Nagyüzem van a magyar politikai elemzők táborában azt követően, hogy Tapolcán történelmi győzelmet aratott a magyar szélsőjobboldal reprezentáns pártja. Mindenki keresi az okokat, kutatja az előzményeket, pedig a nem kéne nagyon mélyre ásnia az elemzők hadának ahhoz, hogy meglássák azokat a nyilvánvaló tényeket, melyek előrevetítették a magyar politikai élet markáns fordulatát.

Fotó: vizimalom.hu

Sokan, sokféleképpen magyarázzák a Jobbik növekvő népszerűségét a magyar társadalomban, ám arra kevesen hívják fel a figyelmet, hogy a szélsőjobboldali pártnak tulajdonképpen semmi különlegeset nem kellett csinálnia ahhoz, hogy begyűjtse a politikai elitben csalódott szavazók százezreit. Kicsit állítottak a kommunikációjuk hangnemén, belőtték maguknak azokat a célcsoportokat, akiket elérhetőnek vélnek a saját céljaik megvalósításához, majd kárörvendő vigyorral figyelték, hogyan játszik a kezük alá az a botránysorozat, mely elsősorban a Fideszt, de jelentős mértékben a baloldalt is ellehetetleníti. Lássuk ezeket időrendi sorrendben:

1 A Fidesz mélyrepülése az amerikai kitiltási botránnyal kezdődött. A Jobbik nem játszott ebben az ügyben különösen fontos szerepet, de az a gyanú, hogy vezető kormánytisztviselők korrupcióba keveredhettek, nagyban segítette a pártnak azt a kommunikációs stratégiáját, amely a közélet megtisztítását jelölte meg az egyik legfőbb célként. A kormány ugyanakkor megtette azt a szívességet is a Jobbiknak, hogy az amerikai lépés mögött a nemzetére orvul rátörő baloldal ármánykodását sejttette, ezzel utalt arra is, hogy 2010 előtt is fuldokoltunk a korrupciós ügyekben, ezzel tompítva az amerikai vádak élét. A Fideszre ekkor még csak a gyanú árnyéka vetült, de rövidesen újabb bizonyítékok kerültek a felszínre arról, hogy kormányzó párton belül valami nagyon nincs rendben.

2. Egymás után derültek ki a kormány és a Fidesz vezetőiről, hogy a plebejus hangnem, a rezsicsökkentés demagógiája és a keményen dolgozó kisember iránti elkötelezettség csak kommunikációs trükk. Valójában hatalmas vagyonokat halmoztak fel, és amikor meg kellett magyarázniuk, hogy miből vásároltak méregdrága házakat, autókat, nyaralókat, miből finanszírozták luxusutazásaikat, akkor szánalmas magyarázkodásba kezdtek. A Jobbik vezetői közben járták a vidéket, szították az elégedetlenséget a szebb élet lehetőségétől egyre jobban megfosztott munkanélküliekben, feketén dolgozókban és közmunkásokban. Nem a közszolgálati tévében kampányoltak, hanem a kocsmákban, rock koncerteken, és más közösségi rendezvényeken. A keményen dolgozó vagy dolgozni akaró emberek úgy érezték, hogy van, aki törődik velük, amíg a kormány teljesen eltávolodott tőlük, tagjai visszahúzódnak a saját villáikban, miután hosszasan ecsetelték, hogy Magyarország jobban teljesít. A baloldal ebből a nyilvánvaló ellentmondásból szinte semmit sem tudott profitálni, ám a Jobbik erősen megvetette a lábát a vidéki településeken.

