A június 9-i önkormányzati választás és EP voksolás olyan eredményt hozott, aminek sem a kormánypárt, sem a hagyományos ellenzék nem örült. Azonban úgy is értékelhetnénk, hogy a Fidesz győzött, a Tisza Párt nyert, a magyar választók pedig fényes sikert arattak. Az a hagyományos politikai modell ugyanis, amely körülbelül 20 éve foglyul ejtette a magyar közéletet, most rogyadozni kezdett, és csak Magyar Péter pártján múlik, meddig tart még ki. Most már jó esély látszik arra, hogy ne legyen elég a politikai túléléshez az, hogy az egyik oldal "gyurcsányozik", a másik meg "orbánozik".

Fotó: szeka

Szokás szerint győztesnek hirdette magát a Fidesz a legutóbbi országos voksolást követően, ám Orbán Viktor és a kormánypárt vezetése nem tudott őszintén örülni az eredményeknek. Egyrészt az EP választás ezúttal sem hozta meg az európai szélsőjobb nagy áttörését, aminek következtében Orbán Viktort pajzsra emelte volna az euroszkeptikus pártok szövetsége, másrészt komoly pozíciókat veszített a kormánypárt az önkormányzati választáson. Ami viszont ennél is fájdalmasabb lehet a Fidesz vezérkar tagjai számára, hogy a régi, jól bevált kampánymódszerük már csak részben hozta a várt eredményt.

A háborúval riogatás turbó fokozatba kapcsolása egyben tartotta ugyan a kormánypárt törzsszavazóit, ám a bizonytalanoknak ez már nem volt elég, és jelentős részük Magyar Péter Tisza Pártjához vándorolt. Ez az erózió is azt mutatja, hogy a Rogán Antal propagandaminiszter által régóta alkalmazott érzelmi megdolgozás ma már csak részben működik, és a választók jelentős része már elvárja a kormányzó párttól, hogy kézzel fogható ígéreteket, illetve érveket is letegyen az asztalra. Most ugyanis annyira leegyszerűsítette üzenetét a kormány, hogy abba már nem fért bele jóléti intézkedések bejelentése és a központi irányvonal okainak részletes elmagyarázása.

Most azonban üres az államkassza, így nem maradt más, mint atomháborúval riogatni a választókat.

Magának a háborús pszichózisnak persze épp az az előnye, hogy elnyom minden más közéleti kérdést, és a választó már beéri azzal az ígérettel is, hogyha a Fideszre szavaz, marad a béke. Ám rengeteg logikai bukfencen át kell verekednie minden magyar állampolgárnak ahhoz, hogy értelmet adjon Orbán és a kormánypárt üzenetének. Például nem világos, hogy ki akar bennünket megtámadni? Esetleg, mi kit akarunk lerohanni? Mert ugye a háborúhoz kell egy olyan agresszor, aki ránk támad, vagy esetleg mi vagyunk a támadó fél, de akkor meg mi értelme a békéről prédikálni?

A másik láncszem, ami hiányzik a béke iránti feltétlen rajongás indokai közül, hogy Magyarországon az európai országok legnagyobb részéhez hasonlóan nincs sorkatonai szolgálat, így azzal riogatni, hogy elviszik a fiataljainkat egy idegen érdekeket szolgáló háborúban maximum a hivatásos katonák esetében igaz. A magyar hadsereg a honvédelmi miniszter minden kardcsörtetése ellenére is meglehetősen kis szerepet játszhatna bármilyen globális konfliktusban, így valószínűleg senki sem udvarol a kormánynál azért, hogy lépjünk be valamilyen háborúba, aminek a szemben álló feleit sem tudta megnevezni a kormány.

És van egy harmadik ellentmondás is, amire azért nyilván sok magyar választópolgár is felfigyelt. A béke kormánya ugyanis épp azt tervezi, hogy magyar rendfenntartó katonai kontingenst küld Csádba, egy olyan afrikai országba, ahol finoman szólva is puskaporos a levegő. Ez nem egy NATO kötelékében vállalt misszió lenne, hanem a két ország kormányának megállapodása értelmében kétszáz magyar katona teljesítene szolgálatot a sivatagi országban. Bár a misszió késik, ez nem azt jelenti, hogy az Orbán-adminisztráció - élén Orbán Gáspárral - kihátrált volna ebből a megállapodásból.

A Fidesz persze eddig sem foglalkozott sokat az olyan ellentmondásokkal, melyek a kommunikációjában rendszeresen felbukkannak, ám ezúttal tényleg olyan szűk kommunikációs sikátorba vezette a választóit, hogy abból nehéz kiutat találni. A 2022-es országgyűlési választások előtt is felépített a kormány egy fiktív világképet a magyar polgárok számára, amiben ő mondhatta meg, ki a jó és ki a gonosz, ám ahhoz társítani tudott jóléti intézkedéseket, vagy, hogy egyszerűbben fogalmazzunk: nyakló nélkül osztogatott. Most azonban üres az államkassza, így nem maradt más, mint atomháborúval riogatni a választókat.

Fotó: magyarnemzet.hu

A NER lebontása azonban még nagyon az elején tart, de Magyar Péter személyében akadt egy olyan politikus, aki az érzékeny pontokra céloz. A Tisza Párt elnöke egyrészt sok elemet átvett Rogán módszereiből, ám az ő üzeneteiben elég jól tetten érhető a következetesség, másrészt jól érzékelte, hogy a kormány egyre kevésbé innovatív, így a rendkívüli módon leegyszerűsített üzenetei csak a kevésbé iskolázott rétegekhez jut el. Ő ezért a középosztály és az értelmiség tagjaiból toborozza a híveit. A narancs ugyan kezd megpuhulni, de ne gondoljuk azt, hogy magától fog elfonnyadni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Bár igaz, hogy a halott indián a legjobb indián, ám a sebesült indián a legveszélyesebb indián.”