A Fidesz első látásra hatalmas előnnyel bír az ellenzékkel szemben, ám ha a számok mögé nézünk, a kormánypárt mégsem tűnik legyőzhetetlennek 2018 tavaszán. A kormánypárt stabilizálta saját szavazótáborát, mely mintegy kétmillió embert számlál, ám a másik oldalon is van legalább ugyanennyi ember, csak elaprózva, megosztva. Nem is az összefogás hiánya a legnagyobb probléma, hanem annak a mintegy egymillió szavazónak a megszólítása, akiknek elegük van az Orbán-rezsimből, ám nem látnak fantáziát a jelenlegi ellenzékben sem. Ha ezeket az embereket nem tudja bevonzani az ellenzék, akkor jó esetben is csak patthelyzetre kényszerítheti Orbán Viktor kormányát.

Fotó: 24ora.eu

1. Az ellenzéki pártoknak be kell látniuk, hogy támogatóik és a bizonytalanok is végre szeretnék megismerni a kormányváltó erők vezérét, illetve olyan politikusokat, akiket szívesen látnának Seszták Miklós, Fazekas Sándor, Balog Zoltán, Lázár János, Pintér Sándor, és természetesen Orbán Viktor helyén. Ilyen szempontból egyáltalán nem elhibázott lépés a szocialisták részéről megnevezni egy kvázi árnyékkormány tagjait, illetve megismerni a miniszterelnök-jelöltjük programját. Egyelőre azonban ugyanaz zajlik ellenzéki oldalon, mint 2014-ben, amikor sokkal inkább a pozíciófogás kötötte le az ellenzéki pártokat, mint az egység demonstrálása. Amíg a Fidesz egy megbonthatatlan kőtömbként mered fölén, az ellenzék pedig szétmorzsolódik, mint a száraz agyag, addig nem érzi erősnek magát sem a kormányváltást akaró szavazó, sem a hatalomváltásban érdekelt ellenzéki politikus. Az erő felmutatása lélektanilag nagyon fontos, ezért súlyt le a Fidesz keményen minden olyan kezdeményezésre, amelyben az ellenzéki potenciál megerősödését látja.

2. Természetesen a háttérbe kell szorítani ennek érdekében az egyéni ambíciókat, hiszen ha a választók azt látják, hogy az ellenzékiek is csak a zsíros állásokért, fontos kormányzati pozíciókért küzdenek, és velük megint nem törődik senki, akkor legyintenek egyet, és köszönik szépen, nem kérnek a 2018-as választásokból (sem). Persze a Fidesz médiagépezete erősen rásegít arra a képre, hogy az ellenzéket tehetetlenül vergődő, egyéni érdekek mentén kaotikusan működő pártocskákként mutassa be, de azért némi visszafogottsággal a kormányváltásra törő erők csillapíthatnák ennek a kritikának az élét. Tudomásul kell vennie a minden ellenzéki pártnak, hogy meghatározó politikusaikat is alig ismerik, a programjaik között nem tudnak különbséget tenni a választók, és számukra egyetlen fontos kérdés létezik: Ha legyőzik a Fideszt, mit csinálnának jobban elődeiknél? A Fidesz ugyanis borzalmas nyolc évet produkált, de egységes politikai arculattal rendelkezik, irányítja a közbeszédet, tematizálja a közéletet, így vele szemben csakis az erő és a határozott hangvétel lehet hatásos. Aki viszont úgy jelenik meg a szavazók gondolataiban, hogy csak a saját pecsenyéjét sütögeti, az rosszabb opció a fideszes jelöltnél is, mert róla már régóta tudjuk, hogy nincs más motivációja, csak a hatalom előnyeinek kihasználása. 

