Szinte egyszerre jelent meg két látszólag nem összetartozó hír a napokban: A Habony Árpád érdekeltségébe tartozó cégek szakítottak legtöbbet a (az egyébként teljesen értelmetlen) Paks II beruházást népszerűsítő kampányból, illetve, hogy az Andy Vajna felségterületévé vált TV2-nél megkezdődtek a tisztogatások. Élénken él még az emlékezetünkben, amikor néhány hónapja a két cimbora egy azóta is felderítetlen eredetű furgonnal néhány másodperc alatt több közlekedési szabályt áthágva menekült a kamerák kereszttüzéből. Bírságról nem tudunk, de ma ők a mai magyar média meghatározó szereplői, ha úgy tetszik sajtóoligarchái.

Fotó: nol.hu

Ilyen ország nincs, és mégis van. Habony Árpádnál megkérdőjelezhetőbb figurája aligha van a Fidesz belső köreinek (pedig elég jelentős a konkurencia), az egykori kendóbajnok mégis úgy halad előre a média sűrűjén, mint kés a vajon. A divatosan öltözködő miniszterelnöki főtanácsadó balhéról balhéra hiteltelenebb a turkálókban vásároló magyar választópolgárok előtt, ugyanakkor egyre jobban beágyazódik a politika felsőbb köreibe. Azt persze nem vártuk, hogy Orbán Viktor a Gucci táskájával a kezében hagyja az árok szélén az Ibizán furcsa szipogások között bulizó emberét, de azért nem gondoltuk volna, hogy Árpád vezér ilyen sebességgel gyűjti be a jól megérdemelt állami támogatást a Paks II kampány segítségével.

Eleve mi értelme reklámozni egy beruházást, amelyről a kormány már döntött, orosz partnerével minden szerződést aláírt, és ha csak össze nem omlik Putyin birodalma, az atomerőmű megépül a Duna partján? Persze tudjuk, itt nem az oktondi nép felvilágosítása volt az elsődleges cél, hanem a Rogán Antal új propagandaminisztériuma által kiosztott hirdetési pénzek segítségével meg lehetett támogatni olyan kormányhoz közel álló vállalkozásokat, médiacégeket, melyek a piacról nem tudnának elegendő apanázshoz jutni.

Fotó: index.hu

A Habony Árpád érdekeltségébe tartozó három média (Lokál, lokál.hu és 888.hu) finoman szólva is médiasúlyánál jóval nagyobb arányban részesült a Magyar Villamos Művek Zrt. által kiosztott közel 300 millió forintból. A három Habony-média összesen 127 milliót költhetett arra, hogy meggyőzze az amúgy is döntő hányadban kormánypárti olvasóit arról, hogy van értelme a gigaberuházásnak. A nem túl acélos olvasottsági mutatókkal rendelkező kormánypárti orgánumok ugyanakkor hirdetés nélkül is szajkózhatták volna kenyéradó gazdáik szólamait arról, hogy nem kell félni sem az atomenergiától, sem az orosz medvétől, amely néhány éve még a magyar szabadság legfőbb eltiprója volt, ma már azonban a Brüsszel ellen vívott szabadságharcunk legfőbb támogatója.

Az állami MVM Zrt. nagylelkű adományából persze leesett másoknak is pármillió forint, de a Habony-médiák túlreprezentáltsága igencsak szembetűnő a külső szemlélő számára. Már szinte fel sem háborodunk, ha a kormánykegyeltek ilyen szemérmetlen megtámogatását tapasztaljuk. Az Orbán-rendszer egyik legveszélyesebb tulajdonsága, hogy belekényszerít bennünket a saját feudális világába, és egy idő után már azon lepődünk meg, ha nem a saját embereit tömi pénzzel. Persze erre a nagy rácsodálkozásra még várnunk kell.

