Régóta tudjuk, hogy a politikusok beszédeit nem a politikusok írják, ettől függetlenül velük fogják azonosítani az elhangzott mondatokat. Orbán Viktor úgy érezte, hogy a nemzeti ünnepen a szokásosnál is több aktualitást építtet be a beszédébe, és olyan szélsőséges retorikát rendel magának a beszédíróitól, mely még a híveit is megdöbbenti. A márciusi esőben csatakos hajjal úgy festett, mint aki eldöntötte, hogy a gödör széléről szól a híveihez.

Fotó: boon.hu

„A magyar ember olyan fajta, hogy kiáll az igazáért, ha kell.” Ezt a mondatot akár az ellentüntetők valamelyik szónoka is mondhatta volna, de nem mondta, mert aki ebben az országban él, az tudja, hogy a magyar ember sokfajta. Vannak, akik kiállnak az igazukért, vannak, akik sunyin meglapulnak a háttérben, mások helyezkednek, sokan pedig igyekeznek jó helyet foglalni a húsosfazék körül. A magyar ember épp úgy sokféle, mint a kongói, francia, egyiptomi vagy orosz. Egy ország attól sokszínű, attól érdekes, változatos, hogy sokféle ember él benne, de közös bennük, hogy mindannyian ugyanazt a nyelvet beszélik, közös a történelmük, a kultúrájuk, és persze ugyanazok a törvények vonatkoznak mindenkire.

Nem azért vagyunk magyarok, mert mindenről ugyanazt gondoljuk, ezért is hamis Orbán Viktor március 15-i beszédének ez a tételmondata. A miniszterelnök persze nem először mond sommás véleményt a magyarságról. Amikor jó pontokat akar szerezni saját választóinál, mindig öntudatos, szabadságszerető, nyakas népnek állít be bennünket, mert ilyennek szeretnénk látni magunkat. Ismerjük el, ügyesen pengeti a magyarok érzelmi húrjait minden egyes általánosításával, de ettől (vagy épp ezért) még nem igaz az, amit állít. De ami ennél is fontosabb, hogy ezekkel az általánosító kijelentésekkel atyáskodó szerepbe emeli önmagát, egy olyan polgárrá, aki a fontos pillanatokban emlékeztet bennünket arra, hogy milyenek vagyunk, illetve, hogy milyennek szeretnénk látni magunkat.

Mondjuk ki: Orbán Viktor prófétikus figura, akinek minden szavára figyelni kell, még akkor is, ha történetesen nem értünk egyet azzal, amit mond. Ezért kell végigolvasnia mindenkinek a miniszterelnök ünnepi beszédét, ha március 15-én elmulasztotta azt meghallgatni annak ellenére, hogy a közszolgálati televízió gyakorlatilag kétóránként ismételte. Tudnunk kell ugyanis, mit gondol erről az országról Orbán Viktor annak ellenére, hogy ezektől a gondolatoktól olykor összerándul a gyomrunk.

Nem állít kevesebbet, minthogy az Európai Unió saját tagországait akarja elpusztítani a menekültek célzott betelepítésével. Olyan összeesküvés-elmélet, melynek az égvilágon semmi értelme.

Itt van például a következő idézet: „Igen, nekünk, magyaroknak két forradalmi hagyományunk van. Az egyik 1848-tól ’56-on keresztül, a rendszerváltáson át az Alaptörvényig és a mai alkotmányos rendig vezet. A másik hagyomány vérvonala a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a II. világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjetvilágba fut.” Finoman szólva sablonos és torz történelemfelfogás, amely kategorikusan kizár embercsoportokat a magyarság köreiből. Vegyük például a legismertebb magyar jakobinust, Martinovics Ignácot. Ha ő nem volt haladó szellemű magyar, akkor ki volt az a 18. század végén? Ilyen sablon szerint jár szobor Vass Albertnek, Hóman Bálintnak vagy Donáth Györgynek, de el kell távolítani Károlyi Mihályt minden köztérről.

A beszéd azonban úgy volt felépítve, hogy a legdurvább, egyben a legaktuálisabb üzenetek a végére maradjanak. Orbán Viktor a gödör széléről kiáltotta felénk: ”Tilos kimondani, hogy ez nem véletlen és nem szándékolatlan következmények láncolata, hanem kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg. Tilos kimondani, hogy Brüsszelben ma azon mesterkednek, hogy minél gyorsabban ideszállítsák és betelepítsék közénk az idegeneket.” Ilyen egyértelműen és ilyen nyíltan egyetlen nyugat-európai szélsőséges párt szónokai sem fogalmaztak a menekültek ügyében. Nem állít kevesebbet, minthogy az Európai Unió saját tagországait akarja elpusztítani a menekültek célzott betelepítésével. Olyan összeesküvés-elmélet, melynek az égvilágon semmi értelme. Persze, általában ezek az igazán jól működő összeesküvés-elméletek!

Fotó:24.hu

És ha ez nem lett volna elég, akkor itt a slusszpoén: „A népvándorlás lassú víz, amely kitartó sodrással mossa el a partot. Humanitárius ügynek adja ki magát, de valódi természete a térfoglalás, s ami térfoglalás nekik, az térvesztés nekünk. Javíthatatlan emberjogi harcosok falkái éreznek leküzdhetetlen vágyat, hogy kioktassanak és megvádoljanak bennünket.” Ha a magyar menekültekről is ez lett volna a sommás vélemény 1849-ben és 1956-ban, bizony felhorkantunk volna sértettségünkben. Úgy tűnik, hogy a kormány feltette a jövőjét a menekültügyre, és ennek érdekében nem volt neki szent a ’48-as örökséget is lerántani erre a szintre. Nyíltan megtagadni Európát, egyértelműen a kirekesztés oldalára állni, és úgy tenni, mintha Magyarországot nem feszítenék szét nagyon komoly társadalmi problémák. Ez jelenleg Orbán Viktor politikai krédója, ami rövid távon sok, hosszú távon viszont kevés. Ara épít ugyanis, hogy gyűlöletet gerjesszen bennünk, így ne az éhséget, hanem a félelmet érezzük a gyomrunkban, amikor reggel felkelünk. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha megrémül, és vágtázni kezd a lovad, ne üsd az állatot, hanem inkább igyekezz megnyugtatni.”