Gyakran vádolják a jelenlegi magyar politikai ellenzéket azzal, hogy minden önmagáért és közös érdekeinkért kiálló egyénre ráakaszkodik, attól függetlenül, hogy az illető szimpatizál-e az adott párt(ok) nézeteivel. Említhetnénk Sándor Máriát, a fekete ruhás ápolónőt, Horváth András egykori adóellenőrt, vagy legújabban Hosszú Katinkát, az úszószövetség ellen lázadó világklasszist. A korábbi példák azt mutatják, hogy a bátor fellépések sokat veszítenek az erejükből, ha a politika rámászik az ügyükre, ugyanakkor számtalan olyan téma van, melyek mellett az ellenzék szó nélkül megy el. Íme, egy kis ízelítő ezekből!

Fotó: veszport.hu

1. Az egészségügy tarthatatlan helyzete. Ez a téma persze olyan nyilvánvaló és annyira akut, hogy egyetlen ellenzéki párt sem hagyhatja ki a kommunikációs arzenáljából, ám ez egy olyan mindenkit érintő probléma, mellyel kapcsolatban nem elég sajtótájékoztatókat tartani, közleményeket kiadni, hanem a legszélesebb tömegekkel kell megértetni, hogy politikai szimpátiától függetlenül ebben a kérdésben lépni kell. Ha a kormány nem fogja fel, hogy nem pusztán a politikai marketing egyik terepe a betegellátás, hanem mindannyiunk jövőjének kulcskérdése, akkor az ellenzéknek kell megértetnie a társadalommal, hogy az Orbán-kormány rendkívül felelőtlen ebben a kérdésben. Ha a most kialakult helyzetre az a válasza a mostani politikai vezetésnek, hogy az egyetemek mintájára a kórházak élére is kancellárokat neveznek ki, akkor nem csak a betegek, az orvosok, egészségügyi dolgozók, de a saját jövőjével is játszik. Olyan húsbavágó kérdés az egészségügy helyzete, hogy magára valamit is adó politikai erő kiemelten kezeli ezt a kérdést, legyen az kormányon vagy ellenzékben.

Fotó:index.hu

2. Az oktatás ellehetetlenülése. Annak ellenére, hogy a pedagógusok tűrőképessége valószínűleg jóval magasabb a más szakmákban tapasztaltaknál, most már annyi jelzést juttattak el az illetékesekhez arról, hogy a reformnak nevezett káosz milyen helyrehozhatatlan károkat okozott az általános-, a középiskolai képzésben, valamint a felsőoktatásban, hogy ezzel a helyzettel illene kezdenie valamit a kormánynak, de az ellenzéknek is. Amennyiben a kormány csak szükséges rossznak tartja az általános- és középszintű oktatás fenntartását, ha számára csak az fontos, hogy a saját embereit nevezhesse ki igazgatónak, ha nyűg a költségvetésnek a felsőoktatás finanszírozása, és a kancellárokon keresztül kézi vezérlést igyekszik megvalósítani az egyetemek esetében, akkor az ellenzéknek kell a sarkára állnia. Magyarországon most azért nem veszik komolyan az ellenzéki pártokat, mert nem viselkednek úgy, mintha kormányon lennének. Példát szolgáltat ehhez a Fidesz nyolcéves ellenzéki szereplése, amikor lényegében ellenkormányként léptek fel minden fontos kérdésben azt a látszatot keltve, hogy bármelyik pillanatban át tudnák venni az ország irányítását. Ma azért nem tudja ezt az érzetet kelteni az ellenzék, mert több (kisebb) pártból áll, nem képes minden szakterületre olyan karakteres politikust küldeni, akit akár miniszterként is el tudna képzelni a választó. Ha az oktatás ügyét egy profi ellenzéki kommunikációs csapat vinné élén egy hiteles, jó kiállású politikussal az élen, akkor sokat segítenének a pedagógusok, diákok érdekein, és persze lendíthetnének a saját ügyükön is. 

