Megdöbbentő hír jelent meg a sajtóban arról, hogy a Fidesz közleményben védte meg Soros Györgyöt, akit méltatlan támadások értek a magyar kormány részéről. Mielőtt valaki végleg elvesztené a fonalat a kormány kommunikációs labirintusában, mindenkit megnyugtatunk, a hír 1992. szeptember 28-án látott napvilágot. Nem csoda, ha az akkor még liberálisnak számító párt védelmébe vette az amerikai milliárdost, hiszen vezetői közül többen (maga Orbán Viktor is) neki köszönhették az ösztöndíjaikat, külföldi tanulmányútjaikat. No, azért nem ez az egyetlen hír, amely megdöbbenést kelt bennünk, ha belelapozunk a korabeli sajtóba. Lássunk hármat ezek közül!

   Fotó: nol.hu

Vegyük először a Magyar Narancs 1994. február 17-i számát. Egy rövidhír így szól a hetilapban: „Fidesz-SZDSZ gazdasági egyeztetés A bankrendszer és a privatizáció helyzete után ezúttal az államháztartás és a költségvetés kérdéseiről tartottak újabb egyeztető tárgyalásokat a két liberális párt szakértői. Bauer Tamás (SZDSZ) és Urbán László (Fidesz) a megbeszélések után egyaránt úgy vélte: a megvitatott kérdésekről „nagyon hasonló” a két párt álláspontja. Hasonló véleményen voltak a szociális juttatások tekintetében is, hiszen mindkét párt úgy látja: célzottabb felhasználásra van szükség, tehát csak a valóban rászorultak juthassanak támogatáshoz. Bauer szerint az SZDSZ és a Fidesz is úgy véli: nem indokolt a szociális kiadások csökkentése.” Hát nem cuki? 

1994. július 14-én szintén ebben a lapban a következő rövidhírt olvashatjuk: „Fidesz: ismét Orbán A várakozásoknak megfelelően majdnem kétharmados többséggel a küldöttek ismét Orbán Viktort választották meg a Fidesz elnökévé a párt VI. budapesti kongresszusán. Ellenjelöltje, Wachsler Tamás élesen bírálta a párt eddigi vezetését, „arrogáns klikknek” nevezte a Fidesz-vezérkart…Orbán Viktor elismerte a vezetés több hibáját, de nem lát okot az eddigi irány felülvizsgálatára.” Csak néhány apró megjegyzés a hírhez: Wachsler Tamás nyilván felülvizsgálta azóta nézeteit, hiszen nemrég a Kossuth tér megújításáért volt felelős, mint a Steindl Imre Program vezetője, ami igencsak bizalmi megbízatásnak számít az Orbán-érában. Az „arrogáns klikknek” pedig különös pikantériát ad Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) körüli huzavona. No, és az milyen duma, hogy Orbán Viktor elismerte a vezetés hibáit? Ma már csak a mesében létezik ilyesmi.

Fotó: iho.hu

És akkor desszertként jöjjön egy újabb úr az űrből, szintén a Magyar Narancs tolmácsolásában: 1994. február 3-án a hetilap ezt írja: „Orbán: privatizált csatornákat! A Fidesz elnöke az új kormánynak privatizálnia kellene a Magyar Rádió legalább két, a Magyar Televízió legalább egy csatornáját. Orbán Viktor közölte: csak kereskedelmi típusú adók beindításával kerülhető el, hogy az elektronikus médiumok dolgozóinak kenyérharca politikai kérdéssé váljon. Göncz Árpáddal való találkozásán egyébként Orbán azt javasolta, - a legnagyobb részvétel biztosítása érdekében – legyenek szerdai napon a májusi választások, de a fiatal demokraták a vasárnapot is elfogadhatónak tartják.” Mondaná csak most, hogy privatizálni szeretné a Kossuth Rádiót, vagy a Duna Televíziót! Habony Árpi és Andy Vajna egyből ugrana, és állami hitelből egyből vinnék is. És hogy az elektronikus média dolgozói kenyérharcot folytatnak? Á, már nincs az a kenyér, amelyért harcolnának a közszolgálati médiák dolgozói. És hogy legyenek szerdán a választások? Körülbelül olyan megfontolt javaslat, mint a boltok vasárnapi zárva tartása. Ahogy egy dakota bölcsesség mondja: „Az a jó az indián létben, hogy nincs se tévé, se rádió, se diktafon, úgyhogy a préri szele minden meggondolatlan mondatodat elfújja a semmibe.”