Hiába érezzük úgy, hogy tulajdonképpen 2010 óta egyfolytában kampány folyik az országban, az idén ősztől fogva érzékelhető lesz a hangnemváltás a közéletben. A Fidesz ugyanis magasra emelte a tétet, hiszen a létéért küzd majd 2018-ban. Ha nem nyer a kormánypárt, akár komoly elszámoltatási hullám is következhet, amit nyilván nagyon nem szeretnének a fideszesek, ha viszont nyernek, akár évtizedekre bevackolhatják magukat a hatalomba. Épp ezért nagyon meg kell fontolniuk, hogy tovább haladnak-e a „sorosi úton”, vagy váltanak, és megpróbálnak egy hagyományosabb kampánnyal révbe érni. Van még egy kis idejük eldönteni, mi legyen, mert a vizes világbajnokság után még egy hónap politikai uborkaszezon következik. Íme, ezek a lehetőségek állnak a Fidesz előtt:

Fotó: facebook

1. A kormányzópárt folytathatja a jelenlegi stratégiát, megpróbálhatja egy táborba terelni a terroristákat, a migránsokat, a civileket, az ellenzékieket, a brüsszeli bürokratákat, és természetesen minden gonoszok főnökét, Soros Györgyöt. Ez egy régóta építgetett ideológiai háttér, ám van egy csomó buktatója, melyek közül néhány már egyértelművé is vált az utóbbi hetekben. A Soros György gonoszságára kifuttatott kampány például nem elég kompakt, vagyis nem igazán találni benne a kapcsolódási pontokat, a finisként bedobott „nevetős plakátok” pedig gyakorlatilag értelmezhetetlenek egy átlagos választópolgár számára. Nem csupán ízléstelen, antiszemita, de hatástalan is ez az irány, amit az is bizonyít, hogy nem sikerült megroppantani vele a Jobbikot, melytől alig szivárgott át szimpatizáns a Fideszhez a szélsőjobbos hangvételű kampány ellenére. Nem véletlen hát, hogy a Soros-plakátokat le is szedeti a kormány, hiszen, a vizes világbajnokság résztvevői elvinnék „jó hírünket” a világban, ha minden sarkon egy nevető bácsit látnának a falakon, akiről később kiderülne, hogy nem politikus, és hajnövesztőszert sem reklámoz.

2. Az idegenellenes kampány azonban nem volt sikertelen a kormány számára, hiszen a menekültválság következtében meghozott intézkedéseivel sikerült stabilizálni népszerűségét. Elképzelhető tehát, hogy a stratégák átgondolják Soros György szerepét a kampányban, és ejtik a jó öreg pénzügyi spekulánst, és kifejezetten a terrorizmus, a muszlim térhódítás elleni harcra koncentrálnak ősztől. Ennek is komoly veszélyei vannak, hiszen ez a kampány is hatástalan lesz, ha nem jönnek tömegével menekültek, az Európai Unió területén pedig nem történnek jelentősebb terrorcselekmények jövő év tavaszáig. Magyarország ugyanakkor komoly vitában áll a menekültkvóta ügyében is Brüsszellel, ami persze jól jön a nyíltan unióellenes hangvételű kampányhoz, ám jól látszik, hogy a magyar ellenzék megérezte a helyzetben rejlő lehetőséget. Ha ugyanis a jövő évi kampány arra az egyszerű képletre épül, hogy ha az ellenzékre szavaz a magyar polgár, akkor Európára voksol, ellenkező esetben pedig számolnunk kell azzal, hogy kihajítanak bennünket a közösségből, az nagyon rosszul jönne a Fidesznek, ugyanis a magyarok többsége uniópárti.

3. Épp ezért van némi esély arra, hogy a kormány bedobja legendás pávatáncát a választási finisben, és kissé dörgölőzni fog a most köpködött brüsszeli elöljárókhoz. Ha ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy az Orbán-kabinet „szabadságharca” miatt legjobb esetben is csak a most alakuló kétsebességes Európa külső körébe kerülünk, akkor büntetni fogják a Fideszt ezért a hibáért. Nehéz azonban elképzelni, amint épp olyan vidáman parolázik Orbán Viktor Jean-Claude Junckerrel, mint Vlagyimir Putyinnal, vagy éppen Recep Tayyip Erdoğannal. Régi politikai recept választások előtt egy évvel elmenni szélsőjobbra, aztán néhány hónappal a voksolás előtt visszatáncolni középre, mert akkor meg lehet tartani a szélsőséges szavazók egy részét, ugyanakkor vissza lehet szerezni a centristák többségét. Orbánnak ez most valószínűleg nem fog menni, mert részben konszolidálnia kéne a rendszerét (amire ő képtelen), másrészt a Fidesz szavazótábora ma már az iskolázatlan, szélsőségekre fogékony tömegekből áll, akik árulásként élnék meg, ha a kormánypárt békülni próbálna az ellenségnek tekintett nyugat-európai vezetőkkel, és eltávolodna a partnernek tekintett illiberális államoktól.

Fotó: Index.hu

4. És van egy hagyományos út is, ami sikert hozott 2014-ben a kormánypárt számára. Kevésbé ideologikus kampánnyal, sokkal inkább a hagyományos ígérgetésekkel, a később komoly gazdasági gondokat okozó rezsicsökkentés többlépcsős bevezetésével olyan szavazók szimpátiáját tudták elnyerni, akiket nem igazán érdekelt, hogy Orbán Viktor az oroszokkal, a törökökkel, a kínaiakkal, netán az amerikaiakkal barátkozik. A kormány korrupcióját hirdető plakátok eltüntetésével ismét lehetőséget kapott arra a kormány, hogy a szociálisan érzékeny arcát mutassa meg a választóknak, így kevésbé zavarja őket Mészáros Lőrinc vagy Orbán Győző meggazdagodása, a jobboldal által támogatott családi klánok térnyerése. Van tehát valószínűleg egy olyan terve is a Habony-féle kommunikációs csapatnak, hogy visszavonul az olyan ingoványos területekről, mint az EU-ellenesség, Soros György ostorozása, az illiberalizmus eszméinek terjesztése, és hagyományos ígérgetős kampány keretében próbálja meg ismét megszerezni az abszolút többséget a Parlamentben. Hogy ez egy komoly opció a kormány tervei között, mi sem bizonyítja jobban, hogy Lázár János ismét elkezdte tolni a panelbontások nagy ötletét, amely kifejezetten szociális jellegű intézkedés lenne, és a szegényebb lakosság tömegeinek megnyerését célozza. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha nem tudsz sátrat építeni a családodnak, mondd azt nekik, hogy a barlang sokkal biztonságosabb, ráadásul a természet elvégezte helyettünk a kulimunkát.”