Fotó: zuglo.jobbik.hu

3. Az Orbán-Simicska háború csak tovább mélyítette azt az űrt, amely már amúgy is ott tátongott a kilátástalanságukba belekeseredett emberek és a százmilliárdokkal dobálózó kormány között. Kirajzolódtak azok a körvonalak, melyek mentén megelevenedett a Fidesz és az állam finoman szólva sem transzparens viszonyrendszere. Óriási hiba volt kiengedni Simicska szellemét kiengedni a palackból, hiszen olyan önleleplező folyamatok indultak el, melyek tovább gerjesztették az emberek elégedetlenségét. Már nem csupán a Fidesz rongyrázása, de az elmúlt 25 év elvesztegetése is terítékre került, ami szintén a friss erő, a Jobbik malmára hajtotta a vizet. A szélsőséges pártnak már nem kellett direkt módon zsidóznia, cigányoznia, csak rámutatott a főbűnösökre a politikai jobb- és baloldalon, és megígérte, hogy minden hibát kiküszöböl azáltal, hogy a múlt embereit lesöpri a színről. Simicska és Orbán pedig abban a hitben birkózik tovább egymással, hogy a hatalom azé lesz, aki felülkerekedik. Tapolca bebizonyította, hogy ez tévedés, a nevető harmadik ezúttal is jobban jár.

4. A brókerbotrányok egy újabb lökést adtak a Fidesz hitelvesztésének, hiszen világossá tette, hogy a kisemberek szemében amúgy is ügyeskedőnek tűnő pénzemberek rendszerint összeborulnak a szintén népszerűségük mélypontján lévő politikusokkal, és amikor baj van, minden szereplő igyekszik szabadulni a másiktól, közben kimentik a vagyonukat, egérutat engednek a bűnösöknek, de a megtakarított pénzecskéjét elvesztő kisemberrel senki sem törődik. Az ellenzéki pártok megtették azt a szívességet, hogy az ügy kivizsgálását kezdeményező bizottságukból kirekesztették a Jobbikot, amivel hitelesítették a szélsőséges párt kommunikációját, amely szerint az elmúlt 15 év kormányai nyakig benne vannak a botrányban. A kormány és a demokratikus ellenzék ügyetlenkedése ismét a Jobbikot hozta nyerő helyzetbe.

5. És végül az utolsó, eddig szinte sehol sem említett botrány, amely a lehető legjobbkor jött a Jobbiknak: Az Országos Roma Önkormányzat körüli korrupciógyanús ügyek éppen a tapolcai választási kampányhajrájában kezdtek áradni a médiából. A Jobbiknak meg sem kellett szólalnia, nem kellett állást foglalnia, az ügy működött magától. Farkas Flórián és csapata azzal az irritáló rongyrázással, ahogy eltapsolták a romák integrációjára szánt százmilliókat sokkal többet segített Rig Lajos győzelmében, mintha egy álló napon keresztül cigányozott volna Vona Gábor Tapolcán. A cigány szervezeteknél már évtizedek óta olyan átláthatatlan a gazdálkodás, annyira egyértelmű a személyi összefonódás, hogy ezzel azt sugallják, képtelenek a saját házuk táján rendet tartani, úgyhogy a cigányság renoméján többet rontanak, mint a rasszista politikusok gyűlölködő nyilatkozatai. Az, hogy a kormány nem tud (vagy nem akar) rendet tenni a holdudvarához tartozó roma vezetők háza táján, hatalmas muníciót adott a Jobbiknak a tapolcai választáshoz.

A legszomorúbb azonban az, hogy ezek a botrányok mind a mai napig lezáratlanok, így tovább növelik a Jobbik politikai erejét, és valószínűleg újabb necces ügyek is jönnek a közeljövőben. Summa summarum: Ha a demokratikus jobb-és baloldal záros határidőn belül nem találja meg a lehető legnagyobb közös többszöröst, és ezután is egymás ellehetetlenítésével foglalkozik, hatalmas szívességet tesz a Jobbiknak. Előbb utóbb elitellenes, a rendszerváltás 25 évét a történelem szemétdombjára hajító politikai erők lépnek fel, melyek saját hivatkozási pontjaikat a demokratikus jogállam hibáiban fogják felmutatni. Ha nem lesz kiegyezés legalább a színfalak mögött a demokratikus ellenzéki pártok és a Fidesz között, a Jobbik tovább folytatja diadalmenetét akár 2018-ig is.