Két nevet már biztosan tudunk, egyben pedig majdnem biztosak lehetünk. Ennyit sikerült megtudni az amerikai kitiltási botrány érintettjeiről másfél év alatt, ami sokat elárul a hazai közélet átláthatóságáról. A 2014. végén kirobbantott ügyből mindkét érintett fél a legjobbat hozta ki, hiszen a magyar kormány minden következmény nélkül titkolhatta a listán szereplő neveket, az amerikaiak pedig azt demonstrálták, hogy mindent tudnak a Magyarországon zajló folyamatokról.

Fotó: nepszava.hu

Misztikus történetként indult az amerikai kitiltási ügy, és még ennél is sejtelmesebben folytatódott. A 2014. végén, a mélypontra jutó magyar-amerikai viszony következményeként André Goodfriend, az USA nagykövetségének ügyvivője egy interjúban elárulta, az Egyesült Államok hat magas rangú magyar tisztségviselőt tiltott ki a területéről korrupciós vádak miatt. Sokan nem értették, miért nem nevezi nevén az illetőket, illetve a magyar kormány miért nem tesz lépéseket az ügyben. Azóta világossá vált, hogy egy olyan diplomáciai sakkjátszma zajlott a háttérben, melynek részletei a mai napig nem lehetnek világosak a kívülállók számára.

Az amerikaiak célja, hogy ráijesszenek a magyar politikai vezetésre, megvalósult. Azzal, hogy közvetlenül célba vették a korrupciós ügyekben vélhetően tevékenyen résztvevő tisztségviselőket, pisztolyt tartottak Orbán Viktor és szövetségesei homlokához. Azóta tudjuk, hogy Vida Ildikó, akkori NAV elnök volt az egyik gyenge láncszem a gépezetben, ugyanakkor volt egy kakukktojás is, egy bizonyos Tábor Viktor nevű vállalkozó, aki  „vesztegetést színlelve befolyással üzérkedett”. Az ügyészség szerint Tábor 2014-ben azt mondta a Bunge nevű amerikai étolajmulti lobbistájának, el tudja intézni, hogy 27-ről 5 százalékra csökkenjen az étolaj áfája.

Fotó:nol.hu

Tábor pere a napokban zajlik, és azt reméljük, hogy talán kiderül, mi zajlott (zajlik) a magyar politika színfalai mögött, vagyis hogyan tudtak a kormányhoz közel álló hivatalnokok, vállalkozók, lobbisták pénzt csiholni a kapcsolatrendszerükből. Mivel Tábor nem tartozik a Goodfriend által említett magas rangú magyar tisztségviselőkhöz, újabb kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk.

Egyrészt, elképzelhető, hogy Tábor csak hab a tortán, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy a totóban a plusz egyes. Ha így van, akkor nem hat, hanem minimum hét embert tiltottak ki az Egyesült Államokból. Másrészt felvetődik a kérdés, miért vetette oda az ügyészségen keresztül a kormány a vállalkozót koncként a nyilvánosságnak, ha fenn állt a veszélye, hogy az erősen kormánykedvenc Századvég, illetve egyik fő potentátja, Heim Péter ellen fog vallani. Tábor persze jelezte a tárgyaláson, hogy nem akarja belekeverni az ügybe a Századvéget, de épp ezzel tette egyértelművé, hogy a kormányzati pénzekkel kistafírozott cég lényegében közvetítőként és haszonélvezőként működött közre korrupciógyanús ügyletekben.

Tábor vallomása ugyanakkor lényegében egyértelművé teszi, hogy Heim a harmadik azon a listán, melyen gyűlnek a kitiltottak nevei. Gyanítható volt korábban is, hogy a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke is érintett az ügyben ám Heim következetesen tagadott. Egyébként ő maga sem nevezhető a szó szoros értelmében magas rangú magyar tisztségviselőnek, ezért még mindig Vida Ildikó az egyetlen korrupcióval vádolt tisztségviselő, akiről egészen biztosan tudjuk, hogy szerepelt az amerikaiak listáján.

Az Orbán-kormány pedig döntött: igyekszik inkább az EU elleni szabadságharcra összpontosítani a kormánypropagandát, az Egyesült Államoknak pedig komoly engedményeket tett a színfalak mögött.

Ideje feltennünk a kérdést, egyáltalán mit jelentett az a kijelentés, hogy hat magas rangú magyar tisztségviselőt tiltott ki területéről korrupciós vádak miatt az Egyesült Államokból? A legvalószínűbb, hogy a kitiltottak döntő többsége a magyar adóhatóság vezérkarából kerül ki, akikre ráillik Goodfriend állítása is. Ha azonban Tábor Viktor és Heim Péter is kapott értesítést a nagykövetségről (amit Tábor elismert), hogy nemkívánatos személy lett az Egyesült Államok területén, akkor Habony Árpád védekezése sem állja meg a helyét, ő ugyanis azzal kérkedett a botrány kirobbanása után, hogy nem kormányzati tisztségviselő, így nem is lehet a listán. Van tehát egy olyan opció is az ügyben, amely szerint az amerikaiak több lépcsőben támadtak, vagyis először a hivatalnokokat nevezték meg, és ha a magyar kormánnyal nem jutottak volna egyezségre a háttérben, akkor jöttek volna a közvetlen háttéremberek, akik ezer szállal kötődtek a kormányhoz és a Fideszhez. Minden bizonnyal elérték a céljukat, ezért nem is ütötték tovább a vasat. Goodfriendet hazarendelték az amerikaiak, a magyar kormány pedig kilövési engedélyt adott egy olyan vállalkozóra, aki a legkevesebb kárt okozhatta a kormánynak. Vida Ildikó is ment a levesbe, de ő amúgy is a kínossá vált egykor szövetséges, Simicska Lajos embere volt,

Fotó: index.hu

Elképzelhető, hogy soha nem tudjuk meg, hogy ez volt-e az igazság, ám az tény, hogy nagyon lassan, de lépéről lépésre javulni kezdtek az amerikai-magyar kapcsolatok a botrányt követően, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a magyar fél belátta, a nagy szövetséges hírszerzése szinte mindent tud arról, mi zajlik a magyar politika és gazdaság legrejtettebb bugyraiban. Az Orbán-kormány pedig döntött: igyekszik inkább az EU elleni szabadságharcra összpontosítani a kormánypropagandát, az Egyesült Államoknak pedig komoly engedményeket tett a színfalak mögött. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Mielőtt kinevetnéd a szomszéd gyerekét, hogy fapuskával játszik, győződj meg róla, hogy nincs-e benne éles lőszer, amit a hátsó feledbe ereszthet.”