A vezető beosztással nemcsak hatalom, pénz és csillogás is jár, hanem felelősség, munka és olykor önkritika is. A Fidesz politikusai látványosan lecsaptak a magyar sport legfontosabb pozícióira, ám átütő siker nem igazán követte a sportélet átpolitizálását. Most éppen Kocsis Máté került nagy bajba azután, hogy sem a férfi, sem női kézilabdacsapatunk nem jutott ki az olimpiára.
Fotó:MTI
Nagy kérdés, hogy a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke vállalja-e a felelősséget azért, mert soha nem látott kudarc érte csapatainkat az olimpiai kvalifikáció szempontjából létfontosságú kontinenstornákon. A nők is betliztek, de 11. helyüket úgy szerezték, hogy lényegében egy kulcsfontosságú mérkőzésüket bukták el egyetlen góllal. a lengyelekkel szemben. A férfiak kudarca ennél sokkal kínosabb. Az EB első mérkőzését megnyerték ugyan Montenegróval szemben, ám utána csak vereségek következtek, (köztük három igen megalázó különbségű), és pont nélkül búcsúztak a viadaltól.
Kocsis még egy éve sem vezeti a szövetséget, az elnökségért folytatott küzdelemben a komoly szakmai múlttal rendelkező, egykori kiváló játékost, Farkas Ágnest győzte le. Bár kevesen vehettünk részt eddig ilyen jellegű választáson, de a sport világában viszonylag egyszerű a képlet, ha egy induló a szakmából jön, és ellenfele a politika világából.
Erre jó példa volt például Hegedűs Csabának egy kiváló szakemberhez méltatlan vesszőfutása Németh Szilárd csepeli rezsibiztossal szemben. Lehet ugyanis bármilyen hiteles és sikeres egy jelölt, ha a tagságot azzal etetik, hogy csak a politikai kapcsolatok révén juthat pénzhez a sportág, megválasztanak egy vakot a sportlövők élére, vagy egy sántát az atléták szövetsége vezetésére, ha az illető történetesen befolyásos fideszes politikusnak vallja magát.
Kocsis és a kézilabdások esete mutatja a legjobban, hogy a pénz fontos, ám nem elegendő a sikerhez. Nyilván megnyíltak a források a férfi és a női szakág számára is, miután Kocsis legyőzte Farkast, ám meglehetősen szerencsétlen volt a szakmai stábok kiválasztása a válogatottaknál, ami már közvetlenül az elnök felelőssége. Nem mintha Dujsebajev vagy Németh András nem lennének jó szakemberek, de tény, hogy igazán fontos tornán csődöt mondtak, így ha Németh után az orosz edző is távozik, a logikus az lenne, ha Kocsis is venné a cókmókját.
Fotó: origo.hu
Magyarország azonban egy következmények nélküli ország, ahogy ezt egy korábbi ellenzéki politikus (történetesen Orbán Viktor) mondta. A magyar kézilabda látványos összeomlása nem feltétlenül temeti maga alá a sportág legfőbb vezetőjét, mert nála nem azok a mutatók meghatározóak, mint a sportolóknál és edzőiknél. Őt támogatja a politika, számára nem az eredmények jelentik a teljesítmény fokmérőjét.
Kocsis nem is ajánlotta fel a lemondását, pedig ilyen esetben ez igazán gáláns, elvárható, sőt sportszerű lenne. Kocsis szerint akkor fog azonnal távozni, ha az őt elnökké választó szakma is megvonja tőle a bizalmat. A szakma viszont ki van szolgáltatva a politikának, így ha látványosan megbuktatják a kormánypárt egyik legismertebb emberét, akkor azt kockáztatják, hogy a kormány elzárja a pénzcsapokat. Kocsis gesztusa ezért nem túl őszinte, hiszen jól tudja, hogy az elnökség nem követ el rituális öngyilkosságot azzal, ha nyilvánosan megszégyenít egy kormánypárti politikust.
Persze, ne rohanjunk előre, kedden minden eldől, és még az is lehet, hogy a szakma váratlant húz, és menesztik Kocsist. Az más kérdés, hogy ebben az esetben is jó esély van arra, hogy az utód szintén egy, a Fidesz köreiből kikerülő politikus lesz. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Mindannyian a törzsfőnök köpenyegéből bújtunk elő.”
