A jelenlegi magyar kormány mindig ügyesen használta ki azt az emberi tulajdonságot, hogy minél kevésbé ismerünk valamit, annál jobban félünk tőle. Ennek legékesebb bizonyítéka a menekültválság volt, amikor messziről jött emberek ismeretlen kultúrával és vallással kopogtattak a határainkon, hogy engedjük tovább őket. A kormány kampányt indított a menekültek ellen, az eredmény pedig az lett, hogy a Fidesz visszaszerezte korábban elvesztett népszerűségét. Most azonban úgy tűnik, a saját csapdájába esik a kormányzópárt, mert a pedagógusok problémáját rajtuk kívül szinte mindenki ismeri és megérti.

Fotó: nol.hu

Ahogy közeledik a pedagógusok hétvégi demonstrációja, annál hevesebben támadja őket a kormány. Lázár János már korábban bedobta az ősi trükköt, hogy a tanárok ellen hangolja a társadalmat, azt állította ugyanis, hogy a demonstrálni készülő pedagógusok beviszik a politikát az iskolák falai közé. Orbán Viktor már arra célozgatott, hogy az ellenzék, illetve külföldi ügynökök tüzelik a háttérből a tanárokat. Ezek a kirohanások csupán arra jók, hogy lemérjük: a kormány tényleg berezelt attól, hogy felrobban az az időzített bomba, melyet ő maga élesített annak idején a KLIK nevű agyaglábakon imbolygó gólem létrehozásával.

Hogy mitől olyan félelmetes néhány ezer tanár és az őket támogató néhány tízezres tömeg? A tanárok ugyanis soha nem számítottak ellenséges csoportnak a kormány szemében. Némán tűrték, amint fenekestől felforgatták az életüket az oktatás totális átszervezésével, növelték az óraszámukat, újabb felügyeleti szervet ültettek a nyakukba, bizottság előtt kellett bizonyítaniuk, hogy értenek valamicskét a szakmájukhoz még akkor is, ha már 30-40 év pedagógiai múlt állt a hátuk mögött.

A tanárok ugyanakkor érdemben nem sztrájkolhatnak, értelme sincs, hiszen a tananyagot akkor is meg kell tanítani a nebulóknak, ha néhány napot elvettek a tanítási időből. A tanárok azzal, hogy nem mutattak szervezett ellenállást a kormány központi törekvései ellen, elhitették magukról, hogy lényegében bármit és bármikor le lehet nyomni a torkukon. A meglepetés ereje pont ebben a tényben lakozik. A kormány ugyanis elaltatta önmagát, és azt hitte, hogy a fizetésemeléssel gyakorlatilag kilóra megvette a pedagógusokat, és ha még ennek ellenére is háborognának, majd összehívnak egy kerekasztal-megbeszélést, melyen mindenki ott lesz, csak a szakma valódi képviselői hiányoznak majd.

A kormány nem véletlenül próbálja a pedagógusokat vegzálni ebben a helyzetben, hiszen a döntéshozók is jól tudják, hogy itt nem az oktató-nevelő munkát végző, kizsigerelt, és elkeseredett tízezrekről van szó. Sokkal fontosabb számukra, hogy az oktatási intézményekben tanuló diákok és szülők ne azonosuljanak a pedagógusok törekvéseivel. Ha ugyanis a témában igencsak érdekelt gyerekek és szülők is támogatják a tanárok követelései, akkor már több százezres tömeggel állnak szemben.

Az „Oszd meg és uralkodj!” ősi elvét eddig mintaszerűen alkalmazó Orbán-kormány ezért most igyekszik leválasztani a tanárokról a gyerekek és a szülők csoportjait. Főként a gimnazista korban lévő diákok nagyon érzékenyek a társadalmi ügyek alakulására, főleg, ha közvetlenül érintettek, amit először az internetadó elleni tömeges fellépésnél érezhetett a saját bőrén az Orbán-adminisztráció.

A szülőket elsősorban úgy lehet pacifikálni, ha azzal riogatják őket, hogy politikai akcióba akarják belerángatni őket. A most háborgó szülők között ugyanis nyilván sokan a Fideszre adták a voksukat 2014-ben, és ha még számít nekik a hűség a párthoz, akkor visszahőkölnek annak hallatán, hogy az ellenzék kíván tőkét kovácsolni az iskolák sanyarú helyzetéből.

Fotó: eduline.hu

Az jól látszik, hogy a kormány már nem veszi félvállról a Miskolcról induló tiltakozást, hiszen feláldozta Czunyiné Bertalan Juditot is a pedagógusok megbékítése érdekében. Az oktatásügy új vezetője továbbra is államtitkári szinten képviseli a szakmát, ami épp olyan nagy probléma az oktatás esetében, mint az egészségügyben. Az államtitkársági szintre fokozott területek gazdái ugyanis nem képesek olyan tekintéllyel fellépni az ügyeikben, mintha lenne saját minisztériumuk. Hiába egyezkednek például Palkovics Lászlóval, fölötte még ott van Balog Zoltán emberminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök, akik egyetlen tollvonással érvényteleníthetnek minden megállapodást, amit az államtitkár tető alá hozott a szakma valódi képviselőivel.

Nagy kérdés, hogy a február 13-i országos pedagógusdemonstráció mekkora tömegeket tud megmozgatni, hiszen egy átlagos létszámú tömeg, amely sablonos, unalmas beszédeket hallgat végig, aligha ejti kétségbe az Orbán-kormányt. Amennyiben azonban bebizonyítják a tanárok, hogy kitartanak a követeléseik mellett, akkor a kormánynak lépnie kell, mert újabb praktikákkal már nem tudja elszabotálni a változásokat. Ahogy egy dakota közmondás tartja: ”Ha egy almát akarsz eltalálni a barátod fején, akkor ne játéknyilat használj, mert a szemét lövöd ki.”