3. Nem elég azonban csak egységet mutatni, kellenek olyan témák is, melyek mögé minden ellenzéki párt beáll, illetve, melyekkel azonosulni tudnak a kormányváltást preferáló szavazók is. A Fidesz riogató politikája ellen (migráció, Brüsszel, Soros, Hollandia, stb) ellen egy nyugodt, rendíthetetlen irányvonal lehet hatásos. Ilyen például egy határozott Putyin-ellenes kiállás, valamint az Európai Unióban való maradás fontosságának hangsúlyozása. Persze van mit ígérni az egészségüggyel kapcsolatban, az oktatás felemelése érdekében, és persze a legmagasabb labda, amit mindenképpen le kell ütnie az ellenzéknek, a kormánypárthoz köthető korrupció. Annyi kisembert sújtó rendelkezése egyetlen magyar kormánynak sem volt a rendszerváltás óta, mint amit a Fidesz produkált, így a kampányban mindegyik tendenciózus felemlegetése igen fontos szerepet játszhat majd. Nem lenne például hatástalan egy nagy centit vágni (katonai mintára) minden településen, és minden levágott centi mellé odatenni az Orbán-kormány egy-egy intézkedését, mellyel komoly károkat okoztak az országnak.

4. Mivel az ellenzék egy számára hátrányos választási rendszerben kénytelen megméretni magát, és aránytalanul több pénzzel kampányolhatnak majd a kormánypárti erők, az ellenzéknek sokkal szellemesebbnek, találékonyabbnak, összetartóbbnak kell lennie ellenfelénél. Ezt hívják úgy, hogy szükségből erényt kovácsolni. Ez első hallásra illúziónak tűnik, de gondoljunk csak bele, hogy a Fidesz milyen gyorsan megfutamodott, amikor faragni kezdte a népszerűségét a vasárnapi boltzár, vagy amikor nem mert belemenni egy népszavazásba az olimpiai rendezéssel kapcsolatban. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt néhány filléres akcióval totális kétségbeesésbe kergette a hatalmas anyagi lehetőségekkel bíró, ám a humorral, szellemességgel szemben mit sem érő fideszes bürokratákat és pártfunkcionáriusokat. Tudomásul kell venni, hogy a Fidesz unortodox módon alakította át a politikai kommunikációt, így nem az Európában használatos eljárások hatékonyak. Ebből egyébként a Jobbik mutatott egy kis ízelítőt, amikor „szemtől pofából” támadt a miniszterelnökre és barátaira, amikor kiírta a plakátjaira, hogy lopnak. A nagy kormányzati nyomulás közepette az ellenzék is alig vette észre a saját sikereit, ám ahhoz elég tapasztalatot gyűjtött, hogy ezeket a módszereket újra elővegye a kampányban.  

Fotó: 24.hu      

A legfontosabb feltétel azonban csak ezután következik. Ilyen politikai helyzetben (amikor tényleg a lét a tét) szinte minden korábbi szabályt felül lehet, sőt olykor kell írni. A szövetségek kialakításánál nincs helye az egymásra mutogatásnak, nem egymás hibáit és felelősségét kell hangoztatniuk a pártoknak, hanem minden erővel koncentrálni kell a Fidesz elmúlt nyolcéves rombolására. Olykor olyanokkal kell összefogni, akikkel korábban egy asztalhoz sem ültek, olyan gesztusokat kell gyakorolni, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Olyan érzést kell kelteni a Fidesz vezetőiben, hogy kezd bezárulni a kör körülöttük, hiszen mindenki ellenük van. És ez igaz is, hiszen a Fidesznek a várhatóan állami pénzből finanszírozott kamupártokon kívül senki sem lesz a szövetségese. Ha Orbán Viktornak ezúttal komoly ellenszélben kell navigálnia csapatát annak ellenére, hogy minden szabályt a saját javukra alakítottak át, akkor különösen furcsa és idegen érzés lesz számukra ezt a kampányt végigvinni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „A harci szabályok azért vannak, hogy megváltoztassuk őket, vagy azért, hogy ne.”