Fotó:divany.hu

3. Munka és életlehetőségek Magyarországon. A kormány jól tudja, hogy ez az egyik legtámadhatóbb pontja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, ezért öl rengeteg pénzt, energiát és persze propagandát ebbe az ügybe. A közmunka hasztalansága, sőt káros voltát viszonylag egyszerű lenne elmagyaráznia a magyar ellenzéknek, ám ennél is könnyebb dolga lenne annak a következményeit ecsetelni, hogy az ország fiataljai (és már a középkorúak is szép számmal) tömegesen hagyják el az országot jobb életlehetőségek reményében. A kivándorlás sokkal hálásabb téma egy ellenzékben lévő párt számára, mint a bevándorlás, hiszen Magyarország nem az a terep, ahol ész érvekkel meg lehetne győzni a bevándorlók ellen felheccelt tömegeket, hogy sok orvost, mérnököt, és más szakképzett munkaerőt hajtottunk át az országon úgy, hogy meg sem kérdeztük tőlük, volna-e kedvük esetleg a nálunk hiányszakmának számító területeken dolgozni. Mivel ez egy veszett ügy volt az ellenzék számára, legalább arra a kontrasztra rávilágíthatnának, hogy a magyar munkavállalók klasszikus megélhetési bevándorlók Nyugat-Európában, amin az sem változtat különösképpen, hogy az EU-n belüli szabad munkaerő áramlás az unió egyik alapelve. Magyarország legfőbb bajaira csak ráerősít az elvándorlás, amit már a kormány azzal sem tudna kompenzálni, ha szülőszobává alakítaná a fél országot, vagy az orvosokat a hazai kórházak bejáratához láncolná. Kétségtelen, hogy nehéz olyan kormány ellen küzdeni, amelyik feladja a hosszú távú célokat a rövid távú politikai haszonszerzés érdekében, de nem lehet ölbe tett kézzel nézni, ahogy felszámolja önmagát az Orbán-rendszer, mert a romjai bennünket is maga alá temetnek majd.

             Kép: morgasjoga.blog.hu

4. A korrupció visszaszorítása. Igazi ellenzéki klasszikus a korrupció elleni harc, ám Magyarországon ez nem pusztán a politikai haszonszerzés eszköze, hanem annak megakadályozása, hogy egy kormányváltás esetén maradjon még valami abból, ami fölött az állam rendelkezik. Az Orbán-rezsim egyik alapja ugyanis az a nagyszabású átverés, hogy az államosítás népszerű jelszavát kihasználva az államot közvetítőként használva lényegében mindent a saját érdekcsoportjainknak játszanak ki a kormánypárt A végső cél nem a visszaállamosítás, vagy a köz vagyonának gyarapítása, hanem egy új nemzeti oligarchia kialakítása, aminek főbb állomásai jól ismertek: trafikmutyi, földmutyi, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Garancsi István, Andy Vajna és persze még sok más Fidesz-közeli oligarcha vagyonának rapid felduzzasztása. Ezek az üzleti körök kisgömböcként magukba zárják mindazt a vagyont, melyet közösen birtokoltunk még 5-10 évvel ezelőtt. A Fidesz ugyanakkor éles multi-ellenes retorikájával azt a cselt is meghúzza, hogy népszerű intézkedésekkel kiszorítja saját kegyeltjei konkurenciáit a hazai piacról (lásd: CBA, bankfelvásárlások, TV2 megszerzése), így nem pusztán állami vagyont juttat belső köreihez, hanem azt is, amit itt hagynak nekik a távozó külföldi cégek. Ennek a módszernek a legnagyobb próbatétele lesz a nagy energiaszolgáltatók kiszorítása a piacról, majd később az állami vagyon átjátszása olyan oligarcháknak, akik belevágnak ebbe a hatalmas vállalkozásba. A korrupció elleni harc nemzeti érdek, mindannyiunk közös ügye, hiszen a politika olyan mélyen beleásta magát az osztozkodás belső bugyraiba, hogy fogalmunk sincs, kik, miből, milyen mértékben gazdagodtak meg az utóbbi években. A legjobb példa erre Simicska Lajos kiebrudalása az állami érdekeltségű üzletekből, de az, hogy továbbra is finanszírozni tudja vállalkozásait (főleg hatalmas médiabirodalmát) azt mutatja, hogy irdatlan összegek vándorolnak ide-oda, és mi csak nézünk, mint Lázár Jani a moziban. Az ellenzék persze próbálja elmagyarázni a választóknak, hogy lényegében szabad rablás zajlik, de szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a magyar társadalom ingerküszöbe olyan magasra szökött, hogy már az sem irritálná különösebben, ha a miniszterelnök falujában márványból lenne minden kerítés, és aranyrudakat osztanának a felcsútiaknak Orbán Viktor születésnapja alkalmából. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha a törzsfőnök már minden rokonának adományozott egy sátrat, lovat és puskát, elkezdhetsz reménykedni, hogy talán te is kapsz valamit, de ne feledd, rokonból annyi van, mint égen a csillag.” 

Frédi és Béni