Egy olyan országban, ahol egyáltalán vitatéma lehet az, mi számít közpénznek, és mi nem, bizony fel sem tűnik a polgároknak, hogy a törvényesség látszatára is alig adnak a kormányhoz köthető szervezetek. Az Orbán-kormány jogászkodással palástolt pénzlapátolása ugyanis nem borítja ki eléggé a választópolgárokat, ugyanis eléggé elharapózott már az a nézet, hogy aki politikus az lényegében úgy játszik a törvényekkel, ahogy csak kedve tartja. Különben miért akarna törvényalkotó lenni? De mi is lenne eredetileg egy kormány dolga? Megvédeni a közvagyont, sőt gyarapítani azt. Sajnos erről kezdünk teljesen elfelejtkezni.
Fotó: Szabad Riport
Mielőtt azt gondolnánk, hogy a Civil Összefogás Fórum (CÖF) kezdi kicsit kellemetlenül érezni magát attól, hogy miközben a külföldről (is) támogatott civil szervezetek ostorozásában együttműködő partnere az Orbán-kormánynak, addig gigatámogatást kap állami tulajdonú cégektől. Ifjabb Lomnici Zoltán, a CÖF „jogi kabinetjének vezetője” például pengeéles logikával vezette le a Bencsik András által vezetett Demokratában, miért nem ciki ilyen nyilvánvaló ellentmondásba keveredni: „Miközben a Soros-féle szervezetek súlyos milliárdokat kapnak működésre, az egyik állami cég úgy ítélte meg, hogy méltónak tartja támogatásra – nem közpénzből – a CÖF civil, a külföldi nyomást ellensúlyozó kampányát. Ez az összeg nyilvánvalóan nem volt egy lapon említhető azokkal a milliárdokkal, tízmilliárdokkal, amiket ide, Magyarországon működő szervezeteire összpontosít George Soros. Nagyon fontos, hogy természetesen az MVM-től kapott pénz nem az aktivistáknak ment, nem is a szóvivőknek, akik önkéntesen végzik a feladatukat, hanem a külföldi, nemzetellenes nyomást ellensúlyozó civil kampányra fordította a CÖF. „
Szóval, az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek lényegében politikai tevékenységre adott félmilliárd forintja nem minősült közpénznek, ugyanakkor azok a magyar fiatalok, akik a különböző külföldi alapítványok támogatásának köszönhetően jutnak el a felsőoktatásba, esetleg nyernek el külhoni vagy hazai ösztöndíjakat most nézzenek magukba, mert máris behálózta őket a liberális demokrácia Soros Györggyel átszőtt mételye. Persze Lomnicinak nem elsősorban a fiatalok miatt fáj a feje, hanem a Soros-alapítványok által „pénzelt” jogvédő szervezetek miatt. Itt is komoly csúsztatásban van azonban a CÖF üdvöskéje, hiszen a Helsinki Bizottság 170 millió forintot, a TASZ 133 milliót, a Transparency International pedig csak 13 milliót „kaszált” ilyen forrásokból tavaly. Persze az igazmondás nem erőssége sem a kormánynak, sem a hozzá ezer szállal köthető álcivil szatellit szervezeteknek. A CÖF legalább annyit agyalt ezen az átlátszó hazugságon, mint a Fidelitas fiataljai, amikor Simicska Lajos és a Fidesz kapcsolatáról faggatták őket.
De mit is várjon az ember fia (és lánya) olyan kormánytól, mely tájékoztatási kampánynak titulálja azt a kőkemény kormánypropagandát, amit nemzeti konzultáció fedőnéven futtat már lassan hét éve. A legutóbbi felvonás (amely az Állítsuk meg Brüsszelt! címet viseli) alkalmával is irdatlan mennyiségű közpénzt gyűrtek bele azoknak a kormányhoz közel álló cégeknek a zsebébe, melyek részesei voltak ennek az értelmetlen és sok szempontból gusztustalan kommunikációs kampánynak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz egy profi módon megszervezett médiapárt, mely kiválóan tudja palástolni, hogy a lényegi ügyekkel nem tud és nem is akar mit kezdeni, ehelyett ellenségeket keres, hergeli a lakosságot az Európai Unió a menekültek és Soros György ellen. Közben elszabotált megannyi reformot, félmegoldásokkal operált, közben elhintette, hogy megoldotta a devizahitelesek problémáját, javult a magyar gazdaság versenyképessége, csökkent a munkanélküliség, és igenis sokat tesz azért, hogy ne essen teljesen szét az egészségügyi- és oktatási rendszerünk.
Fotó: hvg.hu
A közpénz közben úgy veszítik el a közpénz jellegét, hogy bár hivatalosan nem lehet kimondani, de a kormány (és személyesen Orbán Viktor) lényegében a sajátjaként bánik a nemzeti vagyonnal. A harács lényege, hogy fogjuk rá az elmúlt nyolc évre, hogy rosszabb volt, mint az elmúlt hét év, és akkor a polgárok mindjárt megbocsátják, hogy a kormány mellett tüntető CÖF jogosan kapott állami százmilliókat, sőt, Matolcsy György jegybanki alapítványaival sincs semmi gond. A kormány minden közpénzügyi magyarázkodásában ott van a szokásos rendőri figyelmeztetés: "Nincs itt semmi látnivaló! Oszoljanak!” Pedig igenis volna mit nézni, és persze vizsgálni. Jó lenne tudni, például, hogy mi volt a felelőssége Farkas Flóriánnak abban, hogy másfél milliárd forint közpénz eltűnt a semmibe, a romák meg nem jutottak munkalehetőséghez. Persze kellett ehhez a legfőbb ügyész finoman szólva is passzív hozzáállása. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Ha kellemetlen kérdéseket tesznek fel neked a törzsed tagjai, mindig hivatkozz az ősi törvényekre, melyekről mindenki hallott, de senki sem ismer.”
