Totális zagyvaság az, amit az ukrajnai háborúval kapcsolatban kommunikál a kormány. Mivel választási kampány zajlik Magyarországon, ez a handabandázás bizonyára csak fokozódni fog. Orbán Viktor ezúttal is két legyet igyekszik leverni egy csapással: Elhitetni a választókkal, hogy egyedül ő tudja garantálni országunk biztonságát, ugyanakkor látványosan támogatja annak az agresszornak a politikáját, aki rászabadította a háborút a kontinensre. Sokak számára azonban logikus Orbán végkövetkeztetése: Ha hagyjuk elvérezni Ukrajnát, akkor béke és biztonság lesz a térségünkben. Ennél nagyobb hazugságot aligha adtak még be a magyar választóknak.

Fotó: 444.hu

Itt az ideje, hogy a kormány propagandistái felébresszék hosszúra nyúlt téli álmából a Békemenetet, amit a közpénzekből alaposan megtámogatott a Civil Összefogás Fórum és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány közösen szervez. A Fidesz központi üzenete ugyanis a június 9-i választások előtt ugyanis meglehetősen egyszerű, ám rendkívül hatásvadász: béke, béke, béke! Amint tehát maga a béke menetelésbe kezd, valószínűleg a kormánypárt támogatói is megnyugszanak, hogy a világbékéért nem is kell mást tenni, mint összecsődíteni sok embert, jól csengő jelszavakat skandálni, így a háború azonnal megijed, és megszégyenülve eloson a szemünk elől.

Az eddigi Békemenetek is leginkább az egykori május elsejei felvonulásokhoz hasonlítottak, hiszen akkor is a béketáborhoz tartoztunk, amit a Szovjetunió vezetett, és szembeszállt a nyugati imperialisták háborúpárti politikájával. Nem sok minden változott, hiszen most Oroszországot támogatjuk, a hazai reakciósokat (lásd: ellenzék) és külföldi csatlósaikat (lásd: nyugati nagyhatalmak) csak úgy lehet kijózanítaniuk háborús pszichózisukból, ha jól az arcukba kiáltják a haladó erőket képviselő békemenetesek, hogy: béke, béke, béke!

Bár Orbán Viktor a szavak szintjén rendszerint elhatárolódik az egykori népi demokrácia politikai irányától, mégis előszeretettel alkalmazza annak jól bevált módszereit. Egyrészt, nem kell túlmagyarázni a dolgokat, mert a nép egyszerű fiai úgysem értenék meg a bonyolult nemzetközi, politikai folyamatokat, másrészt a magyar ember Orbán szerint ki van éhezve a központi iránymutatásokra, így meg kell adni neki a szükséges direktívákat. Elég tehát, ha annyit tud az egyszerű honpolgár, hogy amíg az EU, az USA jelenlegi vezetése a magyar ellenzék tokkal-vonóval, és persze maga Zelenszkij mindenképpen háborút akar, addig Orbán Viktor a béke apostola.

Ráadásul továbbra is országos cimborája Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek annak ellenére, hogy a magyar kormány már legalább részben elismerte, hogy az orosz kormány heckerei 2021-ben, röviddel a háború kirobbanása előtt behatoltak a külügyminisztérium informatikai rendszerébe, és onnan fontos dokumentumokat töltöttek le.

 

Nos, volna itt azért néhány nyugtalanító kérdés. Egyrészt, miért akarna bárki is háborút az imént felsoroltak közül? Milyen haszna származik például Ukrajnának abból, hogy szétlövik a városait, falvait, civil lakosságának döntő hányada vagy külföldre vagy az ország kevésbé fenyegetett részeire menekült? Miért érdeke, hogy gazdasági kapacitásának nagy részét a hadianyagok előállításra fordítsa? Miért érdeke, hogy fiatal férfiak és nők haljanak meg a fronton? Ki akarná, hogy a feleségek özvegyekké váljanak, a gyerekek árvák maradjanak, a szülők és testvérek sirassák szeretteiket?

De az is egy értelmezhetetlen sugalmazás a magyar kormány részéről, hogy azok a külföldi hatalmak, melyek diplomáciájukkal, gazdaságukkal és fegyverszállításaikkal támogatják az agresszió áldozatául esett országot, a háború pártján állnak. Ha minden ország úgy viszonyulna Ukrajna küzdelméhez, mint Magyarország, akkor Putyin már rég elérte volna háborús céljait, és már a határaink közelében lenne, ami a történelem tanulságai szerint soha nem hozott semmi jót az országra. Vagyis Putyin háborús gépezetének megfékezése Magyarországnak épp úgy érdeke, mint Dániának, az Egyesült Királyságnak, az Egyesült Államoknak, Németországnak vagy Litvániának.

Orbán azonban ezen is túl megy, hiszen a hazai ellenzéket vádolja háborúpártisággal. Úgy próbálja saját békepártiságát hangsúlyosabbá tenni, hogy önmagán kívül mindenkit a háború sarával igyekszik bekenni. Miért akarna háborút Magyar Péter, Dobrev Klára, Donáth Anna vagy Márki-Zay Péter? Azon túl, hogy Magyarországnak semmilyen haszna nem lenne egy fegyveres konfliktusban való részvételből, politikai öngyilkosságnak is számítana mindazok részéről, akik ezt szorgalmaznák. Ezért sincs igazán értelme annak a tervnek, hogy a magyar kormány katonákat küldjön Csádba, ahol meglehetősen ingatag a politikai helyzet.

Szijjártó Péter külügyekért (is) felelős külgazdasági miniszter persze nem sokat tépelődik ezeken az ellentmondásokon. Ő például előállt egy olyan béketervvel, ami lényegében Ukrajna kapitulációjával egyenértékű. Ráadásul továbbra is országos cimborája Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek annak ellenére, hogy a magyar kormány már legalább részben elismerte, hogy az orosz kormány heckerei 2021-ben, röviddel a háború kirobbanása előtt behatoltak a külügyminisztérium informatikai rendszerébe, és onnan fontos dokumentumokat töltöttek le.

Fotó:hvg.hu

Ez a helyzet felvet egy fontos kérdést: Milyen érzékeny információk kerülhettek akkor orosz kézbe, és esetleg voltak-e köztük olyan kompromittáló dokumentumok, melyek alapján zsarolhatóvá váltak olyan személyek, akik a mai napig irányítják magyar politikát? A magyar kormány ugyanis látványosan keresztbe tesz Ukrajnának, mióta kitört a háború, ugyanakkor a békecsináló szerepében tündökölve Orbán Viktor kormánya igyekszik legitimálni az orosz hódításokat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a barátod azzal zsarol, beárul a feleségednél, hogy megcsaltad, akkor ő már nem igazán a barátod.”