Egészen abszurd fordulatok borzolták a kedélyeket az utóbbi napokban a magyar kül- és belpolitika színpadán. Egyrészt Magyar Péter bedobott a közösbe egy hangfelvételt, ami arról árulkodik, hogy a magyar kormány egy éve már nem is annyira békepárti, másrészt egy állítólagos magyar kémhálózatot leplezett le Kárpátalján az ukrán elhárítás. Már ez is egészen rendkívüli esemény egy NATO tagország esetében, ám az ukránok vádjai a sokat látott magyar elemzőket is meglepték. Ezek szerint ugyanis a kémek feladata az volt, hogy információkat gyűjtsenek Kárpátalja régió katonai biztonságáról, felderítse a térség földi és légvédelmi rendszerének sebezhetőségeit, valamint tanulmányozza a helyi lakosság társadalmi-politikai nézeteit: különösen azt, hogy milyen viselkedési forgatókönyveket követnének, ha magyar csapatok lépnének be a régióba. Ezek az információk egy magyar katonai akció lehetőségét vetítik előre.
Fotó: hvg.hu
Gyurcsány Ferenc távozásának bejelentése a magyar politikai életből nem is történhetett volna szerencsétlenebb időpontban. Egyrészt ekkor választották meg az új pápát, aki a XIV. Leó nevet vette fel, másrészt - Magyar Péter megfogalmazásában – „az Orbán-kormány őszödi beszéde” került nyilvánosságra. A hangfelvételen Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter azt mondja, hogy az ötödik Orbán-kormány eldöntötte, hogy egy valóban ütőképes magyar haderőt épít fel. Ez azt jelenti, hogy szakítanak az eddigi béketevékenységeikkel és békementalitásukkal.
Első hallásra nem volt olyan eget rengető ez a bejelentés, ám az ukrán elhárítás nem sokkal később bejelentette, hogy egy magyar kémhálózat tagjaira csapott le, akiket rövidesen le is tartóztattak. Annyit lehet egyelőre biztosan tudni az ügyről, hogy két egykori katonáról van szó, akik az ukrán hadseregben szolgáltak. A nyomozás szerint katonai bázisokat derítettek fel, a kárpátaljai magyar közösség hangulatát monitorozták, és minderről jelentettek egy magyar katonai összekötőtisztnek.
Ezek önmagukban is rendkívül súlyos vádak, ám, ha mellé tesszük a Magyar Péter által közzétett hangfelvételt, akkor egy egészen abszurd történet kezd kirajzolódni. Tegyük hozzá, hogy korábban is szárnyra keltek olyan pletykák, melyek szerint Magyarország azért segíti meglehetősen egyértelműen és hatékonyan Oroszország invázióját, mert arra számít, hogy területeket szerezhet meg a darabjaira hulló Ukrajnától, ám ez egy olyan összeesküvés-elméletnek tűnt, amit valós tényekkel nem igazán lehetett megtámogatni. Most azonban felmerültek olyan összefüggések, melyek abba az irányba mutatnak, hogy a magyar kormány nem a valódi indokait kommunikálja, amikor Ukrajnát ellenségnek, Oroszországot pedig barátnak nevezi.
Arról nem is beszélve, hogy a terület 1,3 millió lakója közül csak 150 ezer magyar, így Magyarországhoz csatolása teljesen megváltoztatná hazánk nemzetiségi összetételét, ráadásul gazdaságilag egy meglehetősen elmaradott vidékről van szó, aminek felzárkóztatására rengeteg erőforrást kéne biztosítani.
Ehhez a kommunikációhoz most is ragaszkodik az Orbán-kormány, hiszen Szijjártó Péter külügyminiszter szándékos provokációról beszélt, ami elsősorban az ukránok magyarellenes propagandájának része, ezért a bejelentést óvatosan kell kezelni. A szokásos diplomáciai csörte részeként nagykövetségi diplomatákat utasítottak ki kölcsönösen a vitában álló felek, ám az ügy lényegéről továbbra is kevés információ szivárgott ki. Persze, ez érthető, hiszen a kémügyek lényege, hogy az igazán fontos információkat a felek nem osztják meg a nyilvánossággal. Érdemes azonban a fejlemények fényében visszatekintenünk az utóbbi három év magyar külpolitikájára, és kicsit alaposabban megvizsgálni az Oroszországhoz, illetve Ukrajnához fűződő viszonyt.
