A miniszterelnök azon siránkozott a tapolcai vereség után, hogy most kifelé pattant a kapufáról a labda, de azt, ami hónapok óta történik a kormányával, már nem magyarázhatja meg egy ilyen rutinszerű sporthasonlattal. Eddig legalább azzal villoghatott a kormány, hogy javult a gazdaság teljesítménye, de ha az Unió leállítja a brüsszeli pénzpumpát, gyorsan leereszthet ez a kerék is.
Fotó: nepszava.hu
Szerdán pironkodva jelentette be Csepreghy Nándor, fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkár, hogy Brüsszel leállította több magyarországi EU-s beruházás finanszírozását. Nagyjából 700 milliárd forint elköltése után kell majd büntetést fizetni, várakozások szerint mintegy 10 százalékot, a gazdasági operatív program 3 alfejezete után. Brüsszelben azt nehezményezik elsősorban, hogy a pályázatok kiírását kivételezett helyzetbe hozott cégekre szabták, ami akárhogy is nézzük, korrupciógyanús mutatvány. Most hosszas vizsgálódások, alkudozások következnek, ami sok pénzükbe fog kerülni, de talán belátja végre az Orbán-adminisztráció Hofi Géza ősi igazságát, mely szerint :"ne basszunk már szekéren, mert ráz."
Ez a rázkódás még is fájdalmasabb lesz, mint a tavalyi részleges pénzvisszatartás, hiszen akkor még Simicska Lajos és cégbirodalma a kormány szövetségesének számított. Akkor a belső kommunikáció meg tudta magyarázni, hogy ez a kis veszteség belekalkulálható a rendszerbe, ha a másik oldalon Simicska és rajta keresztül a kormányzópárt realizálja a hasznot. Nem kétséges, hogy a brüsszeli bürokraták elsősorban a közgépes projekteken rugóznak, ami most, hogy dúl a Simicska-Orbán háború, duplán fáj a Fidesznek. Brüsszelt persze nem igazán érdekli, mi a viszony az egykori kormányközeli oligarcha és a miniszterelnök között, ők szeretnék, ha az Unió pénzét valóban az uniós polgárokra költenék a kormányok, nem pedig kegyencek, helyi kiskirályok zsebét tömnék vele.
Persze ez a bili korábban is kiborulhatott volna, de most, a nagy belső zűrzavar kellős közepén ez az ügy úgy hiányzik a Fidesznek, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Ilyenkor érzik csak a bőrükön a kormánypárti politikusok, hogy őrültség volt többfrontos harcba bocsátkozni. Politikai öngyilkosság volt szembeszállni az EU-val, kóstolgatni az Egyesült Államokat, a nyílt oroszbarátsággal eltávolodni az ősi szövetséges lengyelektől, és persze rárontani a hazai civilekre, pénzt kivonni az oktatásból és egészségügyből, ugyanakkor stadionokat építeni minden utcasarkon. Ha egy családtag minden rokonával, barátjával konfliktusba keveredik, senki sem fogja kisegíteni a szorult helyzetéből. Segítőkezekre ezért nem is számíthat ebben a helyzetben a kormány sem itthon, sem külföldön, ha csak a kazah és azeri elnök biztató szavai nem számítanak támogatásnak. Szóval, ismét Hofitól (és Gyurcsánytól) idézve: elszabták, nem kicsit, nagyon.
Az Orbán-kormány Európa durcás kisgyereke, aki mindig hisztizik egy sort, ha büntetésből elveszik egy játékát, megvonják a zsebpénzét, vagy nem engedik el egy ovis társa szülinapi zsúrjára. Lehet toporzékolni, rugdosni a szülők bokáját, kígyót, békát kiabálni a szomszédokra, de sajnálni senki sem fogja az ilyen kezelhetetlen gyereket. Be kéne látni, hogy egyedül nem megy, és ha nem fogadjuk el a saját közösségünk játékszabályait, óhatatlanul is egyedül maradunk. Most, hogy a Fidesz néppárti státuszára tör a legnagyobb hazai rivális Jobbik, talán érdemes lenne hangnemet váltani, és nem mindig másokra mutogatni, ha elrontott valamit a kormány. Az európai szövetségesek támogatása nélkül ugyanis könnyen a Jobbik fogságába eshet az a párt, amelyik öt éve mélyen lenézi hazai versenytársait a jobb- és baloldalon egyaránt.
