Szinte biztosak lehetünk abban, hogy az Orbán Viktor által vezetett új kormány folytatni fogja azt a marketingkormányzást, melyet az utóbbi 8 esztendőben szinte művészi szinten művelt. Ez annyit tesz, hogy várhatóan nem lesznek átfogó reformok, Magyarország legnagyobb bajaira legfeljebb felszínes kezelést kínál majd a most megalakuló kormány. A harcias persze elfedi majd a felszín alatt meghúzódó tehetetlenséget, no és túlharsogja majd azokat is, akik aggódnak az egyre fojtogatóbb hazai korrupció miatt.

Fotó: hvg.hu

A Fidesz 8 év kormányzás alatt egyetlen átgondolt, végigvitt, előremutató reformba se kezdett. Az ilyen nagy ívű terveket általában a kormányzati ciklusok elején szokták bejelenteni és elkezdeni, hogy az eredményei látszódjanak a következő választások előtt. Ilyenről most sincsenek hírek, legfeljebb a Lázár János által már korábban megszellőztetett, és azt azóta is egyre több gazdasági szakember szorgalmazó bürokráciacsökkentési program lehet ilyen. Erre is kevés esély van azonban, ugyanis ez elsősorban kormányzati szerveket érintene, melyeket elsősorban fideszes káderekkel vagy azok ismerőseivel, rokonaival, barátaival töltöttek fel, így képletesen szólva a saját lábába lőne néhány golyót a kormánypárt, ha faragni kezdené saját hátországát.

A Fidesz mágikus erejét az adta az utóbbi évtizedben, hogy a pártok népszerűségi mutatójában stabilan őrizte a helyét az élen, ami magyar választópolgárok számára az Orbán-kormány legyőzhetetlenségét kezdi sugallni. A miniszterelnök jól tudja, hogy hatalma akkor lesz igazán stabil, ha pártja továbbra is a legnépszerűbb lesz idehaza, ezért nem kezd olyan kétes kimenetelű reformokba, melyek a társadalom jelentős rétegeit érintenék hátrányosan, vagy megbontanák azokat a szociális viszonyokat, melyek nem jók, de legalább elfogadhatók a többség számára. Ezért nem szüntetik meg a közmunkaprogramot, de ez indokolja azt is, hogy sem a népesedéspolitikában, sem az elvándorlás kezelésében nem várhatók érdemi lépések.   

A Fidesznek régóta amúgy sincs önálló víziója a jövőt illetően. A párt elitje teljesen rábízta magát Orbán Viktorra, aki garantálni igyekszik számukra a permanens gazdagodást és persze a büntetlenséget a korrupciós ügyek ellenére még legalább 2030-ig. A kormányzás tartalmi részéhez persze kellene egy kormányprogram, ami nyilván ezúttal sem íródik meg magától, így valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: Továbbra is ideológiai jellegű, a világ eseményeire meglehetősen pragmatikusan reflektáló kormányzásra számíthatunk ezúttal is.

Kevés olyan kormány van a világon, melynek meghatározó politikai ereje lényegében valós ideológia nélkül vezeti országát, ám a Fideszről ezt nyugodtan elmondhatjuk. Lényegében a kereszténydemokráciáról szóló közhelyek pufogtatásán kívül semmilyen valós eszmeiséget nem fedezhetünk fel a párt ideológiájában. A kormánypárt politikája csak szavakban jobboldali, a gyakorlatban inkább baloldali populista, amit megspékel egy olyan rasszista felhanggal, amivel már sem a szélsőséges hazai, sem az ultrakonzervatív külföldi pártok nem tudnak azonosulni.

Minden bizonnyal tehát ebben a kormányzati ciklusban is az úgynevezett illiberális államépítés lesz Orbán Viktor kormányának legfőbb célja. Egyre nyilvánvalóbbak azok az ideológiai támpontok, melyekbe kapaszkodva a magyar kormányfő igyekszik egy sajátos magyar utat megvalósítani az Európai Unión belül, de, ha ez nem megy, akkor akár azon kívül is. Új mozzanat ugyanakkor, hogy a migráció teljes elutasítása, a liberalizmus eszméjének megtaposása, a szabad véleménynyilvánítás korlátozása mellett egyre többet beszél a hazai haderő megerősítéséről, a nemzeti hadsereg súlyának növeléséről.

A Horthy-korszakhoz egyre közelítő retorika azonban üresen kong egyelőre, ugyanis nincsenek valós ellenségek a közelben, egy nyíltan revizionista politika meghirdetésével elveszítené legközvetlenebb szövetségeseit, a V4-ek szinte mindegyikét. Orbán fegyverkezési tervei azért is logikátlanok, mert a fegyvertelen migránsok ellen nem kell rakétabázisokat telepíteni, ultramodern helikoptereket vásárolni, ugyanakkor bármekkora ördögszarvakat rajzoltak Soros György fejére, az amerikai milliárdos ellen is túlzás lenne sereget toborozni. Feszülten figyel hát mindenki, hogy kik ellen fogja hergelni népét Orbán Viktor a közeljövőben, akik ellen már fegyveres haderőt is be kell esetleg vetni.

Fotó: 24.hu

Ha a miniszterelnök utóbbi 8 éves retorikai irányváltásait nézzük, akkor logikusnak látszik, hogy most már szinte totális háborút vizionál, melyben mi vagyunk az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kedvére váltogatja az ellenségeket, olykor a nyugati demokráciákat, máskor a hazai civileket, Soros Györgyöt, az iszlámot, a terroristákat, vagy, ha épp úgy hozza a sors, az Egyesült Államokat. Orbán Viktor tényleg a tűzzel játszik, és nem azért, mert most már erős hadsereget szeretne magának, hanem, mert az ellenségkeresésben elment a legvégsőkig. Ez arra utal, hogy semmi kedve valós problémákkal foglalkozni, nem fogja hát kezelni a hazai egészségügy vagy oktatás problémáit, nem karja megoldani a fojtogató munkaerőhiányt. Inkább harcias retorikával feledtetné mindazokat a problémákat, melyeket sürgősen meg kéne oldania a kormányának. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Halogathatod a csatát az ellenséggel, de azok az idő múlásával egyre többen lesznek, és egyszer azt veszed észre, hogy bekerítettek.”