Az egyik fontos megjegyzés ezzel kapcsolatban, hogy a magyar kormány lényegében a háború kezdete óta Ukrajna ellen hangolja a közvéleményt, ami egy combos feladat volt a Rogán-féle propagandaminisztérium számára, hiszen egy agressziót elszenvedő országot állított célkeresztbe. Ám a kitartó és persze javarészt hamis tényekkel operáló kommunikáció olyan eredményes volt, hogy még a Tisza Párt hívei körében sem éri el a 60 százalékot Ukrajna EU-s csatlakozásának támogatása. Nem véletlen, hogy Magyar Péterről folyamatosan azt kommunikálja a kormány, hogy Ukrajna érdekeit szolgálja, sőt Kijevből pénzelik a pártját.
A Fidesz propagandagépezete felmérte, hogy olyan sikeresen járatták le Zelenszkij elnököt, és olyan eredményesen mosták tisztára Vlagyimir Putyint, hogy még az ellenzéki táborban sem mernek ukránbarát szlogeneket hangoztatni, mert az azonnal meglátszana a népszerűségi mutatókon. Ez az egyik oka annak, hogy az Orbán-kormány egyre közelebb sodródik Moszkvához, és egyre távolodik attól az EU-tól, amelyik az amerikai szerepvállalás radikális csökkenésére reagálva Ukrajna közvetlen támogatását szorgalmazza. A magyar kormány Ukrajna EU-s csatlakozásáról szóló nemzeti konzultációjával is azt igyekszik üzenni Európának, hogy belpolitikai hasznot kíván húzni a magyar lakosság ukrán-ellenességéből.
De mik is a külpolitikai szempontok? Először is vizsgáljuk meg, a Magyar Péter által publikált hanganyag időpontját! Körülbelül egy éve rögzítették egy egyelőre nem ismert helyszínen Szalay-Bobrovniczky Kristóf mondatait. Ekkor valós veszély volt, hogy összeomlik az ukrán védelem, ráadásul akadoztak az amerikai fegyverszállítmányok is. Ennél talán fontosabb, hogy reális lehetőségként merült fel Donald Trump visszatérése a Fehér Házba, és ez Orbán Viktor számára igen jó hír volt.
A magyar kormányfő a feltételezések szerint ekkor lényegében közvetítő szerepet töltött be Putyin és Trump között. Ő tehát már egy éve tudhatta, hogy Trump hajlandó területi engedményekre annak érdekében, hogy Ukrajna és Oroszország között béke szülessen. Vagyis, felcsillant annak a lehetősége, hogy az asztalról lehulló morzsákból ő is felcsipegessen valamennyit. Orbán lényegében úgy tekintett Ukrajnára, mint most Trump, aki kihasználva az ukránok szorult helyzetét, rátette a kezét az ország erőforrásainak egy részére. Nem ördögtől való tehát a feltételezés, hogy Orbán egy feltételezett Trump-Putyin alku részeként területeket szeretne megszerezni Ukrajnától.
Ezt az elméletet gyengíti, hogy egyre kevesebb az esély arra, hogy Trump és Putyin megegyezzen egymással, de, ha ez be is következne, nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európai Unió, Ukrajna és Kína érdekeit. Annak tehát, hogy Kárpátalja érett gyümölcsként Orbán Viktor ölébe hulljon, nem igazán reális opció. Arról nem is beszélve, hogy a terület 1,3 millió lakója közül csak 150 ezer magyar, így Magyarországhoz csatolása teljesen megváltoztatná hazánk nemzetiségi összetételét, ráadásul gazdaságilag egy meglehetősen elmaradott vidékről van szó, aminek felzárkóztatására rengeteg erőforrást kéne biztosítani.
Fotó: 444.hu
De ezeknél is lényegesebb akadály, hogy Magyarország az Európai Unió tagországaként nem annektálhat kénye-kedve szerint területeket egy szomszéd országtól. És persze a NATO-nak is lenne néhány szava ahhoz, ha a jelenlegi biztonsági egyensúlyt egy ilyen kalandor akcióval, ráadásul Oroszország támogatásával vinne véghez Magyarország. Még ezeknél is van egy fontosabb ellenérv: A magyar hadsereg még úgy is kicsi és gyenge lenne egy ilyen akció sikeres végrehajtásához, hogy Ukrajna katonai erejét keleten és délen leköti az oroszokkal vívott háború. Ám Orbán Viktor fékezhetetlen ambícióit ismerve nem zárhatjuk ki, hogy még mindig egy ilyen tervet dédelget a keblén. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Lehet nagyot álmodni, de aztán kicsit fel kell ébredni.”
