Kevesen foglalkoztak eddig azzal a jelenséggel, hogy a vidéki Magyarországon a feudalizmus feltámasztásának réme fenyeget már évek óta. A kormánypárt fővárosi központja a vidéki választókörzetekben mandátumot szerző képviselőket lényegében helytartóként tartja nyilván, így nem meglepő, hogy néhányan már kissé túllőttek a célon. A Voldemort nagyúrként elhíresült BAZ megyei fideszes helytartó most elég kellemetlen helyzetbe hozta a főnökeit, ám nem ő az egyetlen, akitől tartaniuk kell a budapestieknek.
Fotó: prugy.hu
Mengyi Roland a semmiből lépett elő hat éve, ma pedig már nem csak a választókörzetében, de az egész országban ismerik a nevét. Az országgyűlési képviselő azonban nem parlamenti aktivitásával vívta ki a köz figyelmét, hanem egy olyan korrupciógyanús üggyel, melyet nehéz lesz elsikálnia a pártnak. Most legalábbis úgy tűnik, hogy az illetékes minisztérium, illetve a kormányzópárt potentátjai beáldozhatják a túl kapzsivá vált nagyurat, aki a Harry Potter című regényből ismert főgonosz, Voldemort nevén szólíttatta magát a magánbeszélgetéseiben.
Azért ne legyenek illúzióink, az EU-s pénzek lenyúlása ügyében folytatott nyomozás még számos fordulatot vehet még, Voldemort akár jófiúként is kikerülhet az ügyből, és azt se feledjük, hogy a képviselő kormányzati támogatással hallgat, mióta a botrány kirobbant. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a budapesti központban megunták azt a szabadrablást, ami a helytartók nevéhez köthető az utóbbi hat évben, és rá akartak ijeszteni a többi nagyhatalmú vidéki fideszes politikusra. Sokan emlegetik a Békés megyében szinte korlátlan hatalommal bíró Simonka Györgyöt, mint aki már túl sok kínos ügyet produkált, így akár Mengyi sorsára juthat, ha nem fogja vissza magát.
Tulajdonképpen Lázár Jánoson kívül igazán magasra senki sem jutott azok közül, akik komoly múlttal rendelkeznek a vidéki politizálásban.
Sokat elárul a Fideszen belül zajló belső harcokról, hogy ezeknek a vidéki uraknak budapesti pártfogókon keresztül vezet az útjuk a zsíros falatokhoz, ám amikor a minisztériumi barátok bajba kerülnek, akkor a vidékiek pozíciói is megrendülnek. Valószínűleg Lázár János háttérbe szorítása mögött is az áll, hogy már túl sok vidéki vazallusa volt, ami azt jelentette, hogy az ország legnagyobb részét ezeken a csatlósokon keresztül már a Miniszterelnökséget vezető miniszter uralta. Egy ilyen vidéki bázissal már hatékonyan lehet politizálni Budapesten is, hiszen a vazallus attól vazallus, hogy bármikor harcba hívhatja az ura.
A fővárosi pártelitnek ezért akár jól is jöhet, ha a korrupciós vádakat a vidéki nagyurakra tolják át, hiszen, amíg Mengyi Rolnadon rágódik a sajtó, sokkal kevesebb szó esik majd Rogán Antal kínos ügyeiről, a Ligetben újabb fákat lehet kivágni, Matolcsy György újabb milliárdokat varázsolhat át nem közpénzjellegűvé, Mészáros Lőrinc pedig fű alatt újabb állami megrendelésekhez juthat. Ha Fidesz úgy tesz, mintha elszigetelt vidéki jelenségként tűnne fel a korrupció, akkor az igazán nagy halak vígan ficánkolhatnak luxusakváriumaikban a fővárosban.
Csak a magas rangú fideszesek ismerik pontosan a kormánypárt belső viszonyait, de az kívülről is jól látszik, hogy csak keveseket engednek közel az igazán zsíros falatokhoz. Vidékről a párt első vonalába kerülni épp oly nehéz, mint ott megragadni. Tulajdonképpen Lázár Jánoson kívül igazán magasra senki sem jutott azok közül, akik komoly múlttal rendelkeznek a vidéki politizálásban. Talán az egykori mezőkövesdi polgármestert, Tállai Andrást lehetne ide sorolni, ám ő inkább lojalitásával, mint kreativitásával és rátermettségével érdemelte ki a NAV vezetését.
Fotó: 24.hu
Talán a Voldemort-ügy annak is betudható, hogy a vidékiek kevésbé élvezik Orbán Viktor bizalmát és barátságát, könnyebben beáldozhatók, mint egy budapesti potentát. Ha azonban a vidékiek fellázadnak, a Fidesz budapesti bástyái is megremeghetnek, hiszen a korrupció nem ismer vidéket és fővárost, a szálak régen egymásba gabalyodtak, és nehéz lesz kibogozni, hogy az államtitkárok vagy a vidéki képviselők hibáztathatók inkább a közpénzek elcsorgatásáért. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha ugyanabba a sajtárba fejed a tejet, mint a szomszédod, nehéz lesz a végén megegyeznetek, ki mennyit vigyen haza belőle.”
