Nagy fekete lyuk éktelenkedik Európa közepén, a neve Magyarország. Mindent elnyel, a reményt, a jövőt, még a fényt is. Azok, akik mégis igyekeztek kiszakadni ebből a mindent magába szippantó lyukból most próbálnak felocsúdni a megdöbbenésükből. Ők hiába voltak többen, tudomásul kell venniük, hogy létezik egy másik tábor, amely felhatalmazta a kormánypártot arra, hogy folytassa. Legalizálták ezzel az elmúlt évek korrupcióit, a szisztematikus gyűlöletkeltést, a kirekesztést, a társadalom szellemi leépítését. Nem csak sötét jövő vár ránk, de ez a fekete lyuk mindenkit elnyelhet, aki itt él, bárkire is szavazott április 8-án.

Fotó: Amerikai Népszava

A hatalom ismét elhúzta a demokrácia mézesmadzagját az orrunk előtt, és sokan tényleg elhitték, hogy a szavazófülkék magányában legyőzhetik a Fideszt. Ma már tudjuk, esze ágában sem volt a kormánypártnak valódi alternatívát nyújtani az embereknek, saját hatalmának és legitimitásának megerősítésére használta fel a parlamenti választásokat. Mindezt úgy tette, hogy ismét kevesebb szavazatot szerzett, mint az ellenzék, mégis kényelmes kétharmados többség tudatában építheti tovább eddig is meglehetősen stabil hatalmát.

Nem csoda, hogy a csalódottság és a düh érzései kavarognak azokban, akik most becsapva érzik magukat, mert elhitték, hogy bármit is számít a szavazatuk. Nem tudhatjuk pontosan, mi történt a szavazatainkkal, mint ahogy azt sem fog kiderülni, miért hiszi el több millió ember Orbán Viktornak, hogy a migráció- hatalomépítés- korrupció szentháromsága fogja bearanyozni az életét a következő négy (vagy ki tudja mennyi) esztendőben. A magyar társadalom végleg kettészakadt, és ez a tény megkoronázza Orbán Viktor sok évtizedes törekvéseit.

Orbán rendszere ugyanis olyan képet festett a világról, melyben ő léphet fel megmentőként, holott a társadalom valós problémáival egyáltalán nem törődik. Aki elhiszi neki, hogy valóban meg kell védeni bennünket a menekültektől, Soros Györgytől, Brüsszeltől, és ki tudja még kitől, az bármikor behúzza az ikszet a Fideszre, aki viszont kikéri magának, hogy ilyen szemérmetlenül lenézik a szellemi képességeit, az Orbán Viktortól szeretné megvédeni Magyarországot.Mostantól bárkit is nevez meg ellenségként a kormányfő, biztos, hogy milliók fognak hinni neki még akkor is, ha történetesen a szemüvegeseket vagy a piros pulcsisokat vádolja meg hazaárulással. 

A Fidesz propagandagépezete futószalagon gyártja az ellenségeket, melyek lehetnének akár valósak is, ám nem a konzultációra törekszik a társadalommal annak érdekében, hogy közösen oldjuk meg a problémáinkat, hanem irányítani igyekszik az érzelmeinket, így a saját maga javára fordítja az emberekben felgyülemlett frusztrációt. Nem épít semmit, csak harcol, nem kérdez, hanem kioktat, ami a magyarok egy része számára alternatíva, mások számára azonban visszataszító. A hatalom arroganciája előbbiek számára az erőt testesíti meg, utóbbiak azonban szembe szeretnének szállni vele. Erre lett volna jó április 8-a, de egyre világosabb az utóbbi tábor számára, hogy az egész csak színjáték volt.

Egy olyan kampány, ami az utóbbi hetekben zajlott az ország egyik felét meggyőzte arról, hogy valóban a muszlim bevándorlók jelentik a legnagyobb problémát ebben az országban, a másik fele pedig szerette volna megtudni, hová tűntek azok az irdatlan összegek, melyek eltűntek a kormányhoz közel álló oligarchák zsebeiben. A kérdés az volt, hogy melyik tábor tudja jobban artikulálni az üzenetét: a hatalmas médiafölénnyel és az állami szerveket lelkiismeretlenül pártcélokra felhasználó kormány, vagy a csekély anyagi forrásokkal, megtépázott médiával rendelkező ellenzék. Nem kérdés, melyik hang hasított bele hangosabban a magyar pusztába.

És ezzel nem arra célzunk, hogy jellemzően azokon a vidékeken hatott leginkább a menekültellenes kampány, ahol soha nem láttak fekete embert vagy muszlim vallású migránst, hanem arra, hogy a félelemben tartott társadalom a leginkább formálható, befolyásolható. Ha valós társadalmi, gazdasági problémákról vitatkoztak volna a kormány jelöltjei és vezetői az ellenzékkel, súlyos vereséget szenvedtek volna nem csak ezekben a párharcokban, de a szavazófülkékben is. A hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne merüljenek fel más témák a kampányban, mint a migráció kérdése, de ha ez mégis megtörténne, véletlenül se kelljen vitatkozniuk ezekről ellenzéki politikusokkal.

A világ fejlettebb részein azzal lehet választásokat nyerni, ha valaki előremutató, megvalósíthatónak tűnő programmal áll a választók elé, úgy próbálja meggyőzni a közvéleményt egy párt a nézetei helyességéről, hogy vitába szál azokkal az erőkkel, melyek másban látják a megoldást. Magyarországon már rég nincsenek valós viták, hiszen miként is lehetne érvelni a focistadionok tömeges építése mellett, amikor egyre gyengébb a magyar labdarúgás, miként lehetne a Klik érdemeiről szónokolni, amikor egyre rosszabb eredményeket érnek el a diákok nemzetközi összehasonlításban. Egy valós társadalmi párbeszéd esetén a fideszes szavazó megpróbálhatná megindokolni egy ellenzéki szavazónak, miért tart ki Orbán Viktor rendszere mellett, amikor ő is tisztában van az ipari méretű korrupció tényével.

Fotó: borsodhir.hu

Magyarország nem választott április 8-án, csak megállította az időt. Azok, akik nem alkusznak az autokratikus rendszerrel a Fidesz számára kialakított választási matematikának köszönhetően gyakorlatilag érdekképviselet nélkül maradtak a Parlamentben, azok pedig, akik megkötötték a kis alkuikat a hatalommal, most abban reménykednek, hogy az életük úgy megy tovább, ahogy eddig. Már rég nem a baloldal küzd a jobboldallal, hanem a demokráciában hívők az autokráciát éltetők ellen. Hogy ez a csata eldőlt-e április 8-án, még nem biztos, de ahogy egy dakota közmondás tartja: „Csak azt a lovat lődd le, amelyiknek már biztosan nem látod a hasznát, és csak a szénádat eszi.”