Ma már kormányoldalon sem fecsérelnek időt és energiát annak a ténynek a tagadására, hogy minden, ami a Fideszben történik, egyedül Orbán Viktor döntéseitől függ. A miniszterelnök hatalmának kiteljesedése azonban nem pusztán saját pártjára, hanem a kétharmados parlamenti többségén keresztül az egész országra igaz. A kormányfő sem rejti véka alá, hogy élet és halál ura az országban, viselkedése, gesztusai egyre inkább arról árulkodnak, hogy számára ez a természetes állapot.
Fotó: mno.hu
Minél közelebb kerülsz Cézárhoz, annál jobban félsz tőle. Az ősi római bölcsesség a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elitjére is érvényes. Miközben Orbán kemény eszközökkel igyekszik felszámolni a politikai és civil ellenállás utolsó bástyáit, saját vezérkarában is látványos módszerekkel vág rendet. Mivel a hűbéri viszonyok meglehetősen zárt körben nyernek értelmet, a kívülálló nem is igazán érti, hogyan lesz hirtelen kegyvesztett Kuna Tibor, Csetényi Csaba, Lázár János, és miért elégedetlen a főnöke Andy Vajnával.
A kívülállók tudatlanságával szemlélik a magyar polgárok, miért emel fel valakit, és miért taszít le a mélybe az az ember, aki egyre szorosabban fogja a gyeplőt, amikor a sajátjait kell irányítania. Nem akarunk rossz emlékű történelmi analógiákat felidézni, de tudnánk említeni néhány diktatórikus hajlamú politikust a közelmúltból, akik pusztán hatalomtechnikai megfontolásokból cserélgették a kegyenceiket. De mi lehet Orbán Viktor igazi szándéka, hogy időnként látszólag komolyabb indokok nélkül ledarálja a sajátjait?
Nyilván komoly nyomokat hagyott a kormányfő lelkében a G-nap, amikor látványosan összeveszett egyik legjobb barátjával, egykori szobatársával, harcostársával, Simicska Lajossal. Az egykor pártpénztárnok lázadásából Orbán levonta a megfelelő következtetéseket: Nem szabad egyetlen embernek ilyen jelentős hatalmat biztosítania sem a pártban, sem a kormányban. Így hát logikusnak tűnt az a lépés, hogy új oligarchák kinevelését és feltőkésítését kezdte meg Simicska ellenzékbe vonulása után. Most azonban ügyelt arra, hogy diverzifikálja a pénzt és hatalmat, amit a vazallusainak nyújt. Így kezdett növekedni Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Garancsi István, a szűk családhoz tartozó Tiborcz István, de lényegében Lázár János kulcsszerepe a kormányzásban is ennek a szemléletnek az eredménye volt.
Most azonban kezdenek kihullni a rostán olyan bizalmi emberek, akik eddig élvezték a kormányfő támogatását. Ha igaz, hogy Vajnától Mészároshoz vándorol a filmügyi biztos médiabirodalmának nagy része, illetve, hogy Lázár teljes kormányzati örökségét szétszedik, és új bizalmasok fennhatósága alá terelik, felvetődik ismét a kérdés: Nem törvényszerű-e, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a hatalom és pénz úgy harmonikázik, mintha soha nem tudna leállni? Vagyis, a kegyencek jönnek-mennek, a főnök marad. Ám most épp ott tartunk, hogy Mészáros Lőrinc gazdasági hatalma szinte megállíthatatlanul nő, vagyis rövidesen olyan befolyása lehet (papíron) akár a párt, akár a kormány, akár az ország jövőjére, ami Simicska Lajos egykori dominanciájával vetekszik.
Fotó: blikk.hu
Persze, sokan felszisszennek erre a megállapításra, hiszen egyértelmű, hogy Mészáros vagyona nem egyenlő Lőrinc barát vagyonával. Az egykor felcsúti polgármester természetesen sem kvalitásaiban, sem az Orbánhoz való viszonyában nem hasonlítható Simicska Lajoshoz. A döntéseket nem ő hozza meg, és valójában azt sem tudja, mennyi pénze van. Ettől még tény, hogy a cégbirodalma veszélyesen nagyra nőtt, és exponenciálisan nőni fog a jövőben. Orbánnak tehát valamit ki kell találnia erre a kihívásra is annak ellenére, hogy bizalma töretlen egykori iskolatársa irányában. Ha azonban arra gondolunk, hogy Andy Vajna estében is fennáll a veszélye annak, hogy az oligarcha médiabirodalma és kaszinói fiatal és a politika világában tájékozatlan felesége kezébe kerül egyszer, akkor látjuk igazán, hogy a sok állami pénzből felépített propagandagépezet egy pillanat alatt illetéktelen kezekbe kerülhet. Szóval, van miért tartaniuk a NER lovagjainak, hiszen, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha szúrósan néz rád a törzsfőnök, az nem azért van, mert a szemébe süt a nap, hanem, mert valamit rosszul tettél.”
