Lánczi András hisz a szómágiában, legalábbis nincs más magyarázata annak, hogy szinte naponta igyekszik megmagyarázni, a korrupció tulajdonképpen nem is rossz dolog, ha jó ügyet szolgál, végtére is egy politikai termék. Hiába próbálja azonban misztikus fénytörésbe helyezni azt, ami a Magyar Nemzeti Bank alapítványainál történik, a lényeg mégis csak az, hogy a közpénz nem tudja elveszíteni közpénz jellegét, bárhogy is csűrjük-csavarjuk a szavakat.

  Fotó: sqlserver.co.il

Reménytelen szemantikai küzdelembe bocsátkozott néhány napja Lánczi András, Corvinus új rektora és a Századvég Alapítvány elnöke. Szinte naponta értelmezte újra ugyanis a korrupció fogalmát, és ehhez felhasználta a kormányt tökéletesen kiszolgáló állami televíziót és Magyar Időket épp úgy, mint a hatalommal kritikus HVG-t, és legújabban a Figyelőt. Nem részleteznénk ezeket a nyilatkozatokat, csak összefoglaljuk Lánczi mondandójának esszenciáját, mely így szól: Ami kívülről korrupciónak látszik, az belülről a Fidesz politikájának lényege. Lánczi szerint ugyanis a Fidesz csak klientúrát épít, egy nemzeti vagyonos réteget, a gonosz ellenzék pedig ezt a nemes célt nevezi korrupciónak.

A Figyelőnek nyilatkozva még ezen is túlmegy: „A Magyar Nemzeti Bank tevékenysége politikai koncepcióba illeszkedik, nem az immoralitás világába." Ezt hívják úgy a magyar köznyelvben, hogy adtak a kakinak egy pofont. Kétségtelen, Lánczi nem nyelvész és nem filozófus, irodalmárnak pedig végképp nem neveznénk, de ahogy szeretné különválasztja az etika világát a kormány univerzumától, elég gyenge próbálkozás még egy politikai elemzőtől is. Lényegében azt állítja, hogy ha valami egy politikai koncepcióba illeszkedik, az felülemelkedik minden morális normán. Ha így van, akkor a nagy népirtások (melyek méltán nevezhetők politikai koncepciónak) nem vonnak maguk után semmiféle etikai aggályt. Ha politikai foglyokat kínoznak meg, az is igazolható egy politikai koncepció céljaival.Persze nem állítjuk, hogy Lánczi ilyesmire vetemedne, de szavai logikájából ez a koncepció olvasható ki.

Fotó: nol.hu

Lánczi szerint a haveroknak és rokonoknak juttatott közpénz lényegében fontosabb célt szolgál, mint a nagyobb közösség érdeke, így a magyar állampolgárok igazságérzete teljesen másodlagos szempont olyankor, amikor nemzeti oligarchiát építünk. Ha valaki erre az ideológiára szavazott 2010-ben és 2014-ben, nyújtsa fel a kezét! Lánczi kétségbeesett igyekezete, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant annyira önleleplező, hogy már szánalmasnak tűnik minden mondata. Ilyen ember ad tanácsokat a miniszterelnöknek, és dolgoz ki koncepciókat, kommunikációs stratégiákat a kormány számára.

                Fotó: 24.hu

Lánczi nem üzen mást ezekkel a nevetséges magyarázatokkal a magyar társadalomnak, minthogy mélységesen lenézi a bérből és közmunkából élők tömegeit. Már arra sem veszi a fáradtságot, hogy tagadja a korrupció létét, inkább próbálja a jelentését és funkcióját kiforgatni. Mintha a korrupció bármilyen fajtája szolgálhatna nemes, a nép által követendő és támogatandó célt. Mintha lenne bármilyen indok arra, hogy valaki az unokatestvéreinek juttat javakat a közösből? Ez a szemlélet az, ami igazán felháborító Lánczi nyilatkozataiban. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki a sátor elé kakil, az a sátor elé kakil, legyen bármilyen szép is a szarkupac formája.”