Az április 8-i parlamenti választás nagy tanulsága az volt, hogy vannak olyan ellenzéki pártok, melyek csak nevükben ellenzékiek, ugyanis a kormánypárt érdekeit szolgálják részben vagy egészben. Nem ok nélkül skandálta az utcán demonstráló tömeg a választások után, hogy az ellenzék megbukott, ezért nem bízhatja rájuk a nép a korrupt és idegengyűlölő kormány elleni küzdelmet. Ez idáig rendben is volna, de a politikához politikus kell, a politikus meg párt nélkül eszköztelen, ezért ha tetszik, ha nem, teljesen meg kell újulnia az ellenzéki politikai oldalnak. Párt persze van bőven, de elég lenne egy is, ha az végre olyan lenne, amelytől rettegne a Fidesz. Egy ilyen párt megalkotásához bizonyos feltételek teljesítése elengedhetetlen. Szerintünk ezek a következők: 

Fotó: gazeta.ru

1. Olyan ellenzéki pártra lenne végre szükség Magyarországon, amelynek vezetői nem akarják kitalálni, mire van szüksége a választóknak, hanem megkérdezik tőlük, mit gondolnak a politikáról. Szinte minden ellenzéki csoportosulás eltávolodott ugyanis a polgároktól akár nagyvárosokról, akár kisebb településekről beszélünk. Egy pártelnök, vagy egy vezetőségi tag ne egy budai lakásban álmodja meg, milyen politikai marketing szükséges a szavazatok optimalizálásához (egyébként a Fidesz is ezt csinálja, csak neki helyzeti előnye van), hanem utazzon el Medgyesbodzásra, Balmazújvárosba vagy Csólyospálosra, menjen be az első kocsmába, kérjen egy fröccsöt, és miközben elkortyolja az italát, cseréljen eszmét a helyiekkel néhány közérdekű ügyről. Higgyék el, sokkal többet ér, mint egy méregdrágán megrendelt közvélemény-kutatás.

2. Van három dolog, amit a Fideszben minden ellenzéki szavazó utál. Ezek, a korrupció, a mellébeszélés és a nepotizmus. Ezeket persze le kell fordítani egy könnyen érthető közös nyelvre. Olyan rövid üzeneteket kell küldeni a választók felé, melyeknek sűrítve tartalmazniuk kell a lopás, a hazudozás és a családi biznisz elleni harc szükségességét. Sokakat felháborít a kormány rasszista retorikája is, ám az idegengyűlölet eszméi már olyan mélyen leszivárogtak a magyar társadalomba, hogy ez ellen szinte lehetetlen felvenni a harcot. A Fidesz tízmilliárdokat ölt ugyanis közpénzből azokba a kampányokba, melyeknek köszönhetően a menekültek elleni ellenszenv felülírja a korrupció elítélését. Ettől még persze az ellenzéki szavazók tömegei borzonganak Szijjártó Péter és Orbán Viktor szélsőséges megnyilatkozásai hallatán.

3. Tudomásul kell végre venni, hogy a választások vidéken dőlnek el. A pártok mégis a fővárosra koncentrálnak, központjaik is itt vannak, vezetőik többsége pedig budapesti. Ma már egyik parlamenti képviselettel rendelkező párt sem hirdeti magáról, hogy a vidéket képviseli, még az a Fidesz sem, amely vidéken, főként a legkisebb településeken erős. Ezért nem csak az várható el egy jó ellenzéki párt vezetőitől, hogy néha ellátogassanak a vidéki Magyarországra, hanem, hogy a központja ne Budapesten, hanem egy másik városban legyen. Első hallásra meghökkentő lehet ez a javaslat, de mennyivel szimpatikusabb lehet a vidéki emberek számára egy olyan politikai tömörülés, amelynek hivatalos központja Szegeden vagy Pécsett van, mintha a többi párthoz hasonlóan Budapesten székelne. Ha egy párt képviselni akarja a vidéket, akkor ne csak névleg, de a valóságban is legyen vidéken, ettől még szavazni fognak rájuk a budapestiek is, ha bennük látják azt a potenciált, amely elegendő lehet a Fidesz leváltásához.

4. Az idei parlamenti választások kirajzoltak néhány olyan erővonalat, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, egy új politikai konstrukció megalkotásakor. Egyrészt Budapest az ellenzék fellegvára, ami nem igazán változhat meg rövidtávon, ugyanis a kormány stílusa, eszmeisége sokkal inkább vidéken fogyasztható, mint a nagyvárosban. Vannak még vidéki városok, ahol a Fidesz csak trükközések árán tudott egyéniben győzni, így Szeged, Pécs, Miskolc, Dunaújváros erős bázisai maradtak az ellenállásnak. Egy új párt megszervezése ezért ezekben a városokban kezdődhetne meg, mert van olyan ellenzéki tömegbázis, melyet jó kommunikációval, hiteles személyiségekkel gyorsan és könnyen meg lehetne szólítani.

5. Apropó, hiteles személyek. Nem kell ugyan minden régi arcot levenni a közös tablóról, de olyanokkal nem lehet új pártot alapítani, akik egy másik politikai tömörülés színeiben már eljátszották a hitelüket. Sokkal kevesebb szerep jut a jövőben annak, hogy ki, milyen értékeket vall, az igazi szervezőerő már az áprilisi voksoláson is az lett volna, hogy ki képes megverni a Fidesz jelöltjét. A választás és az azt követő balhé az ellenzéki pártokban azt is bebizonyította, hogy nincs értelme a taktikai szavazásban bízni, a magyar választópolgárok tiszta viszonyokat akarnak, vagyis egy ember álljon szemben a Fidesz jelöltjével, és ő megkapja a támogatást olyanoktól is, akik nem feltétlenül értenek egyet az ellenzéki jelölt eszméivel. Vagyis, egy új párt ne legyen se jobboldali, sem baloldali, se mérsékelt, sem szélsőséges, hanem tűzze ki célul egy korrupt, hazug, nepotizmustól bűzlő rendszer leváltását.

  Fotó: Minner

6. És, a végére maradt a legfontosabb kérdés: Mi legyen a jelenlegi parlamenti pártokkal, azok vezetőivel, a képviselők ambícióival, és azokkal, akik nem tapsolnának egy új ellenzéki tömörülés létrejöttének? A válasz egyszerű. Olyan jól és hatékonyan kell politizálnia egy új pártnak, hogy a parlamenti mandátumokkal rendelkező ellenzékieknek érdekük legyen a velük való együttműködés. Ez akkor lehet hatékony, ha egy ernyőszervezetben gondolkodnak, ami alá be lehet férni akkor is, ha nem hagyja ott az eredeti pártját egy politikus. Azonban legyen ez egyben egy természetes szelekció is, vagyis a Fidesszel hírbe hozott, az együttműködést akadályozó, önös érdekből kompromisszumképtelen politikus ne kaphasson szerepet semmilyen szintű együttműködésben. Az ellenzéki választók ugyanis már elég világossá tették, hogy teljes ellenzéki együttműködést akarnak, és nem tolerálják azokat a politikusokat, akik valamilyen okból ezt meg akarják akadályozni. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A mezei pipacs is szép virágot hoz, de azért nem tesszük a tulipánokkal egy vázába.”