Fideszes források szerint Rogán Antal új minisztériumának egyik fő feladata lesz, hogy állandósítsa azt a felfokozott hangulatot, amit normális országokban csak a kampányidőszakban erőltetnek a választópolgárokra. Úgy tűnik, Orbán Viktor abban hisz, hogy így el tudja kerülni azt a fiaskót, amelyet egy évvel ezelőtt, közvetlenül a megnyert önkormányzati választások után volt kénytelen elszenvedni. Akkor ugyanis a kampányhisztéria elültével pártja fokozatosan vesztett a népszerűségéből.
Fotó: publice.hu
A magyar miniszterelnök többször bizonyította már, hogy igen jól ismeri a nemzetközi munkásmozgalom történetét. Pontosan tudja, hogy a megnyert (fülke)forradalom után nem szabad hátradőlni, a külső és belső ellenségek ellen soha nem szabad szüneteltetni a propagandaháborút, és ha fokozódik a nemzetközi helyzet, keményen oda kell sózni az ellenfeleknek, legyenek azok egykori párttársak, volt miniszterelnök, esetleg volt kollégiumi szobatárs. A tavalyi három választásra alaposan felszívta magát a kormánypárt, nem kímélt sem pénzt, sem energiát, sem rezsicsökkentést ahhoz, hogy kihozza a lehető legtöbbet az országgyűlési, az uniós, valamint a helyhatósági választásokból.
Mivel Orbán ellenfelei gyengék és megosztottak voltak, ő viszont ravasz és kíméletlen, a permanens kampány eredményt hozott. Más kérdés, hogy a választópolgárok fásultak, kiábrándultak lettek attól az adok-kapoktól, ami 2014-ben jellemezte a politikai közéletet. Sokan, sokféle módon magyarázták a Fidesz tavaly őszi mélyrepülését, ám arra kevesen figyelmeztettek, hogy a felfokozott kampányhangulat törvényszerűen üresíti ki a közbeszédet, így az amúgy is szkeptikus többség még inkább elfordul a politikától, mint a választások előtt.
Fotó: 24.hu
Orbán azonban hisz a permanens forradalom lenini eszméjében, és úgy gondolja, hogy nagy hiba volt hátradőlni egy pillanatra is a három győztes választás után. A fülkeforradalmi lelkesedés alábbhagyott, az emberek gyorsan rájöttek, hogy hangzatos kampányszlogenek teljesen üresek és értelmüket vesztették a győztesek kihirdetése után, ezért vagy átvándoroltak az ellenzékhez, vagy eltávolodtak a politikától, vagy fenntartásokkal ugyan, de megmaradtak kormánypárti szavazónak. Egy ilyen közönyös, már-már apátiába süllyed társadalom kiszámíthatatlan reakciókkal borzolja a hatalmon lévők idegeit. Ennek legékesebb példája a netadó elleni erőteljes tiltakozás, majd a diákok tüntetései az önkényes kormányzati intézkedések miatt.
A helyzetet csak súlyosbította, hogy a kormányzati kommunikáció magánkézben lévő ékkövei (Hír TV, Lánchíd Rádió, Magyar Nemzet) a tulajdonos Simicska Lajos lázadása miatt eltávolodtak a hatalomtól, finom kritikával bizonytalanították el az orbáni adminisztráció mellett kitartó kormánypárti szavazókat. Nem segítettek tisztára mosni a korrupció gyanújába keveredett kormánypárti politikusokat és oligarchákat, ugyanakkor egyre nagyobb teret adott ellenzéki véleményeknek is.A kormány erre csak nyilvánvaló csúsztatásokkal értelmetlen plakátkampányokkal és nemzeti konzultációval tudott válaszolni.
Orbán Viktor tudta, hogy két dolog mentheti meg a bukástól: Egyrészt egy új médiabirodalmat kell felépítenie, másrészt újra neki kell tematizálnia a közbeszédet. A kormányhű média felépítését azonnal megkezdte a Habony-Vajna tandem, ugyanakkor a migránskérdés szinte besétált a kormányfő legszebb álmaiba. Ennél tökéletesebben nem is lehetett volna elterelni az emberek gondolatait a korrupcióról, a romló közállapotokról és a a kormány működési zavarairól. De erről már sokat írtunk…
Fotó: nemzeti.net
A legfőbb kérdés most az, hogy valóban segít-e majd a Fidesznek az, ha Rogán Antal és csapata a reá bízott hatalmas állami reklámpénzek segítségével állandósítja a kampányüzemmódot? A magyar társadalom mentális állapotát most nehéz megítélni, mert a menekülthisztéria subája alatt most még igen intenzíven feszülnek egymásnak az indulatok. Lényegében árnyékbokszolás folyik, hiszen a menekültkérdés elsősorban a befogadó országok problémája, nálunk viszont olyan kitartóan rágják a gittet a bevándorlók ellen felheccelt kormánypárti szavazók, mintha olyan súlyos problémával kéne szembenéznünk, mint Németországnak. Ha tisztulni kezd a kép, lassan elpárolog a harag és a félelem a lelkekből, azt vesszük majd észre, hogy teljes harci díszben ott áll velünk szemben Rogán Antal és csapata, és újabb csatába hív bennünket újabb kitalált vagy valós ellenségek ellen. Csak rajtunk múlik, hogy mit válaszolunk erre. Azt mondjuk majd, hogy kösz, ennyi elég volt a küzdelemből, most már építkezzünk, vagy egy dakota közmondás szellemében azt valljuk: „Amíg harcolunk az ellenséggel, a csatzaj legalább elnyomja a gyomrunk korgását.”