Ahogy nem múlik Orbán Viktor Habony Árpád iránti csodálata, úgy nem hagyja veszni az Andy Vajnával ápolt évtizedes barátságát sem a miniszterelnök. Ennek most azzal adott nyomatékot, hogy rá bízta a TV2 kereskedelmi televízió tulajdonjogának megszerzését, amihez nagylelkű kölcsönnel is hozzájárult az állami Eximbankon keresztül. Vajna ma már nem csak filmügyi biztos, kaszinókirály, de drága szivart pöfékelő amerikai kapitalista, aki hazalátogatott a szegény kis óhazába, hogy nyélbe üthesse azokat a bizniszeket, melyeket egy magyar viszonyok között szocializálódott vállalkozó képtelen lenne gátlástalanul végigvinni.

Igen, Vajnát és Habonyt elsősorban az rokonítja, hogy nem igazán tartja vissza őket senki és semmi attól, hogy a kormány támogatásával a saját bizniszüket egyengessék. Abban is passzolnak egymáshoz, hogy kedvelik a luxust, és az sem zavarja őket, ha fényűző életmódjukat dokumentálják. Persze az a rongyrázás, amit Habony Árpád követ el némileg irritálóbb a bérből és fizetésből élni próbáló, keményen dolgozó magyar emberek számára, mert Vajna legalább sikeres amerikai producerként él a köztudatban, így az első millióját valószínűleg nem a kormány jóindulatának köszönheti. Habony azonban továbbra is a láthatatlan ember, hiszen Orbán Viktor szerint ilyen nevű ember nem kap fizetést egyetlen állami intézménytől sem.

Vajna némi malőrt követően most már úgy érzi, hogy megnyerte a Simicska Lajossal a kereskedelmi csatornáért vívott háborúját, és most már olyanná alakíthatja a TV2 arculatát, amilyennek ő, illetve főnöke, Orbán Viktor képzeli. Pénz biztos lesz rogyásig az átalakításra, hiszen a kormány mindig kreatív volt a bújtatott, sőt olykor nem is annyira titkolt támogatások juttatásakor. Kérdés azonban, hogy a kereskedelmi televíziózás világába hogyan lehet becsempészni a kormánypropagandát úgy, hogy a politika világától ódzkodó törzsközönség ne meneküljön át egy másik kereskedelmi csatornára.

      Fotó: magyarnarancs.hu

Andy Vajna mindenesetre megkezdte a tisztogatást, hiszen pénteken öt vezető beosztású kereskedelmi jellegű munkát végző munkatárstól vált meg, majd jöttek a műsorkészítők, akik közül állítólag tíz ember kirúgását tervezik. Kérdés az is, hogy meddig lehet kereskedelmi televíziónak nevezni egy olyan csatornát, amely komoly állami szponzorációval igyekszik megszilárdítani helyzetét a hirdetési piacon? A szakmai mélyrepülésben lévő közszolgálati televízióról legalább nem próbálják elhitetni, hogy képes lenne megállni a saját lábán, a TV2-ről viszont kénytelenek lesznek fenntartani ezt a képzetet.

Nagyon speciális nálunk az állam és a magánszféra kapcsolata, hiszen épp Simicska médiabirodalma bizonyítja a legékesebben, hogy a papíron magánkézben lévő, piaci versenyre kelő orgánumok tulajdonképpen kormányzati propaganda célokat szolgálnak, és ehhez meg is kapják a megfelelő anyagi támogatást az adófizetők pénzéből. Nem csoda, hogy a nyugati kultúrákban nem igazán értik, miért törnek a felszínre Oroszországtól kezdve Ukrajnán és Románián át Magyarországig oligarchák, akik a szó nyugatos értelmében nem üzletemberek, de nem is állami alkalmazottak. Habony Árpád és Vajna ennek az oligarchikus rendszernek a kinövései, és ha tetszik, ha nem, ha van fizetésük, ha nem, ha vannak ilyen nevű emberek, ha nem, ők oligarchák. Ahogy egy bölcs dakota mondta: „Hiába fested át a lovad fehérre, ha elkezd vágtázni, és izzadni kezd, mindenki látni fogja, hogy az állat eredetileg fekete volt.”