-ben. A demokráciák hívei nyilván azzal fognak kampányolni, hogy nem szabad engedni, hogy olyan kalandorok vegyék át a világ irányítását mint Orbán, Putyin és Trump. Kérdés, hogy a populisták hangzatos szólamai mellett meghallják-e az emberek a józan érveket, melyek azt bizonyítják, hogy bár jelenlegi világunk messze nem tökéletes, de lehet ennél sokkal rosszabb is a helyzet, ha engedünk azok csábításának, akik sokat ígérnek, de abból semmit sem tartanak be. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ne azért tartsd a markod, hogy alamizsnát tegyenek bele, hanem, hogy lássák, milyen nagy a tenyered.”