Lényegében semmi más nem történik, mint kerítéssel védi meg az Orbán-kormány azt a politikát, melyet eddig igazán csak mi, magyar állampolgárok értettünk, eddig ugyanis Európa csak találgatta, mi a valódi célja Magyarország vezetésének. Nos, ha eddig nem lett volna egyértelmű, a cél az, hogy épüljön minél több stadion, a nép élvezze a cirkuszt, így elfeledheti, hogy egyre kevesebb a kenyere. Miután azonban a magyar foci megbukott, új látványosság kellett, és akkor feltűntek a határban a menekültek...
Fotó: hirado.hu
Valami tényleg megváltozott szeptember 15-ével az életünkben. Ha eddig bármit is elhittünk a magyar kormánynak, innentől kezdve nem esünk ebbe a hibába. Amit eddig műveltek menekültügyben a kormány emberei csak a megkezdett út volt, szeptember 15-től mind nemzetközi, mind belpolitikai értelemben teljesen hiteltelen az, amit Orbán Viktor és stábja művel. Úgy tesz, mintha figyelembe venné az európai normákat, mintha betartana nemzetközi egyezményeket, mintha tekintettel lenne a szomszédos országok és közeli szövetségeseink érdekeire, de lényegében csak egy cél vezérli: mindenkinek megmutatni, hogy Magyarország más, mint a többi európai ország, és bármit is mondanak rólunk, nekünk van igazunk, kerüljön is bármibe ennek a bebizonyítása.
Orbán Viktor már februárban kezdte gyúrni azt a hatalmas hógolyót, melyet akkor még észre sem vettünk a kezében a sok belpolitikai botrány miatt. Az akkor még szinte láthatatlan migránstömegek jelentette veszélyt a plakátkampánnyal és nemzeti konzultációval sikerült úgy hájpolnia, hogy mire a menekültek nagy tömegben megérkeztek a déli határra, már a magyarok többsége a pokolba kívánta ezeket messziről jött idegeneket. Orbán lényegében keleti, parazita söpredékként tüntetett fel mindenkit, aki Európától kért segítséget. Amit tényleg szenzációsan csinált a kormányzati kommunikációs gépezet, hogy ezeket a menekülteket annak ellenére tudta démonizálni, hogy mindenki számára világos, hogy ők nem hozzánk tartanak, hanem a tőlünk nyugatra lévő gazdagabb országokba.
Fotó: Szincsok György
A magyar miniszterelnök annak tudatában gyúrta ezt a hatalmas hógolyót, hogy tudta, mikor kell elhajolni előle. Lényegében szeptember 15-ével ez a mozdulat következett be. Lezárta az összes fizikai és jogi rést, így szemernyi esélyt sem ad azoknak, akik bebocsátást remélnek az EU-ba. Jól tudja, hogy a hógolyó tovább fog röpülni Horvátország, Románia, illetve Ausztria és Németország felé. Hunyadi Jánosként parádézik a kamerák kereszttüzében, miközben nem volt ellenség, így nem volt kit legyőznie, ráadásul a problémát átpasszolta olyan országoknak, melyek támogatására égetően szüksége lenne.
Lényegében semmi meglepőt nem tett, legalábbis, ha az utóbbi öt év kormányzati gyakorlatát vesszük figyelembe. Épp úgy hitegetett megtévesztett embertömegeket, ahogy azt a hazai politikában tette, aztán húzott egy váratlant, és senkire sem volt tekintettel, amikor el kellett taposni a kétkedőket és ellenállókat. Orbán olyan machiavellista, aki túltesz a mesterén is, hiszen a morális aggályok mellett tetteinek hosszú távú következményei sem érdeklik. Hisz abban, hogy mindig jön egy új ügy, egy új ellenség, mely ellen harcolva tovább lehet görgetni azt nehezékekkel teli politikát, melyet a nemzeti együttműködés rendszereként ismertünk meg 2010-ben.
Fotó: nol.hu
Orbán egy olyan pragmatista politikus, akinek a szövetség csak pillanatnyi eszköz, a politikai ellenfél leigázásra váró közellenség, az elvek pedig csak papírra vetett szólamok, melyeket bármikor felül lehet írni, ha az érdekeink úgy kívánják. A magyar miniszterelnököt nem azért illetik bírálatok nemzetközi színtéren, mert nem értenek egyet az elveivel, hanem, mert nincsenek elvei, és mint ilyen politikus, teljesen kiszámíthatatlan és megbízhatatlan partner. Olyan politikai gyakorlatot kíván meghonosítani az Európai Unióban, melyre eddig főként azokban a déli és keleti diktatúrákban volt példa, melyekből most éppen Európa felé menekül sok százezer ember.
Orbán úgy viselkedik, mint akit hidegen hagynak a nemzetközi bírálatok, pedig égető szüksége van az amerikaiak jóindulatára, az osztrákok támogatására, a németek befektetéseire. A miniszterelnök mindent egy lapra tett fel, és úgy gondolja, ha győz, ezek a nemzetközi kapcsolatok is normalizálódnak. Ahhoz azonban, hogy győzzön, ellenség is kell, de ilyet egyelőre nem látunk. Az viszont egyértelmű, hogy a menekültek mellett szinte minden európai ország megorrolt ránk, látva azt az érzéketlen, dölyfös, sőt provokatív magatartást, melyet a magyar kormány tanúsít. Biztosak lehetünk abban ugyanis, hogy Orbán Viktor elégedetten köpdösi majd a szotyit a Videoton vagy a Felcsút soron következő meccsén, miközben menekültek és gyermekeik a röszkei vaskapuk tövében a szabad ég alatt várnak arra, hogy valaki egyáltalán szóba álljon velük.
