Elképzelhető, hogy soha nem fogjuk megtudni, milyen paktumot kötött még 2010-es újbóli hatalomra kerülése előtt Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin, ám az biztos, hogy hosszútávon kényszerpályára állította a magyar diplomáciát. Mivel az oroszokhoz egyre erősebben kötődünk gazdaságilag és politikailag, a magyar kormány mozgástere egyre zsugorodik, holott a világpolitikában felgyorsultak az események, és félő, képtelenek leszünk lekövetni ezeket.

Fotó:MTI

Míg Litvánia, Észtország, Lettország és Lengyelország minden eddiginél jobban küzd az orosz befolyás ellen, addig Magyarország nyíltan barátkozik Vlagyimir Putyin rezsimjével. Az orosz álhírgyárak ideológiai rombolása ellen még az a Csehország és Szlovákia is fellép, melyek egyébként a V4-ek tagjaiként elvileg Magyarország szövetségesei. Nem volt azonban mindig ennyire elnéző Oroszország vezetésével Orbán Viktor. Amikor Gyurcsány Ferenc lapogatta még kedélyesen Putyin vállát, még farkast kiáltottak a fideszesek, akit nem szabad beengedni a kertünkbe, később pedig már kormányon nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva vásárolták ki súlyos állami pénzekből az oroszok részvénypakettjét a MOL-ból.

Azóta nagyot fordult a világ Orbán Viktorral, és eszébe se jut, hogy az orosz medvét ölelgetni nagyon veszélyes játék. Putyin nyilván ad valamit cserébe azért, hogy a segítségünkkel éket üthet az EU és végső soron a NATO tömbjeibe, ám ne legyenek illúzióink, mi is megadjuk az árát az oroszok támogatásának. Például hitelt veszünk fel tőlük néhány évvel azután, hogy Matolcsy György szinte kiverte az országból az IMF-et. Pedig az a kölcsön sokkal kedvezőbb kamatozású volt, ráadásul a 2008-as válságot követően megóvta ez a segítség Magyarországot a nagyobb bajtól. Az oroszok (és most már a kínaiak is) azonban olyan beruházáshoz adnak pénzt, amelyet ők kiviteleznek, ráadásul energiafüggőségbe is taszítják a következő kormányokat, legyenek azok bármilyen színezetűek.

A nagy kötéltáncos (és természetesen pávatáncos) Orbán úgy próbál meg jópofizni az oroszokkal, hogy közben minél tovább meg tudjon ragadni az Európai Unióban. Ez a játék addig folytatható, amíg az oroszok „csak” információs háborút folytatnak az EU-val, illetve, amíg nem keresztezik egymást végletesen a NATO és Oroszország katonai érdekei. Magyarország ez utóbbi szövetségben már most is komoly kockázati tényező, ezért fontosabb információkat meg sem osztanak a magyar féllel, mert félő, hogy azok rövidesen az oroszoknál kötnének ki. Persze, sok elemző azzal nyugtatja a közvéleményt, hogy Orbán és Putyin szövetsége csak a retorika szintjén olyan mély, valójában sokkal több dolog köti Magyarországot nyugati szövetségeseihez, mint Oroszországhoz.

Az biztos, hogy a magyar kormányfőt csakis a belpolitikai előnyök érdekében tesz harcias kijelentéseket Brüsszellel szemben, és támad neki olyan amerikai érdekeltségeknek, mint például a CEU. Orbán számára fontos, hogy legyen egy nagy szövetséges a háta mögött, amikor kakaskodni kezd az EU-val vagy az Egyesült Államokkal. Valójában nincs is határozott irányvonala a magyar külpolitikának, hiszen Szijjártó Péter minden lépését a belpolitikai szempontok motiválják. Hajlandó például ölre menni a NATO tagállamokkal is csak azért, hogy megbüntesse Ukrajnát azért a nyelvtörvényért, aminek részleteit alig ismerik a magyar polgárok. Ebben nem csak a nacionalista kártya kijátszását kell látnunk, hanem egy gesztust is Oroszország felé, amely szeretné teljesen befalni keleti szomszédunkat.     

Fotó: hvg.hu

Az biztos, hogy egyre nehezebb lesz egyszerre megfelelni a nyugati szövetségi rendszerek, és egyben Oroszország elvárásainak. Ahogy egyre jobban szorul a hurok Donald Trump nyakán, ahogy az orosz beavatkozást az elnökválasztásba egyre több ténnyel támasztják alá az Egyesült Államokban, úgy lesznek egyre nyilvánvalóbbak a szakadékok a nyugati és a keleti érdekek között. Mi pedig erősen függünk mindkét oldaltól, és rövidesen eljöhet az idő, amikor Vlagyimir Putyin választás elé állítja Orbán Viktort: Vagy ő, vagy jöhetnek a keményebb módszerek annak érdekében, hogy beváltsa azt az ígéretét, amiről egyelőre keveset tudunk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amíg hátszélben lovagolsz, észre sem veszed, hogy milyen vén gebén ülsz, de a szembeszél majd kijózanít.”